Elhunyt Szegedi Erika színésznő

Szegedi Erika balett-táncosnak készült, de hamar kiderült, hogy nagy növésű és erős csontú lesz. Ötévesen a Latyi-Matyi, a furfangos cukrászinas című gyermekdarabban Latabár Kálmán partnereként már színpadon táncolt. Gátlásos, zárkózott, félős kislány volt, aki e tulajdonságait leküzdendő kereste a színpad lehetőségeit. Mindazt, amit az életben nem mert, megtehette a szerepeiben. Olty Magda, Básti Lajos és Várkonyi Zoltán vette föl a színművészeti főiskolára, és már végzése előtt forgatni hívták. Makk Károly és Fábri Zoltán filmjeiben komoly sikereket ért el, de valahogy mégsem lett filmszínésznő. Pedig talán ő lehetett volna a magyar Shirley McLaine, az ősnő, tele invencióval, vibrálással, ragyogó humorral, szép alakkal.

1964 nyarán kapta kézhez diplomáját a Színház- és Filmművészeti Főiskolán. Ezt követően Kecskemétre szerződött, a Katona József Színház tagja lett. Érkezése után így beszélt a helyi lap riporterének első élményeiről, terveiről az Aranyhomok Szálló teraszán: „Nagyon tetszik Kecskemét – mondja őszintén –, bár csak néhányszor jártam még itt, érdekesnek találom. Gyönyörű a színház, a szálloda nagyvárosias jelleget kölcsönöz a városnak, az akácfákkal szegélyezett kis görbe utcák pedig egészen egyéni romantikát. A várost tehát már megszerettem. Kíváncsian várom a kollégákat, a közönséget – sok jót hallottam róluk – na, és természetesen a szerepekkel való találkozást.” (Petőfi Népe, 1964. augusztus 26)

Az évadnyitó előadáson, Sarkadi Imre: Elveszett paradicsom című drámájának Mirájaként ígéretesen mutatkozott be. A helyi lap színikritikusa így méltatta: „Szegedi Erika gazdagabb színárnyalatokkal, áradóan szeretetreméltó tónusokkal festi meg önmaga arcképét. Mozgáskultúrája fejlett, erőltetettség nélkül beszél, szövegét mindig hibátlanul tagolja.” (Petőfi Népe, 1964. október 18.)

Pár héttel később Fényes Szabolcs operettjének címszerepében is szép sikert aratott: „A Mayát alakító Szegedi Erikáról örömmel állapíthattuk meg, hogy kirándulása az operett csillogó színpadára elismerésre méltóan sikerült. Rendkívül ízléses, kulturált játékkal és megnyerő, hangulatos énekkel örvendeztetett meg bennünket” – írta róla a Petőfi Népe hasábjain Csáky Lajos. (Petőfi Népe, 1964. december 20.)

Játékával Szegedi Erika az évad folytatásában is elnyerte a kecskeméti nagyérdemű szeretetét, klasszikus szerepekben – a „Makrancos hölgy” Katájaként és mint Abigail Arthur Miller: Salemi boszorkányok című drámájában – is bizonyított. Később így emlékezett vissza a Kecskeméten töltött évére: „Most érzem csak, milyen sokat jelentett nekem szakmai szempontból az az egy év. Itt Pesten a rendező nem ér rá külön-külön a színésszel foglalkozni. »Hogy ülj, hogy állj, hogy mozogj!« Elsősorban a darabot rendezi – s nem a színészt. Kecskeméten sokat segítettek nekem. Rengeteget játszottam.” (Népszava, 1965. november 7.)

1965 nyarán Várkonyi Zoltán hívta a Vígszínházhoz, ezért elhagyta Kecskemétet és visszament Budapestre, ahol azután csaknem 50 éven át volt a fővárosi társulat tagja. Ezekben az évtizedekben több mint 70 szerepben állt színpadra. Felejthetetlen alakításai közé tartozik Beverley a Képzelt riport…-ban, Adél Az üvegcipőben, Kata A makrancos hölgyben, Abigail A salemi boszorkányokban, Anna Petrovna a Platonovban és Roxane a Cyranóban. Utolsó vígszínházi szerepében, a 2012-ben bemutatott Monokliban is múlhatatlan derűvel sziporkázott, hol kisgyermekként, hol pedig fölényes, rafinált asszonyságként komédiázott.

Színpadi szerepei mellett mintegy 30 filmben és tévéjátékban nyújtott kiemelkedő alakítást. Munkásságát számtalan szakmai díjjal és állami kitüntetéssel ismerték el: 1973-ban Jászai Mari-díjat, 1986-ban érdemes művész kitüntetést, 1993-ban Déryné-díjat kapott. 2013-ban kiváló művész díjban részesült, míg 2019-ben a Tolnay Klári-díjat is átvehette.

Élete utolsó, 2022 nyarán adott interjújában így fogalmazott: „Nyolcvanéves vagyok. Ami hátravan, azt már nem szeretném a színház közelében tölteni. Kiment a szívemből. Nem is tudnék már visszailleszkedni. Riportot sem vállalok már. Ez az utolsó. Teljesen visszahúzódtam. Van elég bajom, amivel meg kell birkóznom.” (Szabó G. László: Szegedi Erika: könnyek nélkül – vasarnap.com, 2022. augusztus 5.)

Szegedi Erika életének 82. évében, pénteken hajnalban hunyt el.

(Varga Géza)