– 2003-ban kerültem a Kecskeméti Televízióhoz. Már itt dolgoztam, amikor megszereztem a diplomám Budapesten, a Szegedi Egyetem kihelyezett tagozatán elektronikus sajtó és PR szakirányon – kezdi a beszélgetést Gabi. – Kisebb-nagyobb megszakításokkal 2015-ig dolgoztam a KTV-nél műsorvezetőként és szerkesztőként. Korábban már végeztem drámapedagógiai szakon is. Miután a harmadik gyermekem megszületett, a gyes ideje alatt elkezdtem az ELTE Bárczi Gusztáv Gyógypedagógia Karán tanulni.

– Mi inspirált, hogy új szakmát tanulj?

– Először arra gondoltam, hogy szívesen lennék beszédtanár. Amikor pedig a legkisebb fiam későn kezdett el beszélni, logopédiai fejlesztésre volt szükségünk. Így szülőként és hallgatóként is bejártam a logopédiára, a Czollner térre. A Kecskeméti Szakszolgálatnál és az EGYMI-nél végeztem a gyakorlataimat, majd – miután két éve megszereztem a diplomát – munkát is ajánlottak. Azóta logopédusként dolgozom, de teljesen nem tudtam elszakadni a televíziózástól sem. Bemondóként maradtam a KTV-nél.

– Két éve vagy logopédus. Milyen problémákkal foglalkozol leggyakrabban?

– Azért választottam ezt a szakmát, mert úgy éreztem, hogy valamilyen segítő hivatást szeretnék végezni. Nagyra tartom azokat az embereket, akik erre tették fel az életüket. Ez egy nagyon sokrétű szakma. Az emberekben leginkább az él, hogy a hanghibákat javítjuk ki, de ez annál sokkal komplexebb, nagyon izgalmas terápiákkal dolgozunk. Én jelenleg például a dadogással, a nyelvi késő kisgyerekekkel is foglalkozom. Olyan gyerekek is járnak hozzám, akiknek nyelvi zavaruk van, és több támogatásra van szükségük ahhoz, hogy az iskolában megállják a helyüket. A logopédia ebben nagyon nagy segítséget jelenthet.

– Hogy jutott eszedbe a podcast?

– Én nagyon szeretek podcastet hallgatni vezetés, sőt házimunka közben is fülhallgatóval. Ugyanúgy érdekelnek a közéleti témák, a pszichológiai vagy épp a filmes podcastek. Mindenről lehet találni jó beszélgetéseket. Nagyon megszerettem ezt a műfajt. Logopédusként és édesanyaként is sok kiváló, gyermekekkel dolgozó szakemberrel találkoztam, így született meg az ötlet, hogy saját podcastet indítsak, és egy-egy jó hangulatú beszélgetésen keresztül mutassam be őket. Szerencsésnek érzem magam, hogy ebben a műfajban összeköthetem a két szakmámat. Nagyon szeretek beszélgetni, a gyógypedagógusi munkámból kifolyólag pedig sok érdekes témába nyerhettem betekintést. Most mindkettőt kamatoztathatom.

– Magától értetődő volt a podcasted témája?

– Úgy gondolom, hogy a szülők sokkal több kihívással szembesülnek a gyereknevelés terén, mint korábban. Nagyon sokat változott a világ ahhoz képest, mint amikor mi voltunk gyerekek. Ráadásul túl sok az elérhető, gyakran egymásnak ellentmondó információ a gyereknevelés, fejlesztés terén, szinte lehetetlen eligazodni… Nagyon fontos, hogy hiteles szakemberek nyújtsanak támogatást. Ebben szeretnék segíteni a podcasten keresztül.

– Mire volt szükséged ahhoz, hogy megvalósulhasson az ötleted?

– Fél éve jutott eszembe a dolog, felvetettem Kozák Polettnek, a Kecskeméti Médiacentrum főszerkesztőjének, ő pedig az első pillanattól támogatott a megvalósításban. Szerencsére a Hírös.hu is épp megújulás előtt állt, így műfajilag is színesíthettem a hírportált. A podcast külföldről indult, ott már óriási gyakorlata van. Olyan felszerelés szükséges hozzá, amellyel azok is tudnak dolgozni, akik a technika területén nincsenek annyira otthon. Gyorsan beszereztünk egy profi berendezést, ami egy kis bőröndbe belefér. Ezzel házhoz mehetek, és én is fel is tudom venni a beszélgetést, ráadásul csak minimális utómunkát igényel. A vágást Csányi Misinek köszönhetem, a design Fialovszky Laci munkája, ehhez Gyenes Kata készített fotót rólam, a zenét pedig Horváth Viktor írta.

– Mennyiben más a podcast, mint egy televíziós interjú?

– Épp azért tetszik a podcast formája, mert teljesen kötetlen. Nem egy steril környezetben, hanem akár a beszélgetőtársam otthonában is felvehetem. Ebben az intim környezetben sokkal inkább megnyílnak az interjúalanyok. Nincsenek kitéve a stúdiófelvétel, a kamerák okozta stressznek. Mivel nincsenek szabályok, az egész arról szól, hogy kielégítsem a kíváncsiságom. Attól lesz különleges, hogy ebben benne van mindkettőnk személyisége. Úgy veszem észre, hogy mindezek miatt sokkal szívesebben mondanak igent egy ilyen beszélgetésre a riportalanyok. Nekem pedig egy plusz ajándék, hogy nem csak a szakembert, hanem magát az embert is megismerhetem.

– Mi alapján választod ki a témákat és beszélgetőtársaidat?

– Eddig mindhárom beszélgetőtársammal jól ismertük egymást – vagy a gyerekeimnek köszönhetően vagy a munkámon keresztül. Sági-Baté Etelka, akivel a tanulásmódszertanról beszélgettünk, nekünk is sokat segített. Gereben Anita, aki a dadogás problémájáról mesélt nekem, a munkatársam. Sebestyén Mária meseterapeutát pedig szintén nagyon régóta ismerem, ő az egész családunk segítségére volt.
Különösen izgalmas számomra, hogy a beszélgetéseken valamilyen problémát járunk körbe, annak kezelését mutatjuk be. Lesz egy olyan beszélgetőtársam, aki maga is érintett az adott témában. A figyelemzavarról szól majd ez a beszélgetés, és egy olyan szakember szólal meg benne, aki maga is küzdött ezzel a problémával. Azért, hogy segítsen magán, beleásta magát a témába, rengeteg iskolát elvégzett. Számomra nagyon inspiráló, ha olyan emberekkel találkozom, akik egy ilyen hátrányból előnyt kovácsolnak. Ebből pedig nem csak nekik, hanem másoknak is hasznuk származik. Példát mutathatnak saját életútjukkal.

– Milyen visszajelzéseket kaptál eddig?

– Szerencsére csupa jót. Nagy pozitív megerősítés nekem, hogy az egyik riportalanyomat már ketten is felkeresték, akik a podcastben hallottak róla. 

– Most milyen témákról tervezel beszélgetést?

– Hamarosan a diszlexia témáját is körbejárjuk, és sok pszichológiai téma is tervben van erre az évre. De szeretnék például a sport jelentőségéről is podcastet készíteni. Eddig elsősorban azzal foglalkoztam, ami engem érdekelt, és úgy gondoltam, hogy sokakat érint, de szívesen várom a hallgatók ötleteit, kéréseit is a [email protected] címre.