Bán Mór tizenöt éves munkájának eredménye lesz a Hunyadi-filmsorozat

– Két és fél éve neveztek ki az M5 kulturális televíziócsatorna élére. Milyen stratégiai és konkrét eredményeket értél el új pozíciódban?

– A legfontosabb talán, hogy az eddigiekre visszatekintve azt látom, működőképes a célom, miszerint a kulturális szegmensbe a korábbinál erőteljesebben beemeljük a történelmi tematikát, az identitás megőrzésének fontosságát. Nagyon büszke vagyok például az M5 História című heti magazinra, amit most megújítottunk, nemsokára elindul egy nagyszabású történelmi oknyomozó, feltáró sorozatunk Borvendég Zsuzsa könyvei, Az impexek kora és folytatásai alapján. De sorolhatnám az Ez itt a kérdés és a Kommentár klub című magazint, ahol a kultúrpolitika, a nagy ideológiai összecsapások frontjairól beszélgetnek vendégeink.

Másrészt, mivel nagyon régen nem készültek tévéfilmek a Magyar Televízióban, mi az M5-ön elkezdtünk egy immár kétszer négy részt megélt fikciós minisorozatot Elveszett idők címmel. S nem kis örömünkre az epizódok egyike egy nagy eurázsiai televíziós fesztiválon megnyerte a legjobb tévédráma kategóriát is. Próbálunk újítani, de ezzel párhuzamosan a hagyományos kulturális tartalmakat is erősítjük. Közben elég szép eredményt értünk el, jelentősen növeltük a csatorna nézettségét.

– Szolnokon tévéztél, a KTV-t is vezetted öt évig, de talán a lényegedet tekintve igazából az utolsó „klasszikus” újságíró-szerkesztő generáció tagja vagy. Szereted ezt a műfajt, jól érzed magad az M5-nél?

– A hagyományos újságírás hiányzik. Cserébe viszont a bizonyos időintervallumokban érkező változások mindig új kihívást jelentenek számomra. Az M5 is ilyen: egy teljesen más közeg, teljesen más léptékű cég. Nagyon élvezem a folyamatot, az elejétől törekedtem arra, hogy minél gyorsabban, mélységében is megismerjem a lényegét, és átalakítsam olyan mértékben, ami segít érdemi dolgok megszületésében.

– Tizenéve országosan ismert, rendkívül népszerű író vagy, most pedig végre „forog” a Hunyadi-sorozat. A filmezésben eddig nem volt tapasztalatod, milyenek a benyomásaid?

– A legfontosabb, hogy ez egy önálló produktum. Olyan tízrészes televíziós sorozat készül, amelyhez az én regényeim szolgálnak alapul. Azonban teljesen más dramaturgiai stratégiából építkezik. Eddig nagyon izgalmas volt, s mióta a sorozat forgatása zajlik, azóta még inkább, hiszen bevontak az írószoba munkájába, a dramaturgia kialakításába. Persze nem tudtam végig ott lenni, mert ez öt író két és fél éves, teljes munkaidős feladata volt. Azért egy részébe belekóstoltam, főként a korszakról meglévő ismereteimet próbáltam átadni.

– A kölcsönös bizalom adott? Rájuk merted bízni a történetedet?

– Ez nem bizalom, hanem döntés kérdése. Az a kérdés, hogy az író beleegyezik-e egy ilyen adaptáció elkészítésébe.

– Sok író beleegyezik, majd nem tetszik neki a végtermék…

– Én még nem is találkoztam olyannal, akinek tetszett volna. Egyébként nézőként is mindössze egy-két példát tudnék mondani, amikor a filmes adaptáció jobb, mint a regény. Általában nem ezt látjuk. Ezért bennem nem is az a várakozás, hogy lesz-e olyan jó, mint a könyvsorozat. Azt remélem, hogy méltó lesz ahhoz a korszakhoz, amiről szól. Tisztában vagyok vele, hogy önálló mű születik. Amit pedig eddig láttam belőle, nagyon látványos jelentek, fantasztikus színészi alakítások benyomását tették rám. A kész sorozat azonban még nagyon messze van, hiszen most forgatják.

– És a forgatókönyv?

– Elfogadtam azt, hogy más alkotók, kreatív emberek úgy alkották újra a történetemet, ahogy szerintük működőképes. Ez egy nehéz helyzet, ezért sem szokták az írókat bevonni a forgatókönyv elkészítésének munkálataiba. Na most, az én gondolataimnak ehhez képest sokkal nagyobb teret adtak az előkészületek során.

– Kik a producerek, hogyan kerültél velük kapcsolatba?

– Robert Lantos budapesti születésű kanadai szakember, ő a főproducer, illetve társult négy magyar producerrel. Közülük ketten – Hazay Cecília és Kinga – nagy Hunyadi-sorozat-rajongók. Elküldték Lantosnak az első kötetet, aki mondta, hogy gyerekkora óta nem nagyon olvasott magyarul – bár kiválóan beszéli a nyelvet. Addig győzködték, hogy belevágott. Azt mondta, hogy az első – sok korabeli fogalommal, nyelvjárással tűzdelt – 30-50 oldal után egyszerre csak megelevenedett számára a szöveg. Megtetszett neki a történet, és kérte a többi kötetet is.

– És hol tart most az immár több ezer oldalas regényfolyam?

– Évtizedes távlatban nézve tartom a tervet, persze egy ekkora munkánál nagyon nehéz pontosan számolni. Így történhetett, hogy a 10 kötetesre tervezett regénysorozat 12. könyvét írom már, amelynek már karácsonyra meg kellett volna jelennie. Úgyhogy, az most a nagy feladat, hogy a könyvhétre, júniusra a polcokra kerülhessen az aktuális rész.

– A forrásfeldolgozást hogyan végzed? Tudom, hogy tanultál történelmet, meg a 15 év alatt rutint is szereztél, de van esetleg történész háttércsapatod is?

– Nincs. A saját könyvtáramra támaszkodok, a korszak jól feldolgozott. Hiába bogarásznék át Hunyadi korában keletkezett okleveleket, nálam sokkal képzettebb történészek már levonták a tanulságokat. Inkább az a kihívás, hogy a jól ismert történelmi szakmunkákhoz milyen modern dolgokat lehet még hozzávadászni. Például van egy amerikai történész, John Jefferson, aki arab, török és lengyel forrásokat is bőségesen használ a várnai hadjárat feldolgozásához, és mivel ismerem a csata teljes magyar nyelvű történeti irodalmát, látom, hogy sok mindennel kiegészíthető az ő kutatásaiból merítve. Hovatovább az internet világában is rengeteg kiváló információ található, csak szükséges ahhoz egyfajta rutin, hogy eldönthessük, melyik a hasznos és melyik teljesen félrevezető ostobaság. Így egy fordulatos regénybe be lehet emelni annyi információt és tudást, ami reményeim szerint észrevétlenül be tud épülni az olvasók tudatába.

– S végül hogyan zárul a Hunyadi János-ciklus, és hogyan folytatódik a család sorozata?

– Most úgy látom, hogy Hunyadi János életművének ez lesz az utolsó előtti kötete, melynek Konstantinápoly ostroma áll a középpontjában. Innen egyenesen vezet az út a nándorfehérvári diadalhoz, amely a ciklus 13., utolsó kötete, epikus lezárása lesz, mielőtt rátérek a Mátyás királyról szóló folytatássorozatra. Hunyadi János életművének befejezését életem egyik legnagyobb pillanataként fogom megélni. Nagyon várom már, és szerencsére az olvasók is. Ami különös nehézséget jelent, hogy néha úgy érzem, három ember munkáját próbálom elvégezni: nappal egy televíziót vezetni, éjjel és hétvégéken regényt írni, a fennmaradó időben pedig saját kiadót menedzselni.