Ihletett pillanatokat hozott a barokk est

Népszerű és kevésbé ismert zeneművekből állította össze a barokk bérlet második alkalmának műsorát  Hollókői Huba. A Kecskeméti Szimfonikus Zenekar művészeti vezetője – az est karmestere – jóvoltából az evangélikus templom padsorait csaknem teljesen megtöltő érdeklődők Johann Sebastian Bach két sokat játszott kompozícióját, a d-moll concertót és a h-moll szvitet, valamint Antonio Vivaldi három, hangversenytermekben ritkábban elhangzó szimfóniáját hallgathatták. A műsorválasztás okát és célját Hollókői Huba így összegezte: „A barokk bérlet valamennyi alkalma, így a péntek esti hangverseny műsorának összeállításánál fontos volt, hogy ismert művek mellett ritkábban játszott darabok is felcsendüljenek. Így a mindenki által ismert h-moll szvit mellé például Vivaldinak három olyan concertója került, amelyek formájukkal, harmóniai világukkal Vivaldinak egy kicsit új és talán kicsit meghökkentő arcát mutatják meg. Fontos szempont volt még az is, hogy zenekarunk kiváló zenészei frekventált, szóló szerepeket kaphassanak, és lehetőleg egy kisebb, intimebb környezetben örömzenélhessünk – ezúttal Szabó-Földes Mónikával, Juhász Ágnessel és Dratsay Ákossal. Bár hivatalosan ők voltak a koncert szólistái, tulajdonképpen a zenekar minden tagját nevesíthetném ilyen szempontból, hiszen a kis együttes sajátossága, hogy minden játékos különösen exponált helyzetben van. Az ilyen típusú műhelymunka rendkívül fontos a zenekar szakmai fejlődése szempontjából.”

Az est első perceiben Bach d-moll concertóját hallgathatta meg a nagyérdemű. A mű elhangzása előtt Hollókői Huba néhány zenetörténeti érdekességet is megosztott a darabról. „Az újrahasznosítás nagyon fontos dolog mostanában, nos, a különböző darabok sokszori átdolgozásával Bach az előfutára volt ennek a mozgalomnak – mondta az est dirigense. – „A most felcsendülő d-moll kettősverseny a végső formáját két csembalóra írva érte el. Eredetileg talán két hegedűre vagy hegedűre és oboára komponálta Bach kötheni éveiben. Azután amikor Lipcsében a Collegium musicum igazgatója lett és hetente kellett koncerteket szerveznie az oda érkező turistáknak – mert turisták már akkor is voltak –, akkor bizony elő-elővette a darabjait és áthangszerelte azokat.” A bérleti hangversenyen az oboa-hegedű alkotta változat hangzott el, a szólószólamokat Szabó-Földes Mónika oboaművész, illetve Juhász Ágnes hegedűművész játszotta, kiválóan.

Antonio Vivaldi csaknem ötven művet komponált vonószenekarra, szólóhangszerek nélkül. A koncert folytatásában ezek közül hangzott el három. Különösen a másodikként felcsendült darabot, az est címadó művét, a vonósokra komponált h-moll „Al Santo Sepolcro” (A szent sírnál) szimfóniát szólaltatta meg emlékezetesen szépen az alkalmi együttes.

A hangverseny zárásaként Bach h-moll szvitjét szólaltatta meg a kecskeméti szimfonikusok alkalmi együttese, melyben – örvendetesen – az idősebb, több évtizedes tapasztalatokkal rendelkező muzsikusok mellett több fiatal, még diákéveiben járó zenész is feltűnt. A zenemű szólószólamát Dratsay Ákos fuvolaművész játszotta hihetetlenül mély muzikalitással, varázslatos virtuozitással. A mű ihletett tolmácsolását a közönség szűnni nem akaró vastapssal honorálta, nagy örömükre a szvit utolsó tételét, a Badinerie-t ráadásként ismét meghallgathatták

Varga Géza