Fát öleltünk és fitoncidokat szippantottunk – Kipróbáltuk, milyen az erdőfürdőzés

Ragyogó napsütésben gyülekezik tízfős csoportunk az arborétum fogadóépületénél. Mindenki első fürdőző, a legtöbben nem is tudják, mire is vállalkoztak valójában. Két vezetőnk gyorsan megnyugtatja őket, semmitől sem kell tartani. Ideális az idő az erdőfürdőzéshez, két-két és fél órás könnyű séta vár ránk. Előtte azonban elmesélik nekünk, hogyan is váltak erdőfürdő-vezetővé.

Pálinkás Mária egy kis faluban, a természet közelségében nőtt fel. Kertészmérnökként végzett, de HR-esként helyezkedett el. Mivel elég stresszes volt a munkája, kereste a lehetőséget, hol tudná ezt levezetni. Hiába próbált ki több sportot, mozgásformát, rájött, leginkább az erdei sétákra van szüksége. Ott mindig azt érezte, hogy megváltozik a hangulata, feltöltődik, és észrevétlenül eltűnik a stressz is. Akkor talált egy cikket az erdőfürdőről. Amikor találkoztak Dudvai Mártival, tanulmányozni kezdték ezt a módszert. Több képzést végeztek el, négy éve pedig elkezdtek közösen erdőfürdőket tartani Kecskeméten. – Nagyon sok pozitív visszajelzést kaptunk, és az a célunk, hogy minél több embernek megmutassuk, átadjuk ezt a módszert. Úgy gondoljuk, ha már néhány elemet beépítenek kirándulásiakba, az is nagyon sokat hozzáadhat egy erdei sétához – mondja Marcsi.

Dudvai Márta civil életében Waldorf pedagógus, emellett minidig is nagyon fontos volt az életében a természet és a környezetvédelem, valamint az önismeret. Hat évvel ezelőtt lett aktív tagja 10 millió Fa mozgalomnak, azóta nagyon sok faültetést szervezett, végzett maga is. Úgy érezte azonban, hogy ez nem elég. – Rájöttem, hogy nagyon szép, hogy zöldítünk, ültetjük a fákat, igyekszünk jó példát mutatni, de ez ma már kevés. Az emberek nagy részét nem tudjuk megérinteni, mert teljesen elveszítették a kapcsolatot a természettel. Ez a probléma gyökere, ezért azon kell dolgoznunk, hogy minél több emberhez hozzuk közelebb a természetet. Erre pedig kiváló eszköz az erdőfürdő – jelentette ki Márti.

Ő elvégezte a természetkapcsolat-facilitátor képzést, és sok mindent, ami ehhez köthető. Így természet coach és sétáló coach is egy személyben. Tökéletes párost alkotnak Marcsival, ezért négy éve tartanak közös erdőfürdőt. Novembertől pedig az Aktív Kecskemét program támogatásával ingyenesen is megtapasztalhatják az érdeklődők ezt a különleges élményt.

És hogy hogyan mártózhatunk meg az erdőfürdőben? Márti és Marcsi lefektették a nyugodt séta szabályait is. A legfontosabb, hogy kapcsoljuk ki a mobilokat, hogy még a zizegése se zavarja meg az elmélyülésünket. Kérték, hogy fotózásra se vegyük elő a telefont, inkább szívjuk magunkba az élményt. Emellett tiszteljük meg társainkat is azzal, hogy csendben „fürdőzünk”. Leszögezték azt is, hogy mindenki a saját felelősségére vesz részt a programon, illetve, hogy semmi sem kötelező. Ha valaki nem szeretne túlságosan kilépni a komfortzónájából, akkor ne tegye. Félni persze nem kell, semmiféle nehézségre nem kell számítani. Ez egy lassú, csendes séta, szakaszonként egy-egy ajánlással. A szakaszok végén pedig megosztó körök következnek, hogy elmondhassuk egymásnak, milyen megéléseink voltak, mit éreztünk, tapasztaltunk a 2-2,5 órás séta során.

Mi is az az erdőfürdő?

Az erdőfürdő történetébe is kaphattunk egy kis betekintést. Marcsi elmondta, hogy a sinrin-joku, vagyis az erdőfürdőzés Japánból ered. Az 1980-as években egy wellness program részeként vezették be a csendes, szemlélődő relaxációs sétát az erdőben. Miután kiderült, milyen jótékony hatással van a résztvevőkre, keresni kezdték ennek okát.

Mindez pedig annak köszönhető, hogy egykor mi is a természet részei voltunk, így az erdőfürdő olyan, mintha végre újra hazatérnénk. DNS-ünkben kódolva van, hogy itt volt az otthonunk, ezért megnyugodhatunk, elcsendesedhetünk, megtapasztalhatjuk, hogyan kommunikálnak velünk a természet élőlényei.

Hogyan hangolódhatunk rá a természetre? Márti magyarázza el, hogy a régi rádiókhoz hasonlóan kell megtalálnunk a megfelelő frekvenciát. Ehhez pedig mind az öt érzékszervünkre szükségünk van. Egyenként kell fókuszálnunk a látására, hallásra, szaglásra, tapintásra és az ízérzékelésre ahhoz, hogy relaxált állapotba kerüljünk, amikor megváltozik az érzékelésünk. Így kapcsolódhatunk a természethez, és olyan dolgokat is észrevehetünk, amit előtte sosem. Míg egy kiránduláson van úticélunk és az erdő csak díszlet, az erdőfürdőzés során maga az erdő, az erdőhöz való kapcsolódás a cél.

A bevezető után könnyű, energizáló tornára hívta a két vezető a résztvevőket, majd egy játékos bemutatkozáson kerülhettünk közelebb egymáshoz. Aztán egy faágakból készült jelképes kapun átlépve elkezdődhetett spirituális utazásunk.

Elmerülni a színekben, a hangokban és az illatokban

Sétánk első szakaszában a látásunk kerül főszerepbe. Meg kellett figyelnünk az őszi erdő káprázatos színeit, a haragoszöld fenyőket, a bomló avar színkavalkádját és a fákon maradt árva levelek játékát.

Egy karcsú kínai mamutfenyő rozsdabarna színével vonz magához minket, a cserszömörce vörösben izzik, az ég kékje fokozza az erdő szépségét. Így mindenki átszellemülve ér az első „megosztó” ponthoz. Elmondjuk, kit melyik fa, melyik szín fogott meg leginkább, milyen emlékeket idézett fel bennünk a novemberi arborétum, majd Marcsi mesél a színek terápiás erejéről. Megtudhatjuk, miért nyugtatnak az erdő színei, miért festik zöldre a kórházak falait, és azt is, hogyan hatnak ránk a színek, amelyekkel körülvesszük magunkat.

A következő szakaszban fülelnünk kell. Ráhangolódni az erdő halk zajaira, kiszűrni a többi látogató hangfoszlányai közül a természet hangjait: meghallani a madárcsicsergést, a száraz levelek zizzenését a lábunk alatt.

A távolból az autók morajlása, az égből egy repülő zúgása is elér hozzánk. Bántóan hangos, amikor egy sétáló podcastet hallgat, mintha csak kocsiban ülne. Közben pedig a mi kis csapatunk egyre inkább lecsendesedik, átveszi az erdő békességét.

A következő megosztó pontnál vezetőink egy komoly témát hoznak fel a beszélgetés során.

– Ezekben a pillanatokban is, amikor mi erdőfürdőzünk a Kecskeméti Arborétumban, több száz hektár fát vágnak ki szerte a világban – ébreszt rá minket Marcsi. – Az ember kizsigereli a természetet, csak azt felejti el, hogy közben maga alatt vágja a fát. Ha az erdők eltűnnek, mi is eltűnünk majd velük együtt, hisz egyek vagyunk a természettel. Mi nem élhetünk nélküle, ha viszont az emberiség eltűnik a Föld színéről, a természet idővel regenerálódik, újjászületik.

Ezzel az útravalóval folytatjuk a sétát a következő szakaszon, ahol tapintással próbálunk még közelebb kerülni az erdő lakóihoz. Fatörzseket simogatunk, fűszernövényt morzsolunk az ujjaink között, megvizsgáljuk a még élő és a már lehullott levelek felületét, a bogyókat, különböző terméseket, mindent, ami csak a kezünk ügyébe kerül.

Az élmények megosztásakor pedig kiderül, nem csak mi érinthetjük meg a fákat, ők is közeledhetnek hozzánk. Feltéve, ha ehhez van kedvük, szimpatikusak vagyunk számukra, és a megfelelő módon közelítünk hozzájuk. Érdemes kipróbálni, hogy ha szépen szólunk a fákhoz, megkérjük őket, hogy levelükkel simogassák meg arcunkat, több centire is elmozdulhatnak, hozzánk bújhatnak. De taszíthatjuk is az ágakat, ha ártó szándékkal közelítünk hozzájuk, szidjuk, fenyegetjük a fákat.

Az újabb érzékszervi próbához letérünk az arborétum fő útvonaláról, egy kisebb ösvényen folytatjuk sétánkat. Ezúttal az illatokra fókuszálunk. Beszívjuk a talaj aromáját, a bomló avar, a taplógomba szagát, a zuzmók finom illatát. Közben egyre beljebb hatoltunk az erdőbe, és egyre mélyebbé válik a kapcsolatunk a fákkal.  

Hatalmas zöld fenyők előtt találkozik a kis csoport. Itt hallhattunk vezetőinktől arról, hogyan kommunikálnak egymással a fák gyökereik és a gombafonalak segítségével. Így küldenek tápanyagot társaiknak, akiknek szükségük van erre. Marcsi és Márti mesélnek a fák által kibocsátott esszenciális illóolajokról, a fitoncidokról. Az erdő illatát elsősorban nekik köszönhetjük. Nemcsak az erdő illatáért felelősek, hanem antibakteriális, gyulladáscsökkentő és stresszcsökkentő hatásuk is van. Erősítik a szervezet immunválaszát a vírusok és a daganatos megbetegedések ellen. Így a természetben tett sétával nem csak a stressz ellen, hanem tartós egészségünkért is sokat tehetünk. Az is kiderült, miért érdemes tavasszal fenyőrügyet gyűjteni. A bennük található terpéneknek köszönhetően javítják a légzést, enyhítik a légúti panaszokat, és szellemileg is frissítenek. Szirupban, mézben érdemes eltennünk a rügyeket a téli vírusos időszakra.  

A fák ölelésében

Lassan sétánk végére érünk. Már kifelé lépkedünk az arborétumból, amikor egy kísérletet teszünk. El kell képzelnünk, hogy egy üvegjárdán sétálunk tovább, alattunk pedig milliónyi élőlény pihen a talajban. Óvatosan lépkedtünk tovább, nehogy felébresszük az alvó gilisztákat, férgeket és az apró bogarakat. Itt azt is megtudjuk, miért is érdemes jó időben mezítláb sétálni a természetben.

– Sok-sok betegség adódik abból, hogy már nem kapcsolódunk a földhöz, a növényekhez. Ha viszont, ahogyan őseink meztelen talppal járunk, a Föld elektrosztatikus kisugárzása is feltölt minket – magyarázza Márti.

Elérkezünk sétánk csúcspontjához, a faöleléshez. Rutinosabbak ezt rendszeresen gyakorolják, voltak azonban, akiknek újdonság volt, hogy így fejezzék ki szeretetüket a fák felé. Ők ugyanis a legjobb barátaink. Nem véletlenül köt össze minket annyi minden. (Sokat elárul, hogy fotoszintézisükhöz az általunk kilélegzett CO2-re van szükségük, mi pedig oxigént kapunk érte cserébe. Évgyűrűik a mi ujjlenyomatainkhoz hasonlítanak, lombkoronájuk pedig tüdőnk alakját formázza.)

Marcsi elmondja, ha érezzük valamelyik fa hívását, mindenképp őt válasszuk. Az ölelés előtt viszont kérjünk engedélyt, a végén pedig köszönjük meg, hogy így is kapcsolódhatunk hozzá. Az instrukciók után mindenki szétszéled, és beleolvad egy-egy fa ölelésébe. Akinek ez még nagyon új, csak hátradől a törzsére.

Végül körben állunk össze, hogy mindenki elmondhassa, mit érez, mit kapott az erdőfürdőzéstől.

Hála, szeretet, nyugalom, elcsendesedés – így foglalják össze a csoport tagjai élményeiket. Van, aki lelki problémájára is megoldást talált, míg elmerült velünk a fák energiájában, más arra ébredt rá, hogy unokájának is át kell adnia ezt az élményt. Amiben viszont mindenki egyetértett: ezentúl más szemmel nézünk az erdőre, és igyekszünk majd minél több időt eltölteni a fák gyógyító közelségében…