Ketten az úton: a Kriskó házaspár története
A Katona József Könyvtár tavaly indította útjára programsorozatát, amelyben a Házasság Hetéhez köthetően jó példával szemlélteti a hosszan tartó szerelmet. A tavalyi nagy sikerű beszélgetés után, idén egy város szempontjából meghatározó házaspárt fogadtak vendégül, akik egy órányi bepillantást nyújtottak a nem túl hétköznapi életükbe. Ma (csütörtök) délután Kriskó János és felesége, Kriskóné Dávid Mária meséltek a házasságukról.
János és felesége Mária nevéhez minden jóérzésű kecskemétinek kötődik egy-egy emléke, története. A házaspár régóta jelen van a város kulturális és tudományos életében, széles spektrumú ismertségük pedig csak aláírja amit mind tudunk: szeretjük őket. A beszélgetést Füzi László vezette.
A házasságuk története könnyedén beleillene egy fiktív élettörténetbe. János és Marika történetén keresztül most a saját tapasztalataikról meséltek az érdeklődőknek – őszintén, egyenesen és emberien, még személyesebben mint amennyire azt tőlük megszokhattuk. Elénk tárták a férj és feleség szerepeiknek legmélyebb érzéseit, sőt teljesen lecsupaszítva őket, megosztották a közönséggel az összetartozásuk miértjeit.
Marika és János egymástól nem is olyan távol lévő kis településekről származnak, egymást pedig viszonylag hamar megtalálták. Összetartozásukat megerősítette a többszöri különválás - ha szólt a kötelesség - amelyeket könnyen átléptek.
János (sokaknak csak Tanár úr - a szerk.) sokáig kereste a saját útját, végül a tanításban találta meg. Hiába volt ő "szoborállító", könyvtáros, falusi szakiskolában korrepetitor, a tanítás jelentette számára saját szakmáját. Mellette a televíziózás volt a szenvedélye, - amit ma 38 éve űz - 20 éve szerkeszti a Kecskeméti Televízió Múzsa című kulturális magazinját. Munkássága rögzíti a város kulturális életét, amelyet ő maga misszióként él meg, ennek lenyomata pedig az archívum legmélyén megmarad.
A Népi Iparművészeti Gyűjteményt a kezdetektől Marika vezeti. A város akkoriban felfelé ívelő kulturális életét tovább emelte, korán nagy lábnyomot hagyva maga mögött. Marika nemcsak a városi kultúra élén állta meg a helyét, hanem családos édesanyaként is. Munkája és fiai mellett végezte kiemelkedő egyetemi tanulmányait.
Ahogy mesélték történetüket, egyre világosabbá vált, hogy nekik is - mint mindenkinek - mennyi nehézséggel kellett megküzdeni közös életük során, de a történet vége mindig "happy end" volt. A beszélgetés során két egyént láttunk, akik a társadalmi szerepük által rájuk vetett fényben állnak nap, mint nap, mégis helytállnak egymás mellett, és "másodállásukban" a családi szerepükben. Megtanulták hogy egymással és egymás nélkül is tudni kell élni, így egészítik ki egymást és gondoskodnak szeretettel a másikról.
"Így van?"
"Így van!"