Évadzárás forró hangulatban

Rendhagyó módon, a jellemzően a koncertek végén felhangzó összkarral indult a Miraculum-Aurin kóruscsalád évadzáró koncertje. A szokatlan kezdést az együttesek karnagya, Durányik László azzal indokolta, hogy a miraculumos lányok közül többen nem tudnák végigvárni a fellépő együttesek műsorát, ezért döntött úgy, hogy Kodály Zoltán Berzsenyi Dániel versére írt A magyarokhoz című kánonja rögtön a hangverseny elején felcsendüljön. Városunk neves szülöttje 1936-ban komponálta művét, egyik kedvenc költője születési és halálozási dátuma is ihletet adott a vers megzenésítésére. Kodály nagyszerű kánonja igen rövid időn belül a magyar kórusmozgalom „himnusza” lett, felemelő érzés volt hallani vasárnap este is, amint közel 200 fiatal ajkán zeng: „Nem sokaság, hanem Lélek s szabad nép tesz csuda dolgokat.”
Évadzárás Kodállyal
Az összkar után előbb a Miraculum Gyermekkórus, azután az Aurin Leánykar,végül pedig az Aurin Vegyeskar lépett színpadra, zongorán Lovászné Gajdos Éva és Nagy Dániel működött közre. Az együttesek az elmúlt év legkiemelkedőbb koncertjeinek műsoraiból válogattak: azokat a darabokat szólaltatták meg, amelyek többek között Montenegróban, Bécsben, Nyíregyházán, Budapesten vagy Szegeden már sikert arattak. A koncert egyúttal a nyári időszakot is felvezette: a leánykar júliusban Hongkongba utazik a World Choir Festiválra, a Miraculum Gyermekkórussal közösen pedig augusztus 4-én a 27. Nemzetközi Kodály Szimpózium nyitókoncertjén szerepelnek Kodály és Bartók műveivel. Az este így egyszerre idézte fel a közelmúlt sikereit és adott ízelítőt a közelgő nemzetközi szereplésekből.
Évadzárás a Kodály-, Csokonai- és Prima díjas karnaggyal
A Durányik László vezette kórusok vasárnap este is óriási sikert arattak. Mindhárom fellépő együttes változatos műsort adott elő, a Kodály Iskola dísztermét zsúfolásig megtöltő közönség könnyed, vidám dallamokban és fajsúlyosabb üzeneteket hordozó énekekben egyaránt gyönyörködhetett. A kórusműveket karnagyuk oldott, közvetlen műsorismertetőinek, valamint a szokottnál is kifejezőbb testbeszédének és kézmozdulatainak köszönhetően az énekesek látható örömmel, ugyanakkor tisztán intonálva és szép összhangzást elérve szólaltatták meg – a zeneszeretőktől méltán kaptak rendre vastapsot. A kiváló hangulatot tovább fokozta, amikor a végzős aurinos lányok – 15-en – egyesével a kórus elé szólíttattak, és tanáruk egy jelképes ajándék és rózsaszál kíséretében külön köszönetet mondott nekik, hogy érettségi vizsgáik és felvételijük ellenére is vállalták a gyakori próbákat, fellépéseket. A legnagyobb ovációt azután a vegyeskar utolsó darabjai váltották ki a hallgatókból. S ha a piarista iskola egykori szeizmográfja még ma is működne, minden bizonnyal kilengett volna a tradicionális zulu dal, a Shosholoza – melynek szólistája Durányik László volt – vége után kirobbanó ünneplést érzékelve.
Fotók: Pálinkás Edit