Kodály Zoltán és a magyar tehetség

Dalos Anna Szabolcsi Bence-díjas zenetörténész munkásságának középpontjában Kodály Zoltán és a köré szerveződő iskola tevékenységének kutatása áll. Kecskeméti előadását Kodály Zoltán és a specifikus magyar tehetség kérdésének szentelte.

Kiindulópontja egy korai, tehetségvédelmi hangverseny meghívójának hátoldalára írott Kodály-megjegyzés volt: „Én is tehetség vagyok. Engem miért nem védenek meg?” A tehetség pályájának minden szakaszában intenzíven érdekelte Kodály Zoltánt. Dalos Anna a zeneszerző írásaiból, feljegyzéseiből, kórusműveinek szövegválasztásából, valamint a magyarság sorskérdéseit középpontba állító kompozícióiból kiindulva mutatta be azt a sajátos képet, amelyet Kodály Zoltán a tehetségről önmagában felépített.

A zeneszerzőt az individuális tehetségnél jobban érdekelte a kollektív tehetség, a közönségnevelés kérdése. Úgy látta, hogy a középszerű művek és a középszerű művészek térnyerése csak akkor előzhető meg, ha a kvalitás minden területen meggyőzően hatni tud. Ebben pedig számára kezdetektől fontos pillér volt  a gyermekeknek, a jövő közönségének zenei nevelése.

Kodály Zoltán sokat foglalkozott a számára közelről ismert, kivételes adottságokkal rendelkező Bartók Béla tehetségével. 1918 és 1955 között hét olyan írása is született, amelynek témája Bartók sajátos talentuma volt.

Kodály Dohnányi Ernőt is veleszületett tehetségnek tartotta. Dalos Anna előadásában Bartók és Dohnányi zongorajátéka alapján igazolta Kodály Zoltán meglátásait kettejük nagyon is eltérő tehetségének természetéről. Egyik konklúziója az volt, hogy valahányszor Kodály Bartók tehetségét elemzi, valójában a saját tehetségének meghatározására, körülhatárolására is törekszik.

Kodály Zoltánt a nép összességének tehetsége is foglalkoztatta. Úgy vélte, a nép soraiban ugyanolyan arányban fordul elő a karakteres tehetség, mint más rétegekben. A nép lelkét, a nemzeti karaktert akarta megtalálni a népi kultúrában is. Fontos meglátása volt, hogy a népzene gyűjtése során egyenrangúan fontos feladat, hogy az adatközlő és a gyűjtő egyaránt tehetséges legyen, különben fennáll a veszélye romlott népzenei anyag lejegyezésének és terjesztésének, ahogyan az számos alkalommal meg is történt, különösen akkor, amikor szakmai hozzáértés nélkül, csak lelkesedésből, olykor kifejezetten dilettáns módon kezdtek sokan a népzenei hagyaték felgyűjtésébe. Mindezt hitelesen, eredeti felvételekkel demonstrálta is az előadó.

Dalos Anna izgalmas, új szempontokat felvető előadásának utolsó részében más művek rövid bemutatása mellett a Psalmus Hungaricust elemezte részletesebben. A művet példának hozta arra, hogy a valóban tehetséges szerzők és művészek valóban képesek megszólítani a nemzetet és kifejezni annak lelkületét, mindezt a közös épülés szolgálatába állítva.

A Katona József Könyvtár és a Magyar Kodály Társaság közös zenetörténeti előadássorozata december 3-án, szombaton Becze Szilvia Három géniusz, háromféle világhír című előadásával folytatódik, amelyben az előadó Bartók, Dohnányi és Kodály műveinek nemzetközi fogadtatását hasonlítja össze.