Ismét szép sikert hozott a kecskeméti szimfonikusok barokk koncertje

Händel 1717-ben komponált egy-egy művével indult és zárult a Kecskeméti Szimfonikus Zenekar péntek esti koncertje. Előbb az eredetileg oratóriumnak készült, de a későbbiekben inkább operaként előadott Acis és Galatea nyitánya, míg a hangverseny zárásaként az est címadó műve, a Vízizene második, D-dúr szvitje csendült fel. A két, bő 300 évvel ezelőtt született darab között Johann Christian Bach Esz-dúr szimfóniáját, Antonio Vivaldi Concertóját, valamint Georg Philipp Telemann D-dúr nyitányát játszotta a Hollókői Huba vezette együttes.

Az est karmestere – csakúgy, mint a bérlet korábbi alkalmain – a darabokról ezúttal is számos zenetörténeti érdekességet osztott meg a megjelentettekkel. Händel-nyitányával kapcsolatban például elárulta, hogy a barokk zene nagy mestere nem alkalmazott brácsákat ebben a műben, akkoriban ugyanis nagyon gyakran az éppen rendelkezésre álló hangszerekre, hangszeresekre komponáltak a zeneszerzők.

„Bár műveit viszonylag ritkán játsszák, a mai kor zenésze nagyon sokat köszönhet a legifjabb Bach-fiúnak” – mondta az est során másodikként elhangzó mű, Johann Sebastian Bach legkisebb fiának, Johann Christian Bachnak Esz-dúr szimfóniája kapcsán a Kecskeméti Szimfonikus Zenekar művészeti vezetője. – „Egyrészt óriási hatással volt Mozartra, akivel többször találkozott, és aki rendkívül alaposan tanulmányozta műveit – többek között, tanulmányi célzattal a most elhangzó szimfóniát is áthangszerelte. Másrészt, Johann Christian Bach és Carl Friedrich Abel indították el Londonban a »Bach és Abel« koncerteket, ahol a nagyközönség hallhatta a kor zeneszerzőinek, köztük magának Bachnak, Abelnek, később Haydnnak a műveit. Ne feledjük, hogy ebben az időben a zenekari muzsika, a zenekari koncert még uralkodók és arisztokraták kiváltsága volt: hangversenyünk nyitányát is a királyi udvarban, egész pontosan a királyi park üvegházainál mutatták be mint pásztorjátékot, válogatott közönség előtt. 50 évnek kellett eltelnie, mire a polgárok, azaz gyakorlatilag bárki vehetett egy jegyet a Bach és Abel koncertekre, ahol a most következő mű is elhangzott.”

A hangverseny folytatásában Antonio Vivaldi népszerű concertóját, a két trombitára komponált C-dúr trombitaversenyt hallgathatták meg a zeneszeretők. Az olasz barokk zene egyik legnagyobb mestere valamennyi erényét megcsillogtató darabot – bravúros hangszerelő kedv, kiapadhatatlan játékosság, sokrétű ábrázoló készség – Kóczon Kornél trombitaművész és a kecskeméti szimfonikusok első trombitása, Földi Jácint igen magas művészi színvonalon szólaltatta meg. „Jácint és Kornél is nagyon virtuózan teljesítette a feladatot” – méltatta az est közreműködőit Hollókői Huba. – „Annak dacára, hogy november jellemzően »nátha-hónap« és emiatt sajnos nem voltak teljesen egészségesek, rendkívül jól helytálltak. Ugyanakkor nem csak őket emelném ki. A zenekar fúvós tagjainak végig kiemelt szerepük volt az egész műsor alatt, és többen jelezték, hogy menyire fantasztikusan jól szólt a templomban, amikor a vonószenekart megtámogatták a kürtök, a trombiták vagy épp az oboák. Élvezettel és nagyon precízen játszva gazdagították az együttes szép hangzását.”

A koncert második felében a híres barokk szerző, Telemann egyik nagyon késői műve, a D-dúr nyitány hangzott el, zárásként pedig Georg Friedrich Händel Vízizenéjének második, D-dúr szvitjét játszotta el a zenekar. A Musica sull’acqua elnevezést kapott hangverseny címadó művéről is mesélt egy érdekes történetet Hollókői Huba: „Az első műhöz hasonlóan ez is 1717-ben íródott, és a zenetörténészek szerint egy rivalizálásnak az eredménye. Ebben az esetben nem Händel rivalizált, hanem patrónusa, I. György angol király elégelte meg, hogy fia, a későbbi II. György, miközben a trónra várt, unalmában olyan nagy bulikat, partikat rendezett Londonban, amelyek elhomályosították apja népszerűségét. Ekkor rendelte Händeltől a zenét egy vízi kiránduláshoz, mikor is a királyi udvar az emelkedő dagályt kihasználva elegáns bárkákon, evezés nélkül siklottak Londonból Chelsea-be. Egyik bárkán ült a király és kísérete, egy másikon pedig a zenekar szolgáltatta a Vízizenét, ami annyira sikeres volt, hogy aznap este háromszor ismételték meg. Saját hajóikon számtalan arisztokrata és főember csatlakozott az ünnepséghez, így a király megmutatta, még mindig ő tudja a legelegánsabb ünnepélyeket szervezni Londonban…”    

A hangverseny után az est karmestere örömeit így összegezte: „Ismét rendkívül pozitív benyomásokkal gazdagodtam a koncert révén. Aminek pedig külön örültem, az az, hogy ehhez az immár negyedik barokk bérleti koncerthez érkezve folyamatos fejlődést érzek, szépen csiszolódik össze a társaság. Sokkal gördülékenyebben és jobban mentek a próbák, mint az első vagy a második koncert előtt. Úgy érzékelem, hogy a zenekar kezd egy egyfajta barokkos stílust kialakítani. Ez persze nem azt jelenti, hogy korhű hangszereken vagy bélhúrokon igyekszünk játszani, hanem inkább azt, hogy egy picit közelítettük egymáshoz a felfogásunkat, hogy hogyan kellene szólni ezeknek a daraboknak, és egy nagyon jó próbafolyamat végén jutottunk el ehhez a koncerthez.”

Az együttes művészeti vezetőjének értékelésével vélhetően egyetértett az evangélikus templomban szép számban megjelent nagyérdemű, mert a fellépő muzsikusokat lelkesen ünnepelték. „Igazán meleg fogadtatásban részesített bennünket a közönség, hosszas tapsot kaptunk, ami külön örömet jelentett – emlékezett vissza a koncertre Hollókői Huba – Az is büszkeséggel tölt el, hogy ismét megtelt az evangélikus templom annak dacára, hogy elég erős konkurencia volt péntek este a városban: bemutatót tartottak a színházban, a Hot Jazz Band játszott a Hírös Agórában stb. Zenekari titkárunk, Nánásiné Éva – aki mint mindig, ezúttal is kedves szavakkal, mosollyal fogadta a koncertre érkezőket – jó néhány kérdést kapott a jövővel kapcsolatban, amelyek mind valahogy így hangzottak: Ugye folytatódik majd ez a barokk bérlet? Remélem, hogy sikerül ezt a kezdeményezést, ezt a munkát jövőre is tovább vinni, mert úgy érzem, hogy a zenekarnak is rendkívül hasznos és a kecskeméti közönségnek is van egy tisztán látható szelete, egy markáns magja, akiket ez érdekel és akik ezt értékelik is.”

A barokk bérlet remélhetőleg 2025-ben is megvalósul, de addig is az idei hangversenysorozat utolsó alkalmára lehet még készülni. December 21-én, szombat este 19.00 órai kezdettel az evangélikus templomban Johann Sebastian Bach: 5. brandenburgi versenye mellett Domenico Zipoli, Giuseppe Torelli, Nicola Fiorenza és Arcangelo Corelli egy-egy karácsonyi concertóját tolmácsolják majd a kecskeméti szimfonikusok. Az est közreműködői Gerhátné Papp Rita (csembaló), Juhász Ágnes és Kondacs Szilvia (hegedű), Dratsay Ákos (fuvola) és Sipos Gergő (cselló) lesznek, vezényel: Hollókői Huba.