Forrás-est születésnappal és Daloskönyvvel
A több mint fél évszázada létező Forrás folyóiratnál a hagyomány része, hogy 60 év feletti munkatársaikat rendszeresen köszöntik a kerek évfordulók alkalmából. Ez történt tegnap is, amikor a márciusban a 70. életévét betöltő Pintér Lajos József Attila-díjas költőt köszöntötte dr. Füzi László főszerkesztő a Katona József Könyvtár nagytermében.
Pintér Lajos Csongrádról indult, az ELTE magyar-népművelés szakára járt, és Eötvös-kollégistaként élte le egyetemista éveit. Költői indulására nagy hatással volt Kormos István, aki a Magvető Kiadóban lévő szerkesztőségi előszobájában a magyar irodalom kiválóságaival ismertette össze a fiatal poétát. Pintér 1976-ban, friss diplomásként a Forrás szerkesztője lett, és innen vonult nyugdíjba 2020-ban, a Covid-járvány kitörésekor, hogy törékeny egészségét megóvja. Pintér Lajosnak 44 aktív szerkesztői éve alatt közel kéttucatnyi kötete jelent meg.
Az est másik szereplője a 33 éves Pál Sándor Attila költő volt, akinek a közelmúltban jelent meg legújabb verseskötete Daloskönyv címmel. Pál Sándor Attila pályája Szankról indult. A Kiskunhalasi Református Kollégium Szilády Áron Gimnáziumában érettségizett 2008-ban. A Szegedi Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán 2014-ben szerzett történelem-magyar szakos tanári diplomát. Ugyanezen évtől 2017-ig az Irodalomtudományi Doktori Iskola ösztöndíjas hallgatója volt. 2017 óta dolgozik a Forrás folyóirat szerkesztőjeként. Eddig öt kötete jelent meg: A Pontozó, a Dűvő és a Balladáskönyv után az április elején napvilágot látott legújabb verseskötet a Daloskönyv címet viseli. A szerzőnek eddig egyetlen prózai műve, a Rokonok című novelláskötete jelent meg a Magvető Kiadónál, amely az első kivételével a verseskönyveit is kiadta.
A Daloskönyvet Turi Tímea szerkesztette. A benne található 52 vers tényleg olyan, ahogyan azt a kiadói ajánlóban olvashatjuk: leginkább egy énekes-dalszerző szólólemezéhez hasonlít, amelyben különböző stílusokat és hangnemeket próbálva szólalnak meg a művek. Változatos a tematika, de rendre visszatér a szülőföld, Szank máig meghatározó hatása, a maga különös figuráival, sajátos, de többnyire kiüresedett szertartásaival, ahogyan azt Az utolsó disznótor, vagy a Menyegző című, meghatározó, a kor érzésvilágát pontosan leképező versekben olvashatjuk. Nagyon változatosak a formai megoldások is: Pál Sándor Attila képes műegészet alkotni a koncentrált négysorosokban éppúgy, mint az 5-6 oldalnyi terjedelmű hosszúversekben, tud helyenként kifejezetten provokatív lenni, mint a Petőfit megidéző Sanyi című versben és érvényesen szól a rapszövegek nyelvén is. Sokhangú és sokarcú költő, olyan, akire érdemes és kell is figyelni.
A Forrás-esten a két költő Füzi László kérdései kapcsán beszélt az indulásról, szellemi mestereikről, illetve a generációk egykor meghatározó szerepéről a magyar irodalomban és a saját életükben. Mindketten olvastak fel verseikből. És verset mondott Viczián Réka, a Bolyai János Gimnázium tanulója is, aki előadta a közönség előtt a 6 éves korában neki dedikált Pintér Lajos-költeményt. Pintér Lajos a színpadon, Kormos István egy verssorát idézve, jelképesen átadta a szerkesztői stafétabotot Pál Sándor Attilának, abban a reményben, hogy: „Utánunk igazabbak jönnek”.