Énekszóval ünnepelték az ápolókat
Az ápolók tiszteletére rendezett ünnepi program első perceiben – Kodály Zoltán gondolatait is idézve – Nagyné Szigeti Dóra köszöntötte a megjelenteket. A Bács-Kiskun Vármegyei Oktatókórház kommunikációs vezetője elmondta: „Kórházunk ezen a napon rendezte meg az ápolók napját, amely tudományos előadásokkal, a kiemelkedő munkát végzett munkatársak elismerésével vette kezdetét, és zárul most ezzel a családias, de ünnepi hangversennyel. Egy különleges alkalom ez, amikor a zenén keresztül szeretnénk kifejezni tiszteletünket és hálánkat mindazoknak, akik nap mint nap elhivatottan végzik a legfontosabb és legszebb hivatást, az ápolást. Az ápolók nemcsak szakemberek, hanem mindennapi hőseink is, akik fáradhatatlanul dolgoznak, hogy a betegek gyógyulása, testi és lelki komfortja minél teljesebb legyen. Ők azok, akik az emberi törődést, a szeretetet és a figyelmet hozzák el az egészségügy falai közé. Ma este a MEDrigál Kórus előadásával szeretnénk megköszönni mindazt, amit önök tesznek naponta!”
Az est folytatásában Hajduch-Szmola Patrik mondott igei üzenetet. A kecskeméti evangélikus közösség igazgató lelkésze arról beszélt, hogy lehet bármilyen szép egy kottakép, semmit sem ér, ha nincs, aki eljátssza, aki megszólaltatja. „Mit érnek a kórusművek, ha nincs énekkar, aki elénekli – hangsúlyozta. – És mit ér az az élettörténet, az a gyógyulás, amit az ember nem mond el. Kívánom mindenki számára azt, hogy ma este váljanak hangokká a gyógyulások történetei, a kitartásnak a csodái, ünnepeljük így együtt az ápolókat, azokat, akik értünk dolgoznak. Váljon hanggá az, amit azért írtak meg, hogy hanggá válhasson, hogy ne halott kotta legyen, halott szöveg, hanem élő és ható hang!”
Ezt követően Szabó Sándor vezetésével előbb négy madrigált szólaltatott meg a MEDrigál Kórus, majd Mendelssohn-, Bárdos-, Bartók- és Kodály-műveket, továbbá kortárs zeneszerzők – például Mary Lynn Lightfoot, Rolf Undsæt Løvland, Andrew Lloyd Webber stb. – darabjait, illetve filmzenéket énekelt a megyei kórház 2014-ben alapított énekkara, zongorán közreműködött Bóka Mária. Ismerve az ápolók fáradságos munkáját, felemelően hatott, amikor a kórus tagjai ajkán ez a szöveg hangzott el: „Te erőt adsz, ha megfárad a lelkem, Erőd adod, velem vagy, nem hagysz el. Felemelsz, tovább viszel az úton, Te erőt adsz, mely nem fogy el sosem.”
A szebbnél szebb darabok közötti szünetekben Nagyné Szigeti Dóra további lelkesítő gondolatokat és Kodály-, illetve Babits-idézeteket osztott meg a hallgatókkal. Szabó Sándor is megragadta az alkalmat, hogy bejelentse: az énekkar egyik oszlopos tagja – szinte a kezdetektől énekel velük –, Grófné Tóth Márta is az ápolók napi kitüntetettek között szerepelt, Kiváló Ápoló elismerésben részesült. Az együttes karnagya egyúttal meleg szavakkal méltatta a kórus valamennyi tagját: „Tudják, az a heti egy óra, amit együtt töltünk a lányokkal, asszonyokkal – azt hiszem, hogy nekik és nekem is –, mindig egy olyanfajta lelki töltődés, amit semmi mással nem lehet pótolni. Úgy gondolom, Magyarországon minden kórház irigy lehet a kecskemétire, hogy nekünk a sok-sok gondunk ellenére van egy ilyen nagyszerű csapatunk.” Műsorát a MEDrigál egy Mendelssohn-kórussal fejezte be: Veni Domine – Jöjj uram, ne késlekedj! – énekelték meghatóan szépen.
Varga Géza
