Kecskeméti indulás a röplabda világába – négy sportember közös története

Gyurkó Sándor – az utánpótlás mestere

Gyurkó Sándor a Kecskeméti Sportiskola egyik legelismertebb edzője, aki hosszú pályafutása során játékosként és edzőként is sokat tett a röplabdasportért. A Katonában tanult, ahol „még csak a kisteremben edzettünk, de rengeteg kiváló játékos nevelődött ott.”

Az U17-es döntőt különleges élményként élte meg, mivel több egykori katonás kollégájával együtt dolgozott: „Barátokként, egymás ellen játszani a régi iskolánkban – ez meghitt és inspiráló élmény volt.” Sándor szerint a KESI és a Röplabda Akadémia biztosítja azt a hátteret, ami lehetővé teszi a tervezést és a szakmai munkát.

Az utánpótlás-nevelésben elért eredmények magukért beszélnek: „Az idei évben az U15 bajnok lett, az U13 és az U20 bronzérmes, az U17 ezüstérmes. Ez négy korosztály, négy érem.” A Katona József Gimnáziumban, Dunszt Ferencről elnevezett sportcsarnokban lejátszott döntő mérkőzéseit a helyszínen tekintette meg Buzek László, az országos torna névadója, a magyar röplabda egyik legendája, aki elismeréssel nyilatkozott a döntő színvonaláról. “Ha Buzek László ezt mondta, akkor ezzel örömmel egyetértek én is” -erősítette meg a röplabda legenda véleményét Gyurkó Sándor.

Gyurkó Márton – játékosból lett másodedző

Gyurkó Márton kisgyermekként szinte bele nőtt a röplabdába: „Mondhatni, a kórházból egyből a Messzi István Sportcsarnokba mentem apukám edzéseire.” Hetedik osztályos korában kezdett aktívan röplabdázni a Katonában, ahol a legendás Dunszt Ferenc tanítványa volt. Már fiatalként is országos bajnok lett, majd végig járta az utánpótlás lépcsőfokait: gyermek, serdülő, ifjúsági és junior szinten is.

Később a Testnevelési Egyetem hallgatója lett, és már tanulmányai alatt edzősködni kezdett. NB I-es játékosként is pályára lépett, majd a Közgáz SC női csapatával NB II-es második helyet ért el. Bár a feljutást kiharcolták, az NB I-es indulás nem valósult meg. Márton rendszeresen segíti édesapját a Kecskeméti Sportiskola U17-es csapatának munkájában: „Minden évben besegítek apukámnak.”

Márton fontosnak tartja, hogy Kecskeméten a legjobb edzők foglalkoznak az utánpótlással. Hosszú távon tervezi, hogy visszatér a városba: „Beszéltük Márióval (a bajnokicímet nyert Pénzügyőr edzője), hogy egyszer közösen leszünk edzők – bízom benne, hogy ez itt fog megvalósulni.”

Gyenes Márió Viktor – a Pénzügyőr fiatal edzője

Gyenes Márió 2017-ben érettségizett a Katona József Gimnáziumban. A röplabdával Dunszt Ferenc tanár hatására ismerkedett meg. „Frici bácsi javaslatára kezdtem el röplabdázni, és az első edzés után beleszerettem” – idézi fel. A sport iránti szenvedélye már középiskolásként egyértelmű volt, és a Testnevelési Egyetemen testnevelő tanárként, majd szakedzőként végzett.

2018 óta a Pénzügyőr SE kötelékében edzősködik, ahol már a hetedik szezonját zárta. Az U17-es országos döntő különös jelentőséggel bírt számára, mert „Katonás diákként, a Katonában bajnoknak lenni álomszerű élmény volt. Ez nem sok embernek adatik meg.” Márió úgy érzi, pályafutása körbeért: ott aratott sikert, ahol egykor mindent elkezdett.

A döntő külön érdekessége volt, hogy edzőként együtt szerepelt, igaz nemes ellenfélként a pályán Gyurkó Sándorral és fiával, Mártonnal, így „igazi katonás triumvirátus” alakult ki. Edzőként célja, hogy technikailag képzett, mentálisan érett játékosokat neveljen. Azt is elárulta, hogy már megvannak a tervei a következő szezonra, bár ezek hivatalosan még nem publikusak.

Kovács Szilárd – a nemzetközi tapasztalatok hazahozója

Kovács Szilárd a Lánchíd Utcai Általános Iskolában kezdett atletizálni, majd a Katona József Gimnáziumban ismerkedett meg mélyebben a röplabdával, Dunszt Ferenc tanítványaként. Gimnazistaként az Egyesült Államokba költözött, ahol New Jersey és Kalifornia volta az állomásai, a neves USC egyetemen tanult sportösztöndíjjal. Röplabdázott az olasz A2-es ligában is, de hamar úgy döntött, hogy nem folytatja profi játékosként.

Ma a Magyar Röplabda Szövetség elnökségi tagja, ahol az utánpótlás fejlesztését és a strandröplabdát kiemelten támogatja. „Ha most jól dolgozunk, 8-10 év múlva lehet ütőképes felnőtt válogatottunk.” Szerinte gondot jelent a jelenlegi helyzetben az, hogy a mostani fiatalok között kevés a megfelelő alkattal rendelkező, nyurga, hosszú végtagú játékos. Ennek okait többek között abban látja, hogy a tehetséges gyerekek eloszlanak a különböző labdajátékok között.

A Katonába való visszatérése nosztalgikus élmény volt számára: „Annyira jó érzés volt visszamenni, újra találkozni régi társakkal és tanárokkal.”

A négy sportember példája azt mutatja, hogy a tehetség, a kitartás és a közös gyökerek milyen messzire vihetik az embert – akár edzőként, akár szövetségi vezetőként, akár játékosként. A kecskeméti Katona József Gimnázium nemcsak oktatási intézményként, hanem egy egész sportélet bölcsőjeként is megállja a helyét. És ha ilyen példaképek állnak a fiatalok előtt, a jövő is biztató lehet – nemcsak a röplabdában.