November 24. vasárnap, Emma

In memoriam Rolla János - A Kossuth-díjas hegedűművészre emlékező koncertet rendeztek a Zeneakadémián

2024. 02. 08., 20:13
A nemrég elhunyt kiváló hegedűművész, a Zeneakadémia Kamarazene Tanszékének oktatója és korábbi tanszékvezetője, a Liszt Ferenc Kamarazenekar alapítója és koncertmestere, Rolla János emlékére hangversenyt rendeztek szerda este. A Zeneakadémia Nagytermében többek között a Kecskeméten született, zenei tanulmányait a hírös városban kezdő Liszt Ferenc-, Artisjus- és Junior Prima díjas zongoraművész, Fülei Balázs és a jelenleg a Zeneakadémia cselló szakán tanuló volt kodályos diák, Kis Sebestyén is színpadra lépett.

„A zene a káoszból rendet teremt; a ritmus a széttartót egységbe fogja; a melódia a megszakítottat folytonossá varázsolja; a harmónia az össze nem illőket összeegyezteti” – vallotta Yehudi Menuhin. A minden idők egyik legnagyobb hegedűművészéhez hasonló pályát befutó, néhány héttel ezelőtt, 2023 decemberében elhunyt Rolla János egész életének középpontjában a zene volt. S mivel a személyét érintő felhajtást, díszelgést sosem szerette, ezért a hozzá közel állók úgy döntöttek, hogy ünnepi beszédek helyett a zene hangjai mellett emlékeznek meg róla.

Rolla János életútja

1944-ben született Kőtelken. Hegedűtanulmányai mellett sokáig mérnöknek készült, végül a Zeneakadémián Kovács Dénes tanítványaként diplomázott 1969-ben. Még egyetemi évei alatt, 1963-ban részt vett a Liszt Ferenc Kamarazenekar megalapításában, majd az együttesnek több mint 50 évig koncertmestere, 1979-től visszavonulásáig művészeti vezetője volt. Több mint 200 hanglemezfelvételt készítettek és olyan művészekkel léptek fel közösen, mint Kocsis Zoltán, Ránki Dezső, Schiff András, Maurice André, Jean-Pierre Rampal, Henryk Szeryng vagy Vásáry Tamás. Emellett 1967 és 1974 között a Magyar Rádió és Televízió Szimfonikus Zenekarában is játszott. Nevéhez fűződik a Zempléni Művészeti Napok létrehozása. 2007-ben tiszteletbeli tanári címet kapott a Zeneakadémiától, majd 2008-tól haláláig tanított az intézményben, 2008 és 2011 között a Kamarazene Tanszéket vezette. Munkásságáért számos hazai és nemzetközi elismerést kapott. 

Rolla János és a Liszt Ferenc Kamarazenekar a világ számos hangversenyében – itthon és külföldön is – sikert aratott. Kecskeméten is felléptek több alkalommal, játszottak például a Kodály Iskolában, az Erdei Ferenc Művelődési Központban és a piarista gimnázium udvarán. Az 1970 augusztusában, a Kodály Szeminárium keretében rendezett koncert után így méltatta őt és az együttest a helyi lap kritikusa: „Fél év alatt másodszor lépett fel Kecskeméten a Liszt Ferenc Kamarazenekar, ismét igen nagy sikerrel. Az együttes 16 fiatal vonósművész – akkor még főiskolai hallgató – társulásából jött létre 8 évvel ezelőtt. [...] Vivaldi: B-dúr concertoját hallgatva ismét a barokk zene beláthatatlan gazdagságát csodálhatta meg az ember: ennek a korszaknak szinte valamennyi stílusjegyét, fordulatát ismerjük, egy-egy eddig ismeretlen művel való találkozás mégis az újdonság varázsával hat minden esetben. A concerto szólóit Rolla János és Frank Mária játszotta, kitűnően.” (Körber Tivadar: Kamarazenekari hangverseny – Petőfi Népe, 1970. augusztus 19.)

A szerda esti ünnepi hangverseny első perceiben Fülei Balázs köszöntötte a megjelenteket. „Az összes közreműködő nevében köszönöm – mondta a Kamarazene Tanszék vezetője –, hogy eljöttek, hogy ma este egy zenei családként emlékezhessünk Rolla Jánosra. Köszönöm a Zeneakadémia vezetésének, hogy ez az emlékkoncert létrejöhetett, és közösen együtt lehetünk lélekben mesterünkkel, barátunkkal, tanárkollégánkkal, muzsikustársunkkal, Rolla Jánossal.”

Ezt követően a kiváló hegedűművész legkedvesebb zeneszerzőinek művei csendültek fel a Zeneakadémia dísztermében. Előbb Kecskemét neves szülöttje, Kodály Zoltán Szonatináját hallgathatta meg a közönség, azután Beethoven, Mozart, Brahms, Haydn, Bach és Mendelssohn kompozícióban gyönyörködhettek a zeneszeretők. A darabokat Rolla János tanárkollégái, muzsikustársai és a legutolsó tanítványai szólaltatták meg. A fellépők között volt a Kecskeméti Kodály Iskola korábbi diákja, a jelenleg a Zeneakadémia cselló szakán tanuló Kis Sebestyén is, kamarapartnereivel Mendelssohn: 1. (d-moll) zongoratriójának első tételét játszotta. „Rolla tanár úrral egy évig dolgoztam együtt – mondta Sebestyén a Hírös.hu kérdésére. – Egyszerű embernek láttam, mindig közvetlen volt velünk szemben. Nagyon szeretett bennünket, mi voltunk az egyik kedvenc »csapata« – ezt mondta nekünk. Ha valami nem tetszett a játékunkban, azzal mindig szembesített bennünket, de sosem tette ezt bántó módon.” Az ifjú tehetség beszélt arról is, hogy ilyen kis formációban, s főleg ilyen szép számú hallgató előtt életében először játszott. „Felemelő élmény volt. Előzetesen féltem attól, hogy ha majd felmegyek a színpadra, akkor rettentően stresszes leszek, de nem így történt. Valahogyan szép volt az egész, nem félelmet éreztem, hanem biztonságot.”

Az est valamennyi fellépőjét zajos elismerésben részesítette a nagyérdemű, Bach d-moll zongora-hármasversenye után pedig – melynek előadásában a zeneakadémia hallgatóiból és Falvay Attila, Rónaszéki Tamás, Varga Oszkár művésztanárokból a hangversenyre megszervezett vonószenekar működött közre, a koncertmester Kováts Péter volt – percekig zúgott a vastaps. „Rolla tanár úr a nagy zenék embere volt, a műsort is ennek szellemében állítottuk össze – mondta a koncert fő szervezője, a Bach-darab egyik szólistája, Fülei Balázs. – A háromzongorás versenyművet is azért választottuk, mert ritkán hangzik el, s egy ilyen ünnepi pillanatban kellett egy olyan különlegesség, amellyel felidéztük a Liszt Ferenc Kamarazenekar régi, legendás hangversenyeit. Annak pedig különösen örülök, hogy ilyen hamar megrendezhettük ezt az emlékkoncertet. Bízom abban, hogy a családnak is egyfajta emléket tudtunk nyújtani, s remélem, hogy valahol ő is hallotta a muzsikálásunkat!”

Fülei Balázs vallomása Rolla Jánosról

„Ismeretségem, kapcsolatom Rolla tanár úrral két szálon futott. Az egyik az általa vezetett Liszt Ferenc Kamarazenekar felvételei, amelyeket hallgatva nőttem fel. Gyerekkoromban – néhány élő koncert mellett – Mozart zongoraversenyeit, illetve Bach Brandenburgi versenyeitől kezdve Mendelssohn Vonósszimfóniájáig megannyi mindent elsősorban ezeken a felvételeken keresztül ismertem meg. Másrészt 2017-ben, amikor ő újra elkezdett tanítani a Zeneakadémián – akkor már én voltam a Kamarazene Tanszék vezetője –, tanárkollégák lettünk. Ettől kezdve egy zenei családhoz tartoztunk, személyesen vagy telefonon együtt beszéltük, vitattuk meg a dolgokat, úgy éreztem, hogy az életének fontos pontja vagyunk. Tanszéki összejöveteleinkre rendre eljött, és utána még legalább egy-másfél órán át ott maradt, beszélgettünk a hallgatókról, véleményt cseréltünk, szóval aktívan részt vett az oktatás formálásában.

 A saját gyökereire mindenki példaként tekint. Végtelenül tiszteltem benne, hogy bár számára teljesen idegen volt, mégis elfogadta, hogy az internet adta lehetőségek révén a világ – a zenéhez való hozzáállás és az elmélyülés minősége – megváltozott. Fiatal korában egy zártabb világban élt, abban az időben szűkebb közegben gyümölcsözhetett a művészet, ma meg egy összekapcsolt, nyílt világban élünk. Jól esett, hogy ennek ellenére elismerte a munkánkat, boldogan láttam, hogy jól érzi magát közöttünk a tanszéken. 

Egy óriási tapasztalattal rendelkező művész és egy rendkívül szókimondó ember volt. Hihetetlen történetei voltak, mindig tudott mondani mindenre egy anekdotát; amikor együtt voltunk vele, csak ittuk a szavait. A hallgatókkal jó viszonyt alakított ki, mindig nagy odaadással tanította őket. Gyakran beült közéjük, vezette az együttest, fellépett velük, még tavaly márciusban is együtt játszották Bartók Divertimentóját a Zeneakadémia Nagytermében. Ezt különösen fontosnak tartottam, hiszen óriási élményt jelentett az évszázad legnagyobb koncertmestere mellett muzsikálni, igazából ebből lehetett a legtöbbet tanulni. Ugyanakkor éreztem egy egyfajta visszahatást is, hogy ő is megfiatalodott és kinyílt közöttük, amikor együtt játszott velük.

Ami számomra a legimponálóbb, hogy ő végtelenül egyenes és korrekt ember volt. Sosem kertelt elmondani a véleményét, senkihez sem akart igazodni. Számára az élet nem egy színdarab volt, ahol fölveszünk ilyen-olyan álarcot és az aktuális környezet szerint viselkedünk, hanem volt egy hozzáállása, egy gondolatrendszere, és azt kérlelhetetlenül vállalta, vitte. Az egész élete a zenéről szólt. Valójában – mondhatni – a zenének áldozta az egész életét, mindent ennek rendelt alá, ezt próbáljuk mi is továbbvinni.”

Fotók: Mudra László és Varga Géza