Bartók Béla szerelmi élete Bősze Ádám szemével

A nagy alkotók szerelmi élete, ahogy minden művészeti ágban, úgy a zenében is népszerű téma. Bősze Ádám ezt az igényt fölismerve 2019 őszén indította el „Nagy zenészek, nagy szerelmek” című előadás-sorozatát, mely a világ leghíresebb zeneszerzőinek magánéletéről, esetenként izgalmas titkairól szólt. A produkciót Budapest mellett az ország számos városában – így például több alkalommal Kecskeméten is – kitörő lelkesedéssel fogadta a közönség. Négy évvel később ugyanezzel a címmel a Libri Kiadó gondozásában látott napvilágot az előadásokból készült, utóbb több sikerlistán első helyezést elért könyv.

Az első 10 szerelmi történet után Bősze Ádám újabb komponisták hálószobatitkait kutatta ki, és ezeket könyv formájában is összegezte, a „Nagy zenészek, nagy szerelmek 2.” a közeljövőben jelenik majd meg. A kötet után érdeklődőknek péntek este lehetőségük nyílt arra, hogy annak egyik epizódját már most megismerjék. Előadását a népszerű zenetörténész egy kévéssé ismert Bartók-fénykép bemutatásával kezdte, amelyen a komponista nem elegáns ruhában, zongora mellett volt látható, hanem egy strandon készült a felvétel. „A szigorú Bartók-kép elfedi az érzelmes Bartókot” – indokolta a különös kezdetet Bősze Ádám, utalva arra, hogy sokan úgy tartják, nem érdekelte őt semmi más, csak a „mű”, csak az alkotás, pedig a „fiatal Bartók igenis romantikus és érzelmes fiú volt”. Mindezt bizonyítandó a következő percekben három hús-vér nővel való kapcsolatát összegezte. Mindenekelőtt Kodály Zoltánt idézte, aki művészbarátját így jellemezte: „Mint a zenében, úgy a nőkben is mindig az újat kereste.”

Elsőként Bartók egyik beteljesületlen szerelméről beszélt, amely – szubjektív véleménye szerint – a legfontosabb lehetett a zeneszerző életében, mert ahogy fogalmazott: „Bartók Béla igazán szerelmes – ha csak három nőt veszek az életéből: Geyer Stefit, Ziegler Mártát, az első feleségét és Pásztory Dittát, a másodikat – meg merem kockáztatni, hogy ezt a lángoló, romantikus, rózsaszínködű szerelmet, ezt Geyer Stefivel élte át.” Bartók 1907-ben lobbant őszinte, ám viszonzatlan szerelemre a csodagyerekként indult, és később a legnagyobb magyar hegedűsök egyikévé vált Geyer Stefi iránt. Kettejük kapcsolatáról korábban keveset lehetett tudni, nemrég azonban napvilágot látott a levelezésük, és az ezekből vett idézetekkel is illusztrálta Bartók mély érzéseit Bősze Ádám. Az antikváriusként is működő előadó egy személyes élményét szintén elmesélte. Egy külföldi árverésen nemrég egy Bartók-kéziratot vásárolt, amelyről utóbb kiderült, hogy voltaképpen írásos válasz egy korábbi Geyer Stefitől kapott levélre, amelyben szerelme a zeneszerzői módszere felől faggatta.

Kiderült az is, hogy Bartók csak 1908 elején döbbent rá arra, hogy érzelmei nem találnak viszonzásra. Ennek emlékét őrzi a Hegedűverseny, amelynek vezérmotívumát (Cisz–E–Gisz–Hisz), mely az ihlető múzsáját jelképezi, Bősze Ádám a könyvtár zongorájához lépve személyesen is bemutatta, majd hangfelvételről is azonosíthatták a jelenlévők.

Az est folytatásában szó esett Bartók Béla házasságairól is. Ziegler Mártával 1909-ben kötötte össze az életét, majd válásuk után pár hónappal, 1923-ban Pásztory Dittával házasodott össze. Mindkét kapcsolatról sok érdekes háttér-információt osztott meg Bősze Ádám, többek között Kodály sommás megjegyzéseit. Kecskemét neves szülöttje ezekkel a szavakkal jellemezte muzsikus társát 1909-ben: „Nem sokkal ezután egy másik fiatal lány hozott neki vigasztalást. Zenére tanította, majd fölolvasott neki. Mialatt az első kvartett utolsó részét írta, abban már világosan szólt az új élet, az új szellem, csak kissé hirtelen lett házasság belőle.” És ezt írta 1923-ban: „Már jelentkezett is az új nő, egy zongoratanítvány – válás, új házasság.”