November 21. csütörtök, Olivér

In memoriam Szurdi Miklós

2024. 02. 12., 18:48
Életének 74. évében elhunyt Szurdi Miklós színész, rendező, színházigazgató, forgatókönyvíró. A Hatásvadászok című mozifilm, valamint az Angyalbőrben, a Privát kopó, a Linda és a Família Kft. című tévésorozatok készítője, a Bohóc a falon, A törökfejes kopja és a Sose halunk meg című filmek szereplője volt. Már főiskolás korában rendezett Kecskeméten, és diplomája átvétele után három évadon át a hírös város teátrumának tagja volt.

Szurdi Miklós Budapesten született 1950. október 2-án. A Színház- és Filmművészeti Főiskolán két jelentős színházi egyéniségnél tanulta a színjátszás és a rendezés szakmáját: Várkonyi Zoltánnál és Major Tamásnál. 1974-ben színész, 1976-ban rendező szakos diplomát szerzett, közben négy évig filmgyári asszisztensként dolgozott. Már főiskolásként is kapott feladatot a hírös városban, majd – immár színházi rendezőként – 1976-tól 1979-ig, három évadon át a kecskeméti Katona József Színházban rendezett.

Színészközpontú előadásokat kívánt rendezni Kecskeméten

„Tavaly, utolsó éves koromban olyan szerencsés voltam, hogy három város színházával is megismerkedhettem – meséli Szurdi Miklós. – Miskolcon rendeztem Gyurkovics Tibor: Őszinte részvétem című darabját, Pécsett Shaw két egyfelvonásosát állítottam színpadra, a kecskeméti Kelemen László Stúdiószínházban pedig Kocsis István Tárlat az utcán című színművével mutatkoztam be. Az előadások – úgy tűnik – megnyerték a közönség és a színházak vezetőségének tetszését, és így mind a három helyre meghívást kaptam. […] Aki ismeri Kocsis István életművét, jól tudja, hogy mennyire nehéz dolog darabjait hatásosan bemutatni és a bennük megfogalmazott mondanivalót sokrétűen kibontani és megjeleníteni a színpadon. A két francia festő életéről készült műve sem kevés nehézséget támasztott. Engem viszont őszintén meglepett a kecskeméti közönség érzékenysége és a színház iránti fogékonysága. Ez volt az egyik motívum, amelyik ide vonzott. A másik pedig az volt, hogy főiskolai barátomat, Csiszár Imre rendezőt is hívta a kecskeméti Katona József Színház társulata. így hát úgy tűnt, hogy Ruszt József főrendező mellett itt nyílik a legjobb lehetőségem arra, hogy baráti közösségben valósítsam meg terveimet, amelyek lényege az, hogy színészközpontú előadásokat rendezhessek.” 
(Pavlovits Miklós: Új arcok a kecskeméti színházban. In: Petőfi Népe, 1976. október 17.)

Már az első kecskeméti rendezése sikert aratott, és a későbbi munkáiért is rendre jó kritikát kapott. Friss diplomásként Csingiz Ajtmatov: Fent a Fudzsijámán című drámáját vitte először színpadra. „Szurdi Miklós rendezésének alapkérdése a valóság hitelének, a cselekmény lélektani súlyának következetes érvényesítése. A legtöbb gondot arra fordítja, hogy realitással töltse meg a kibontakozó lelkiismereti drámák sorozatát. A bemutató legnagyobb érdeme az, hogy ez nagyobbrészt sikerült is” – dicsérte színikritikájában a helyi lap munkatársa, Pavlovits Miklós. Országos publicitást kapott 1977-ben Shakespeare: Minden jó, ha a vége jó című vígjátéka, melyről a Film Színház Muzsika hasábjain Budai Katalin így írt: „Szurdi Miklós, a fiatal rendező fokozatosan fejtette le az egymáshoz préselődő rétegeket. A lélektani hitelesség pengeélen egyensúlyozódik – ezért a mellékmotívumokat biztos támasztékká ácsolta.” A darab kapcsán Heltai Nándor is felfigyelt az ifjú rendezőre: „Szurdi Miklós rendező érdekes, napjainkban különösen időszerű üzenetet olvasott ki a Hamlettel csaknem egy időben írt vígjátékból. Azt játszatta el – ha jól értettem – a fiatal Bertram gróffal, hogy az ifjak időnkénti dacos ellenszegülése tulajdonképpen kiszolgáltatottságuk reakciója.”

Szurdi Miklós Kecskeméten musicalt is rendezett, ez munkásságára óriási hatással volt. Egy évtizedekkel későbbi nyilatkozatában így vallott: „Prózai rendezőnek készültem, de elképesztően régen, még pályám kezdetén, a kecskeméti Katona József Színházban lehetőséget kaptam, hogy megrendezzem a Kabarét. Fiatalként ez óriási megtiszteltetés volt, és szerencsére az előadás is jól sikerült. Eddig rendeztem körülbelül száz-százhúsz előadást, ebből mintegy húsz a musical.” (Papp Tímea: Színház születik. In: fidelio.hu, 2006. február 20.)

A kecskeméti Katona József Színházban Szurdi Miklós színészként is bemutatkozott, egy ír tragikomédiában, John Millington Synge: A nyugati világ bajnoka című darabjában a címszerepet játszotta. Alakítását Heltai Nándor szokatlan kritikával illette: „Szurdi Miklós (Christopher Mahon) hiába tehetséges színész, nem bújhatott ki bőréből: jóképű, ízig-vérig modern, vibráló egyéniség, nem csodálható, nem különös, nem fonák, nem nevetséges, nem sajnálnivaló, hogy beleszeretnek a világvégi lányok.” (Petőfi Népe: A Nyugati világ bajnoka. In: Petőfi Népe, 1978. március 1.)

Három sikeres évad után Szurdi Miklós elhagyta a hírös várost, 1979 és 1982 között a Szolnoki Szigligeti Színházban rendezett. 1982-től a Nemzeti Színház tagja volt, míg 1983-tól a Mafilm és a Magyar Televízió rendezőjeként tevékenykedett. 1990-től a veszprémi Petőfi Színház rendezője, 2003-tól a székesfehérvári Vörösmarty Színház igazgatója volt. Élete utolsó hónapjaiban az erdőkertesi Faluház és Könyvtár munkáját irányította.

Magánélete igen viharos volt. Nagy szerelmeit mind a munkájához kötődően ismerte meg. Háromszor nősült. Első felesége Gór Nagy Mária színésznő, a második Appel Edit vágó, a harmadik Xantus Barbara színésznő volt – mindegyikük két-két gyermekkel ajándékozta meg a rendezőt.

Bár Szurdi Miklóst a legtöbben a televíziós sorozatairól ismerik – Linda, Angyalbőrben, Família Kft., Privát kopó –, sokoldalú színházi munkásság áll mögötte. Megrendezte a huszadik század szinte minden fontos drámáját O’Neill Amerikai Elektrájától Foster I. Erzsébetéig, és színpadra állította a legismertebb musicaleket (Kabaré, Hair, Grease, Chicago). Az 1982-ben készült Hatásvadászok című, színházi közegben játszódó filmjével több nemzetközi filmfesztivál díját elnyerte. 2010-ben „kimagasló színvonalú munkájának elismeréseként” a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztjét vehette át.