Hagyományokra alapuló nem hagyományos fesztivál: Ilyen a 26. Térségi Gasztrohét
Szinte már hiányozna Kecskemét életéből ez az "apró" színfolt, ami felpezsdíti kicsit a hétköznapokat. Az Aranyhomok Kistérségfejlesztési Egyesület szervezésében létrejövő Térségi Gasztrohét bátran nevezhető közösségi kezdeményezésnek, hiszen az egészet a környékbeli kistérségek közösségeinek lelke tölti meg.
De vajon mi a titka, hogy egyszerre növekszik a fesztivál, de mégis meg tud maradni egy családias, szeretetteljes, otthonos környezetnek? - lehet hogy a körtés-vaníliás ribizlilekvár, de arról majd később. Talán a titok, hogy a kitelepült települések olyan közösségeket alkotnak, akik ismerik egymást, ismerik a másik szomszédját, tudják kinél a legpirosabb a paprika, kinél a legsárgább a tyúktojás, ki készíti a legfinomabb tejes pitét, vagy kinél szól legszebben a citeraszó. Ahogy a kitelepült közösségekhez ellátogattunk, mindenkivel sikerült pár szót váltani. Azon kívül, hogy milyen meleg van, senkitől nem lehetett hallani egy rossz szót vagy panaszt sem, cserébe hálásak voltak hogy elmesélhették családjaik eredetét, mióta termesztenek paprikát, kukoricát, mivel készülnek a falunapra és hogy hogyan ültették rá a falu menyasszonyát az 58 kilós tökre az esküvője napján 2006-ban.
Az Aranyhomok Kistérségfejlesztési Egyesület a kistérségi települések összefogása révén immár 26 éve nagy figyelmet fordít arra, hogy megismertesse és megszerettesse a helyben megtermelt kiváló minőségű élelmiszereket, valamint az egyedi kézműves termékeket a helyi lakossággal és az ideérkező turistákkal. Itt nemcsak a kistérségek képviselői hálásak hogy bemutatkozhatnak, a kecskemétiek is hálásak hogy megismerhetik a többi kultúrát.
Az értékes kézműves termékek és portékák mellett a települések előadással is készültek. A kiállításon minden nap 17 órától a térség polgármesterei mutatták be településüket, majd kulturális csoportjaik szórakoztatták a kilátogató közönséget. Felsorolni sem lehetne mennyi csodás produkciót láttunk és hallottunk, egytől-egyig minden település kitett magáért. Izgultak, örültek, előadtak, majd összeborultak hogy bemutathatták a kecskeméti színpadon a sokat gyakorolt előadásaikat. A települések polgármesterei mind büszkén konferálták fel saját településüket, olyan érdekes információkkal kiegészítve amiket magával vihetett a közönség.
És hogy mennyire fontos ez a kiállítás a térségi településeknek? A héten több helyről is sikerült elcsípni a beszélgetéseket, "jövőre mi is így csinájuk", vagy hogy "már tudjuk mivel készülünk a következő kiállítása"; pedig bizton állítom, hogy annál szebb horgolt babával, annál nagyobb tökkel, olyan szép zöldségekkel és annál finomabb lekváros palacsintával még nem találkoztam. Mondás, hogy a magyarok jobban szeretnek adni, mint kapni. A vidéki emberek pedig talán még nagyobb szívvel szeretnek adni, ezt pedig aki még nem tapasztalta, mindenképpen látogasson el a kiállításra.
A kiállítás közkívánatra még a holnapi napon is megtekinthető, így aki szeretne belekóstolni az igazi hazaiba, akkor mindenképpen érdemes kilátogatni!