In memoriam dr. Király László

Dr. Király László Cegléden született 1932. október 16-án. Tanulmányait szülővárosában, a romai katolikus elemi népiskolában kezdte, majd Szolnokon, a Kereskedelmi Iskolában folytatta. Első felsőfokú oklevelét a Számviteli Főiskola mezőgazdasági szakán szerezte, később a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetemen diplomázott, agrártörténeti témájú kandidátusi értekezését 1977-ben védte meg. 1954-től 1981-ig a Bács-Kiskun Megyei Tanács Mezőgazdasági Osztályán dolgozott. Előbb gyakornokként, azután a ranglétrát végigjárva osztályvezetőként segítette a térség mezőgazdaságát. Jelentős szerepe volt a kecskeméti felsőfokú kertészképzés megindításában, majd a felsőfokú technikum egyetemi főiskolai karrá való szervezésében.

1962-től oktatott az intézményben, míg 1981-től 1991-ig – immár főállásban – a kar főigazgatói feladatait látta el. 1991-től vállalkozóként többek között humánpolitikai, vezetési és üzletviteli tanácsokkal segítette partnerei tevékenységét. Mintegy fél évszázadon át fáradhatatlanul szolgálta a tudományos ismeretterjesztés ügyét, közel másfél évtizedig a TIT megyei elnöke volt. Emellett a Cegléd Barátainak Köre örökös elnökeként – tavaly októberben is együtt volt velük a Kossuth-emléktábla koszorúzási ünnepén – és a Katedra iskolát működtető alapítvány felügyelő bizottságának elnökeként tevékenykedett, de részt vett az MTA két szakbizottságának munkájában is. Agrárökonómiai és gazdaságtörténeti témákban 87 könyv, mintegy 100 tanulmány, szakcikk szerzője, illetve társszerzője, szerkesztője volt. Munkásságát számos állami, tudományos és társadalmi kitüntetéssel ismerték el, a Munka Érdemrend arany és ezüst fokozatát és az Erkel-díjat is átvehette.

1954-től Kecskeméten élt. Szerette a hírös várost, néhány évvel ezelőtt így vallott róla: „Sem magasság, sem mélység nem rettent – nem véletlen, hogy ez Kecskemét jelmondata. Sok évszázados története során – bármilyen elnyomás alá is került – a hírös város vezetői mindig keresték az együttműködés lehetőségét. A török százötven éve alatt több tízezer szürke marha tenyésztésével, a tizenkilencedik század végén a homoki szőlőgazdaság és gyümölcstermesztés tudatos fejlesztésével biztosították Kecskemét fejlődését. A rendszerváltást követően azután a történelmi változásokon edződött Kecskemét tudomásul vette a megváltoztathatatlant, nem kesergett, hanem kereste és megtalálta az új, történelmében immár harmadik húzóágazatot, a Mercedes-gyárral fémjelezhető iparágat. Lehet mondani szépet, s lehet rosszat is, de az a tény, hogy egy város mindig megtalálja a helyét, az véleményem szerint igen nagy dolog, erre méltán lehetünk büszkék!”