Bemutatkoznak a Kecskeméti Sportiskola szakosztályai

Szily György neve nem ismeretlen a hazai asztaliteniszben. A ceglédi játékosból lett edző hosszú éveket játszott Ausztriában és Németországban, dolgozott válogatott edzőként, megfordult Szekszárdon, Pécsen és Kiskunfélegyházán is, Kecskeméthez pedig több korszakban kötődött játékosként és trénerként egyaránt.

– Két vagy három ciklusban voltam itt edző. A gimnázium után szakedzőire mentem, és már gyakorlatilag a játékos pályafutásom alatt már edzősködtem. Először Cegléden, utána Kiskunfélegyházára kerültem a felnőtt csapathoz, akkor volt ott egy nagyon erős felnőtt csapat, magyar szinten, még a bajnokságért játszott, és akkor utána kerültem Kecskemétre – sorolta edzői pályafutásának állomásait.

Most ismét ő próbál rendet és jövőképet vinni a Kecskeméti Spartacus mindennapjaiba, egyúttal a sportiskolával együttműködve biztosítani az asztalitenisz iránt érdeklődő fiataloknak edzés- és játéklehetőséget biztosítani.

A helyzet azonban messze nem egyszerű.

A szakosztály jelenleg mintegy harminc sportiskolás gyerekkel dolgozik, akiknek fejlődését 4 elhivatott szakember segíti nap mint nap. Emellett működik egy több mint tíz éve futó iskolai program is a Lánchíd Utcai és az Arany János Általános Iskolában. Az első osztályosok heti rendszerességgel találkoznak az asztalitenisszel, és sok későbbi sportiskolás játékos innen kerül ki.

Szily szerint ma már szinte minden sportág ugyanazért a kevés gyerekért harcol.

– Egyre kevesebb a mozgásra kész, aktív gyerek. Sokszor már a szülők sem sportoltak, ez látszik a gyerekeken is – fogalmazott.

Az asztalitenisz helyzetét tovább nehezíti, hogy nem látványcsapat sportág. A Spartacusnál ezért gyakorlatilag piaci alapon kell fenntartani a működést. A rezsi emelkedése, a támogatások csökkenése és a szponzoráció visszaesése együtt komoly terhet jelent.

A vezetőedző nem is kerülgeti a lényeget: a klub egyik legfontosabb támasza jelenleg a Kecskeméti Sportiskola.

– Sportiskola nélkül nem létezünk – mondja egyértelműen.

Az asztalitenisz ebben a pillanatban egy olyan sportág, amely nem nagyon tud komoly jövőképet állítani a fiatalok elé.

– Ma, ha egy magyar fiatal asztaliteniszező korosztályának legjobbja, majd válogatott akar lenni, később nemzetközi szinten szeretne játszani, az hihetetlen nagy lemondással, áldozattal jár és ez mostanában nem olyan divatos – tette hozzá.

Pedig eredmények így is vannak.

Az idei országos bajnokságon Galamb Nóra serdülő párosban bronzérmet szerzett, egyéniben pedig a legjobb nyolc közé jutott. A mindössze kilencéves Laczkó Linett az idősebbek között került nyolc közé, míg Kovács Lehel jelenleg a korosztályos ranglista élmezőnyében szerepel. Szily szerint vannak olyan kecskeméti gyerekek, akik akár válogatott közelbe is kerülhetnek.

A szakember ugyanakkor nemcsak versenysportként beszél az asztaliteniszről. Szerinte a sportág egyik legnagyobb értéke éppen az, hogy szinte egész életben játszható, komoly rekreációs hatása van.

Nyugat-Európában már természetes, hogy nyugdíjasok ligákban pingpongoznak, közösséget építenek és mozognak. Itthon ez még kevésbé része a sportkultúrának, pedig az asztalitenisz egyszerre fizikai és szellemi kihívás.

A Spartacusnál ma esténként egyre több korábbi játékos és hobbisportoló tér vissza az asztalok mellé. Ez valamiféle kapaszkodót jelent.

Kecskeméten ráadásul komoly hagyománya van a sportágnak. Innen indult többek között Szily György tanítványa, Madarász Dóra is, aki négyszeres felnőtt Európa-bajnoki bronzérmes lett.

Szily György abban bízik, hogy előbb-utóbb Magyarországon is egyre nagyobb értéke lesz a rendszeres mozgásnak és a közösségi sportnak. Addig is szívvel-lélekkel dolgozunk tovább.