Emlékezetes koncertet adtak a zeneiskolások a Hírös Agórában

Immár több mint fél évszázada október 1-je a zene világnapja. Minden idők egyik legismertebb hegedűművésze, Yehudi Menuhin javaslatára – aki az ENSZ Nemzetközi Zenei Tanácsában töltött be akkor elnöki tisztet – még 1975-ben jelölte ki az UNESCO ezt a napot az évfordulóra. Ehhez a naphoz kapcsolódóan szerda este az M. Bodon Pál Alapfokú Művészeti Iskola kamarazenei estet rendezett. A Hírös Agóra színháztermében megtartott ünnepi hangverseny egy örvendező hálaénekkel indult, Michael Bedford: Cantate Domino (Énekeljetek az Úrnak) című művét a zeneiskola gyermekkórusa szólaltatta meg – szólót énekelt Nagyné Banó Éva, zongorán kísért Gémes Adrienne, vezényelt Horváthné Erdélyi Zsuzsanna.

Ezt követően Miklósné Faragó Csilla, az M. Bodon Pál Alapfokú Művészeti Iskola igazgatója lépett a mikrofon elé, s miután meleg szavakkal köszöntötte a megjelenteket, mindjárt egy örvendetes friss hírt is megosztott velük: „Tegnap érkezett hozzám a hír, hogy M. Bodon Pál zenetanári, valamint zeneszerzői életműve bekerült Kecskemét Város Értéktárába, illetve a Bács-Kiskun Vármegyei Értéktárba mint kulturális örökség. Így a mai koncertünk a zene világnapjának előestéjén dupla ünnep lett számunkra.”

Ünnepi beszédének folytatásában a zene világnapjának kezdeményezőjétől, Yehudi Menuhintól idézett egy magvas gondolatot. „Most, a Zene világnapján akár aktív művelői, akár passzív élvezői vagyunk ennek az isteni adománynak, gondoljunk azokra, akik énekelnek, muzsikálnak, tanítanak belső igényességük által, természetes emberi vággyal. Gondoljunk rájuk szeretettel, mert segítenek minket, célt adnak, rendre és türelemre tanítanak. Megteremtik bennünk – ha hagyjuk – a Kodály megálmodta »nagy Harmóniát«, amikor majd igazán azt mondhatjuk: Örvendjen az egész világ!” – állt a világhírű hegedűművész köszöntőjében, amelyet az első világnap tiszteletére írt.

Miklósné Faragó Csilla szólt arról is, hogy október 1-je egy különleges nap. „Egy olyan nap, amikor világszerte egy kicsit jobban odafigyelünk arra, ami talán mindig is körülöttünk volt: a zenére. A zenére, amely ott van életünk legszebb pillanataiban. Egy gyermek első elénekelt dalában, egy ünnepi hangverseny meghatottságában, egy régi dallamban, amely egy pillanat alatt emléket idéz bennünk. Ott van az örömünkben, a bánatunkban, a csendes pillanatainkban – és sokszor akkor is megszólal bennünk, amikor szavakkal már nem tudjuk elmondani, mit érzünk. A zene talán a világ egyik legkülönlegesebb nyelve. Nem kell hozzá közös anyanyelv, nem kell hozzá magyarázat. Egy dallam képes összekötni bennünket, mert érzéseket közvetít. Olyan érzéseket, amelyeket valamennyien ismerünk. A zene megtanít bennünket figyelni. Türelemre és kitartásra tanít. Megtanít arra, hogy egy-egy apró eredményért is érdemes sokat dolgozni. Megtanít arra is, hogy hibázni lehet, újra lehet kezdeni, és a gyakorlás végül meghozza a gyümölcsét. És megtanít bennünket arra, hogy egyedül és együtt is lehetünk részesei valami csodálatosnak. Mai koncertünkön ez utóbbi csodának lehetnek Önök is részesei.”

Az ünnepi gondolatok után különböző kamaraformációkban az M. Bodon Pál AMI diákjai és tanárai léptek színpadra. A zeneiskola együttesei, a kis vonószenekar (vezényelt és zongorán kísérte az együttest Hegyesi Judit), a Balogné Papp Boglárka és Orosz Lilla által felkészített, testütőhangszeren „játszó” gyermekkar, a fuvolazenekar, a szaxofonegyüttes, a fúvószenekar (vezényelt Lauer Zsolt), az ütőegyüttes, valamint a növendékek és tanáraik alkotta kórus (zongorán kísért Lauer Ágnes tanár, vezényelt Lestyán Éva) egyaránt szép sikert aratott. Wolf Péter: Vuk dala, Csajkovszkij: Diótörő szvitjének testütőhangszeren megszólaltatott részletei, Rossini: A sevillai borbély című operájának nyitánya vagy Piazzola: Libertangója és persze a filmzenék elhangzása után hosszas ünneplésben részesítette az előadókat a lelkes közönség. Két produkcióban a Vásárhelyi Pál AMI és az L-Dance Group táncosai is közreműködtek, nekik is méltán járt a nagyérdemű hosszas ünneplése. A szűnni nem akaró vastapsra reagálva a fellépők közül többen ráadásszámra „kényszerültek”, szemmel látható büszkeséggel játszották el ismét műsoruk egy-egy darabját. Tekintetük, testbeszédük a zene szeretetét, az együtt muzsikálás örömét sugározta.

A zeneművek közötti szünetekben Nemes Dóra zongoratanár és kamaraművész, az ÁZI igazgatóhelyettese kért rendre szót, átkötő szövegei jól kiegészítették a színpadon látottakat-hallottakat. A Hírös Agóra színháztermében helyet foglaló zenebarátok megtudhatták például, hogy a Vincze Tünde tanárnő vezetésével közel tíz éve működő fuvolazenekar tagjai – bár összetételük évről évre változik a végzős diákok távozása miatt – már számos megmérettetésen bizonyították felkészültségüket és zenei elhivatottságukat. Több alkalommal vettek részt a Budapesten megrendezett Kovács Imre Regionális Fuvola-kamaratalálkozón, ahol két alkalommal is arany minősítést szereztek. Idén tavasszal pedig a Balassagyarmaton megrendezett Fuvola Kamara Országos Középiskolai Tanulmányi Versenyen is sikeresen szerepeltek: az együttes a rangos versenyen III. helyezést ért el. Nemes Dóra büszkén összegezte a szaxofonos formáció közelmúltbeli sikereit is: 2025 márciusában a bajai kamaraversenyen arany minősítést szereztek, a Kiskunfélegyházán megrendezett kamaraversenyen pedig elsők lettek. Örömmel szólt továbbá arról, hogy immár negyedik éve tart az az értékes együttműködés, amely a Vásárhelyi Pál Alapfokú Művészeti Iskola és az L-Dance Group Tánciskola tehetséges és eredményes versenytáncosait, valamint a zeneiskolát összeköti. Emellett több együttes felkészülésére visszatekintve kiemelte, hogy produkcióikat a nyár eleji táboruk alapozta meg. Elmondta: „A meghívásos alapon működő, kezdetben 20-30 fős tábor az elmúlt években folyamatosan fejlődött és számos változáson ment keresztül. Míg a kezdeti években elsősorban az egyéni hangszeres oktatás kapta a főszerepet, addig az évek során fokozatosan növekedett a résztvevők száma, és egyre nagyobb hangsúlyt kapott a közös muzsikálás. A zenekarok és a kórusok munkája mára a tábor szakmai programjának meghatározó részévé vált. Mindezeknek köszönhetően ez az egyedi szakmai és közösségi program mostanra Kecskemét kulturális életének különleges és egyre inkább várt színfoltjává vált.”

A jó hangulatú ünnepi hangverseny – mely során a szervezők ügyesen kihasználták a megyei művelődési központ színháztermének kiváló lehetőségeit, a zeneiskola hangversenytermétől eltérő adottságait – Miklósné Faragó Csilla köszönőszavaival ért véget.