Hong Kongban is hódított az Aurin Leánykar

A World Youth and Children Choral Artists’ Association (WYCCAA) július 14-e és 18-a között ismét rangos kórusfesztivált szervezett. A „World Choir Festival – Hong Kong” néven meghirdetett rendezvényen 51 kiemelkedő tudású énekkar vett részt. Az immár hagyományos kórustalálkozóra rezidens együttesként az Aurin Leánykar is meghívást kapott, a kecskeméti lányok olyan rangos fellépők társaságában szerepelhettek, mint az Inner Mongolia Youth Choir (Kína), a Resonanz Children’s Choir (Indonézia) és a Zero 8 (Svédország). Az esemény házigazdája professzor Leon Tong művészeti igazgató és professzor CHAN Wing-wah, a zsűri elnöke volt, míg a zsűritagok között a nemzetközi kórusélet elismert karnagyai, szaktekintélyei – közöttük Durányik László, a Kecskeméti Kodály Iskola Kodály-, Csokonai- és Prima díjas tanára – foglaltak helyet.

Az aurinos lányok és zongorakísérőjük, Lovászné Gajdos Éva a hong kong-i fesztiválon is szép sikert arattak: hangversenyeken és egy interaktív workshopon valósággal elbűvölték a kórusélet szép számban megjelent vezetőit, szakértőit és természetesen a koncertek hallgatóságát. Kimagasló színvonalú fellépéseikkel a fesztivál szervezőinek elismerését is kivívták. Útjukat, élményeiket a Hírös.hu kérdéseire Durányik László összegezte.

„Július 13-án, vasárnap érkeztünk Hong Kongba, és már másnap rendkívül sűrű program várt ránk. A déli órákban a tavaly Kecskeméten megismert barátainkkal voltunk együtt: a katolikus Good Hope School évzáró szentmiséjén vettünk részt, utána egy rövid koncertet adtunk az alkalomhoz illően egyházi énekeket választva. Aznap este a fesztivál nyitóeseményére voltunk hivatalosak, a másik 3 rezidens kórussal és a szervezők által kiválasztott további 4 énekkarral együtt egy csodás helyszínen, a Hong Kong Cultural Centre Concert Hallban léptünk fel. Mi kezdtük a programot, Tong professzor kifejezett kérésére a terem 8 ajtaján »beszivárogva«, Bárdos Lajos népdalfeldolgozását, a Menyecské-t énekelve léptek a színpadra a lányok – már ezzel az ottaniak számára különleges indítással óriási sikert arattunk. Persze a következő énekünk, Kodály Zoltán Egyetem, begyetem-e után is hatalmas ünneplésben volt részünk.

Másnap délután az indonéz rezidens kórussal és egy helyi énekkarral közösen egy úgynevezett „Starry” (sztár) koncertet adtunk. Elsősorban 20. századi és kortárs magyar zeneszerzők műveiből összeállított műsorunkat ezúttal is pazar helyszínen, a Tsuen Wan Town Hall Auditoriumban mutattuk be.

Szerda este ismét a kulturális központban léptünk fel. Ez a hangverseny megható percekkel indult: régi barátai, tanítványai köszöntötték Tong professzort, aki idén ünnepli zenepedagógusi pályafutásának 55. évfordulóját. Fantasztikus élményt jelentett ebben a miliőben énekelni, és felemelően hangzott el a hangverseny zárószáma is, az összkart az ünnepelt kínai karnagy vezényelte.”

„Csütörtökön egy 75 perces workshopot tartottunk, mintegy 500 diák és tanáraik hallgattak bennünket – folytatta beszámolóját Durányik László. – Magyar népdalokat tanítottam szolmizálva, kézjellel. Az egyiket kánonban énekeltük, a másikat tapsolva, lábbal dübögve próbáltuk stb. Néhány trükkös beéneklési gyakorlatot is bemutattunk, szóval gyorsan röpült az idő.

A kórusverseny záróprogramját, a nagydíjas versenyt csütörtök este rendezték meg. Ezen a lányoknak már nem volt dolguk, de a másik három rezidens kórus karnagyával együtt a zsűri munkájában részt vehettem. Fantasztikus együtteseket, rendkívül színvonalas műsorokat hallhattunk, nehéz volt közülük kiválasztani a legjobbat. Végül egy orosz gyermekkórus, a Vesna vitte el a pálmát.

S bár a fesztivál július 17-én véget ért, a mi programunk még folytatódott, pénteken a Good Hope School Choirral és egy vendég kínai középiskolás kórussal közös koncertet adtunk. Az együttesek, így mi is önállóan énekeltünk, valamint egy húszperces blokkot, öt művet együtt szólaltattunk meg. Ezen a koncerten is – csakúgy, mint a korábbiakon – kitűnően énekelt az Aurin.

Ha szakmai szemmel kellene értékelnem ezeket a napokat, akkor büszkén mondhatom, hogy kiválóan teljesítettek a lányok. Az egész fesztivál színvonala rendkívül magas volt. Elképesztő precizitással és ugyanakkor lenyűgöző tisztasággal éneklő kórusokat láthattam-hallhattam. Örömmel vettem, hogy az Aurin Leánykar méltán lehetett részese ennek a kórusünnepnek. Produkcióinkat sokan csak ámulva követték; olyan szakemberektől, karnagykollégáktól kaptam hihetetlenül pozitív visszajelzéseket, akik a nemzetközi kórusélet vezető szereplői – például az arezzói, a maribori, a tolosai, a firenzei és a pozsonyi kórusversenyek szervezőitől. Az elmúlt 30 évben kórusaim rengeteg sikert arattak, számos versenyen győztünk már, de most talán egy ennél is magasabb szakmai szintre léptünk. Nagyon jó lenne, ha ezt a lehetőséget megragadhatnánk, ha a küszöbön álló újabb meghívásainkra igent mondhatnánk, de ehhez több anyagi forrásra – itt is, most is külön köszönjük a kecskeméti városvezetés jelentős pénzügyi segítségét –, állami támogatásra lesz szükségünk.

Persze nemcsak szakmai élményekkel gazdagodtunk. Hong Kong egy különleges városállam, közép-európai szemmel nézve minden szokatlannak, modernnek tűnik. Jól példázza ezt a hotelunk mérete is: a lányok a 17. emeleten, én meg a 66.-on laktam. Irdatlan meleg, magas páratartalom volt szinte mindvégig, s mivel én ezt a fajta időjárást nehezen viselem el, a szabad időm jelentős részében inkább a szobámban pihentem vagy a földfelszín alatt, klimatizált útvonalon megközelíthető helyeket kerestem fel; megjegyzem – anélkül, hogy a szabadba kimentem volna – a szállodánkból el lehetett érni a metróhálózatot, a városházát, a bevásárlóközpontokat, egy csodálatos parkot stb. Nagyon örültem annak, hogy a sok kötött program ellenére bőven jutott idő arra is, hogy a lányok némi keveset megismerjenek Hong Kongból. Én most is ragaszkodtam a korábban már jól bevált módszerhez: bízva bennük, és persze ismerve a kiváló nyelvtudásukat, tiltások özöne helyett inkább egyfajta szabadságot adtam nekik, és így kettesével-hármasával felfedező utakra mehettek. Komoly segítséget kaptunk kínai barátainktól is, a Good Hope iskola diákjai több programot, kirándulást szerveztek a mieinknek.

Visszautazásunk is kissé kalandosra sikerült. Ott létünk utolsó előtti napján házigazdáink már mondták, hogy egy hatalmas tájfun érkezik hamarosan. Szerencsére mi ebből végül csak egy kis esőt kaptunk és a gépünk is időben felszállt, a pár órával későbbi járatok azonban már nem tudtak elindulni. Így azután nem bántuk, hogy mint egy helyi közlekedésű gép Bangkokban is megálltunk és vártunk két órát, illetve Dubaiban is várakoztunk öt órát, mert végül rendben hazaértünk.

Sok időnk a pihenésre nincs. Nekem az elmúlt napokban a pozsonyi kórusversenyen volt „jelenésem”, és  a következő hangversenyünk időpontja sincs messze: augusztus 4-én, a 75 éves Kodály Iskola kórusainak koncertjén lépünk majd fel.”

Fotó: Pálinkás Edit