Az összefogásról, az emberi kapcsolódásról és a reményről szólt a MEDrigál koncertje
„Aki zenével indul az életbe, bearanyozza minden későbbi tevékenységét, az életnek olyan kincsét kapja ezzel, amely átsegíti sok bajon. A zene tápláló, vigasztaló elixír, és az élet szépségét, s ami benne érték, azt mind meghatványozza.” Kodály Zoltán gondolatait is segítségül hívva az alkalom elején előbb meleg szavakkal köszöntötte a megjelenteket a Bács-Kiskun Vármegyei Oktatókórház vezetése nevében az egészségügyi intézmény kommunikációs vezetője, Nagyné Szigeti Dóra, majd a jótékonysági koncert célját összegezte: „2026. október 10-én 17. alkalommal találkozik az a kóruscsoport, amely évente mindig másik tagjánál mutatja be, hogy mennyivel bővült repertoárjuk egy év alatt. A vándorló találkozókat eredetileg 4 kórus kezdte el, a Jánoshalmi Mithras kórus, az Izsáki Városi Vegyeskar, a Kecskeméti Kodály Kórus és a Lajosmizsei Kamarakórus. Öt éve hívták meg maguk közé a MEDrigál kórust, amely idén a találkozó házigazdája lesz. Ennek támogatását segíti mai hangversenyünk, köszönjük, hogy jelenlétükkel és adományaikkal lehetővé teszik ennek a nemes célnak a létrejöttét.”
Ezt követően Ralovich Csilla ápolási igazgató lépett a mikrofonhoz. „Mai együttlétünk egyszerre szól a zenéről, az összetartozásról és a segítőszándékról. A gyógyítás világában nap mint nap megtapasztaljuk, hogy az emberi odafigyelés, az együttérzés és az egymás iránti felelősség milyen felbecsülhetetlen értéket képvisel. Ugyanezek az értékek jelennek meg ezen az estén, csak most a zene nyelvén” – mondta a kórházi vezető, majd ünnepi gondolatait abban a reményben zárta, hogy „a mai koncert feltöltődést, meghitt pillanatokat és maradandó élményeket nyújt valamennyiünk számára”.
Az est folytatásában Szabó Sándor irányításával a MEDrigál kórus előbb a cappella műveket szólaltatott meg. A 2014-ben alapított, énekelni szerető kórházi dolgozók alkotta együttes előadásában két, a húsvéti ünnepkörhöz kapcsolódó művet – a Were You There kezdetű spirituálét és Antonio Lotti egyik motettáját –, valamint Kodály Zoltán, Bartók Béla, Gárdonyi Zoltán és Bárdos Lajos darabjait hallhatták az evangélikus templom padsoraiban helyet foglalók. A hangszeres kíséret nélküli énekek után a magyar dzsesszélet meghatározó alakja, Pápai Béla zongorajátékában gyönyörködhetett a közönség. A Zeneakadémián is diplomát szerző muzsikus a MEDrigál repertoárjából vett ismert dallamokból improvizált sajátos stílusban.
A koncert második felében ismét kórusművek csendültek fel, immár zongorakísérettel. A szemmel látható örömmel éneklő női kar Karai József Estéli nótázás és Gabriel Fauré Tantum ergo című alkotása után három olyan művet énekelt el – Rolf Løvland: Te felemelsz, Felix Mendelssohn-Bartholdy: Veni Domine, Mary Lynn Lightfoot: Dona nobis –, amelyek az elmúlt években koncertjeiken szinte mindig elhangzottak. Felemelően hatottak ajkaikon a dalokban megfogalmazott nemes gondolatok.
A darabok közötti szünetekben – csakúgy, mint a MEDrigál korábbi koncertjein – Nagyné Szigeti Dóra érdekes háttér-információkat osztott meg a kórusról. Emellett az énekkar néhány tagjának vallomását, a közösséghez való személyes kötődését is megismerhették a hallgatók.
Mit jelent nekem a MEDrigál?
„A zenében a hangszerek azt a feladatot látják el, mint a színek a festő ecsetjén” – a koncert utolsó perceit ezzel a Balzac-idézettel vezette fel Nagyné Szigeti Dóra, majd árverésre bocsájtotta a kórház művészetterápiás műhelyének aktív tagja, Fábián Péter Virágzó dallamok című, kifejezetten a jótékonysági alkalomra készült festményét. A licit eredményesnek bizonyult, a közönség soraiban helyet foglalt „nyertes” szép summát ajánlott fel a műalkotásért, amelyet azután az alkalmat személyes jelenlétével is kitüntető alkotótól vehette át. Az így befolyt összeg, valamint a jelenlévők által a kijárat melletti urnában elhelyezett adományok a 17. Vándor Kórustalálkozó rendezésére fordítják majd a szervezők, tudtuk meg Szabó Sándortól. „A Vándor találkozók házigazdája minden évben más-más. Ebben az évben, október 10-én a MEDrigál a kórustalálkozó házigazdája. Ez azt jelenti, hogy a másik négy kórust vendégül látja, megszervezi a hangversenyt és pici emléktárgyakkal kedveskedik a részt vevő kórustagoknak és kórusvezetőknek. Nekünk nincs gazdag fenntartónk, tehát a szponzorok gyűjtése mellett öngondoskodást is végeznünk kell.”
A MEDrigál kórus karnagya más szempontból is sikeresnek tartja a péntek esti hangversenyt. „Az, hogy egy egész estés koncerttel álltunk közönségünk elé, az igazából motivációs célú. Az egészségügyben a permanens változtatások, a folytonos munkaerőmozgás azt eredményezi, hogy állandósult az, hogy el kell köszönnünk kórustagoktól. (A péntek esti koncerten is könnyek között búcsúzott el az énekkartól két alapító tag: Busi Anikó és Ferenczi Lászlóné – a szerk.) Őket valamikori kórusaim tagjai közül vagy a kórustagok ismeretségi köréből igyekszünk pótolni. Tehát a repertoárt úgy alakítjuk, hogy maradnak állandó művek, amelyeket az új tagok gyorsan elsajátítanak, és évadonként 2-3 új mű is gazdagítja műsorunkat. A motiváció az, hogy az újak mielőbb megtanulják a teljes repertoárt, a régiek pedig büszkélkedhessenek azzal, hogy már mennyi mindent ismernek. Így ha meghívást kapunk valahonnan, akkor tudunk miből válogatni.”