Kodály Zoltánt és Farkas Ferencet ünnepelték

Sokéves hagyomány, hogy a Magyar Kodály Társaság Kecskeméti Tagcsoportja a hírös város neves szülöttje, Kodály Zoltán születésének évfordulója alkalmából ünnepi hangversenyt szervez. A helyi intézmények, együttesek, művészek és művészeti csoportok között katalizátor szerepet betöltő közösség munkáját hosszú időn át segítették a 2018-ban elhunyt kiváló zenepedagógus, dr. Ittzés Mihály értékes ötletei és szakmai iránymutatása. A tagcsoport néhai elnökének javaslatára rendeztek például olyan koncertet, amelyet Kodály „állatos” műveiből állítottak össze, máskor meg az év ünnepeihez, jeles napjaihoz és népszokásaihoz kapcsolódó kórusműveket foglaltak egységes műsorba. Az utóbbi években arra törekednek, hogy Kodály Zoltán művészete mellé egy-egy évfordulós komponistát is kapcsoljanak: 2023-ban Kocsár Miklós, 2024-ben Szőnyi Erzsébet, idén pedig Farkas Ferenc életműve került így párbeszédbe a magyar zenekultúra egyik legkiemelkedőbb személyisége zeneszerzői örökségével.

A hétfő esti alkalom első perceiben előbb Virág Barnabás, a Magyar Kodály Társaság Kecskeméti Tagcsoportja elnöke köszöntötte az Újkollégium dísztermében megjelenteket, majd Eckhardt Gábor, a Magyar Kodály Társaság elnöke mondott ünnepi beszédet. A Liszt-díjas zongoraművész mindenekelőtt örömét fejezte ki, hogy meghívást kapott a két neves komponistára emlékező hangversenyre. „Megtiszteltetés Kodály Zoltán szülővárosában, az immár 75 évvel ezelőtt alapított legelső, Kodály Zoltán nevével fémjelzett ének-zene iskola alapításának helyszínén, Kecskeméten felszólalni, megszólalni – kezdte ünnepi gondolatait, azután személyes emlékeit osztotta meg a jelenlévőkkel. – Magam is Kodály-iskolában nevelkedtem, a Marczibányi téren végeztem, de még a Lórántffyban kezdtem. Fantasztikus tehetségüket nap mint nap ránk szóró tanáregyéniségek bűvkörében nőttünk fel.” Elmondta, hogy zenei gondolkodását az ott megszerzett kodályi alapelveknek köszönheti, valamint azt is, hogy „ezt a Mestertől kapott simogatás a fejem búbján csak még jobban elmélyítette – akkor még nem tudtam, hogy ez lett a keresztségem; a zene szeretete, minden gyökere mind a mai napig ebből táplálkozik”.

Eckhardt Gábor visszaemlékezett Farkas Ferenccel való találkozásaira is – a hallgatóság körében jókora derültséget kiváltva többek között egy humoros történetet is elmesélt –, illetve beszélt a két zeneszerző galántai kötődéseiről, valamint a szakmai munkásságuk és mindennapjaik hasonlóságairól, így például arról, hogy amiként „Kodály Zoltán, úgy Farkas Ferenc is pedagógiai tevékenységével örökre nyomot hagyott a Zeneakadémia képzeletbeli dicsőségtablóján”, hogy „sokat törődtek a testi kondíciójukkal: mindketten szerettek úszni, de míg Kodály ezt elsősorban a Lukács uszodában, addig Feri bácsi Balatonlellén, nyílt vízen tette”, és hogy „szenvedélyesen olvastak, műveltségük lenyűgözően szerteágazó volt”. Fiát, Farkas Andrást idézve arról is szólt, hogy Farkas Ferenc jó viszonyt ápolt Kodállyal: „...úgy éreztem, tisztelik egymást. Kodály többször megjelent a Farkas-bemutatókon. Az András-mise után, csak annyit mondott, hogy a legszebb tétel az Agnus Dei volt, de nem volt benne elég dodekafónia”.

Az ünnepi gondolatok után az M. Bodon Pál Alapfokú Művészeti Iskola és a Kecskeméti Kodály Iskola tanulóinak Kodály Zoltán és Farkas Ferenc műveiből összeállított műsora következett: Bacslia Tekla (felkészítő tanára: Bujdosóné Csáki Edit), valamint Kocsi Mirkó és Nyitrai Flórián (felkészítő tanáruk: Gerhát László) tolmácsolásában, illetve Batonga Chounga Emili Kimberli, Csobolya Olívia, Kötél Kornél, Mészáros Dorka, Nádudvari Gergely, Szabó-Simon Emma és Tóth Noémi (felkészítő tanáruk: Pálfi Nikolett) előadásában zongoradarabokat és bicíniumokat hallhatott a közönség.

Az est folytatásában is a két ünnepelt zeneszerző darabjai csendültek fel. Balogh-Jámbor Janka gordonkaművész és Dani Imre zongoraművész – a Kecskeméti Kodály Iskola korábbi diákjai, a közelmúltban Artisjus-díjjal kitüntetett Weiner Ensemble tagjai – Kodály Zoltán gordonkára és zongorára komponált szonátáját, valamint Farkas Ferenc népzenei ihletésű alkotását, a Hétfalusi boricza című táncát játszották el. A két kamaramű között és a koncert záróblokkjában az Ars Nova Énekegyüttes lépett színpadra. Az egyéni hangzásvilágáról ismert, számos nemzetközi versenyen első díjjal jutalmazott együttes – többek között a 2008-as grazi kórusolimpián, majd 2014-ben a Rigában megrendezett World Choir Games világversenyen két aranyérmet és olimpiai bajnoki trófeát szereztek – ezúttal is alapítójuk és művészeti vezetőjük, dr. Kiss Katalin vezetésével énekelt.

A felcsendülő zeneművek előtt Virág Barnabás érdekes zenetörténeti háttér-információkat osztott meg a jelenlévőkkel. Elmondta például, hogy „bár Kodály gyermekkorában hegedülni, majd zongorázni tanult, és számára a hangszerjátéknál fontosabb volt a komponálás, nagyon szerette a gordonkát és autodidakta módon meg is tanult rajta játszani”. Ennek bizonyságául az ünnepeltet idézte: „Az iskolatársaimmal vonósnégyeseket akartam játszani, és mert nem volt csellistánk, egyszerűen elhatároztam, hogy ezt a hangszert is megtanulom. Hozattam egy gordonkaiskolát, és egymásután sorban végigtanultam az összes gyakorlatot [...] és nagyon hamar annyira vittem, hogy Haydn-kvartetteket játszhattunk.”

A Magyar Kodály Társaság Kecskeméti Tagcsoportja vezetője Farkas Ferenctől is idézett, aki leggyakrabban előadott műve, a Weöres Sándor versére komponált Rózsa madrigál születésére így emlékezett vissza: „1947-ben Székesfehérváron együtt töltöttük az időt Weöres Sándorral. Egy délutánon úgy mutatta meg Rózsák dalaiból címet viselő új művét, hogy a kéziraton szinte meg sem száradt a tinta. A ciklus három versszaka olyannyira zenébe kívánkozott, hogy Rózsa madrigál címmel még aznap este megkomponáltam.”

A Petőfi Sándor versére írt, Alkony című kórusmű kapcsán a szerző és a darabot megszólaltató énekegyüttes vezetője vallomását is megismerhették a zenebarátok. Farkas Ferenc így fogalmazott: „A Petőfi-költemény rejtett lüktetése annyira megindított, hogy csaknem magától alakult ki a kórus zenei képe”, míg Kiss Katalin Farkas Ferenc a capella kórusműveit bemutató Notturno című lemezük kísérőfüzetében a darab tanulásáról és előadásáról elárulta, hogy ugyanazt a spontaneitást élték meg, mint a szerző a mű alkotása idején. „Mintha a természet egy tökéletes darabját tartottuk volna kezünkben, egy emberi érzés őszinte, külsőségektől mentes, teljes, kifogástalan zenei megformálását.”

Kiderült az is, hogy a „Sík Sándor Te Deuma egyike azon kevés kórusoknak, amelyek végére Kodály feljegyezte a befejezés pontos dátumát. E szerint 1961. május 26-án készült el a kompozícióval, amelyet a piarista tudós, költő és tanár, Sík Sándor ötvenéves papi jubileumának tiszteletére, annak Te Deum című versére írt. Első ízben 1961. július 1-jén a budapesti piarista kápolnában hangzott el az aranymise előtt a Kalazancius-kórus előadásában, Kodály Zoltán és felesége jelenlétében.”

A hétfő esti koncerten megjelentek mindvégig jól szórakoztak. A két kecskeméti zeneiskola fiatal tehetségeinek műsorát, a kamaradarabokat játszó fiatal művészek és a kórusműveket megszólaltató énekegyüttes professzionális, ugyanakkor lélekemelő produkcióit, illetve Virág Barnabás igényes, nagy műgonddal kidolgozott, a már korábban említett dr. Ittzés Mihály sziporkázóan szellemes műsorismertetőire emlékeztető összeállításait mindvégig nagy élvezettel hallgatta és hosszan tartó vastapssal jutalmazta a nagyérdemű.