Könyvajánló – Kegyelem és bűn szőttese – Ferenc pápa az élet kérdéseiről

A Helikon Kiadó gondozásában, Karikó Éva szerkesztésével jelent meg az az átfogó és igen magvas kötet, mely Ferenc pápa beszédeiből nyújt válogatást. A szerkesztő, aki évről évre gondosan kiollózta, majd tematikus rendbe illesztette az őt mélyen megérintő gondolatokat, célja erőt adni a mindennapokban. Hangsúlyozza, hogy tudatosan igyekezett elkerülni azt a sokak által rendszeresen elkövetett etikai vétséget, hogy saját álláspontja alátámasztására kontextustól függetlenül emeljen ki részleteket. Szelekciója a mélyen hívő emberek, papok, szerzetesek és az egyházhoz lazán kötődő emberekhez egyaránt szól.

Szent II. János Pál pápánk fényében, akinek alakját, hitelességét nem igen akadt, aki kérdőre vonta volna, s aki azok közé a pápák közé tartozott, aki vallástól és hittől függetlenül mindenki szívéhez utat talált, nehéz következő pápának lenni. Talán nem tévedés kijelenteni, hogy a legtöbb ember a szíve mélyén eleve kritikával, bizalmatlansággal és csalódottsággal fordult Benedek, majd Ferenc pápához. Azt kevesen vették figyelembe, hogy a pápa is első körben ember, s noha Isten földi helytartója, szerteágazó feladatainak szálait igyekezvén egybeszőni, előfordulhat, hogy nem rögtön reagál oly módon, ahogyan azt elvárnánk. Isten útjai sem mindig úgy kanyarodnak, ahogyan mi földi szemmel látjuk, és az a szőttes, mely „kegyelem és bűn szőttese”, sokszor csak a fonákját mutatja. A katolikus hívőben szíve legmélyén mégis mindig ott a tudat, hogy a Szentlélek üzen a pápa által, s – hogyha a pillanat hevében rögtön ítélkeznénk is – legyünk alázatosak, lépjünk vissza, csendesedjünk el, s figyeljük ítélkezés nélkül a Szentlélek munkáját, melynek gyümölcse úgyis napvilágra kerül. A pápát ért támadásokkal az a probléma, hogy mindenképpen méltatlanok, csak a gőgben foganhatnak, hiszen a legnagyobb hatalom képviselőjén keresztül magát az Úristent célozzák vélt vagy pillanatnyilag igaznak tűnő érvelésük miatt. Ferenc pápa a szegények, az elesettek felé nyit, melyben egészen egyedülálló magatartást tanúsít. Fontos számára az egyetemes egyház eszméje, mely a kirekesztés helyett a befogadást és az irgalmasságot hangsúlyozza.

Beszédtöredékeit olvasván meglepő, hogy milyen eredeti szemszögből és egyedi humorral tarkítva tárja elénk a hit és a vallás megoldásait, válaszait. Erőt ad azáltal, hogy válaszokkal és gyakorlati megoldásokkal szolgál, nem pusztán elmélkedik.

A könyv tematikus címszavai alapján haladjunk tovább a „pápai úton”.

Istenről

Az első fejezetben Ferenc pápa istenképünket formálja, s a világ „megérdemlem” felfogásával szemben Jézust mint védőügyvédünket állítja elénk.

Azt hiszem, hogy sokat kell gondolni erre a valóságra: ebben a pillanatban Jézus értem imádkozik. (…) van egy jó védelmező ügyvéd, aki az Atyánál közbenjár értem. (17.o.)

A bíráló Úrral szemben Isten gyengédségét hangsúlyozza.

Tudunk-e úgy gondolni Istenre, mint a minket életben tartó simogatásra, akit semmi sem előz meg? (20.o.)

Szűz Mária alakja

Szűz Mária közbenjárásának (nem imádásának és bálványozásának) Jézus által ránk hagyományozott különös jelentőségét emeli ki – mint mindannyiunk édesanyjáét. Gyakorlati tanácsként pedig az isteni irgalmasság rózsafüzérét (Misericordina) ajánlja mint gyógyszert minden lelki betegségre (151.o.).

És az „asszony” abban a pillanatban válik Anyánkká, amelyben elveszíti isteni Fiát.

•••

Inkább arra kell gondolni, hogy az egyház (chiesa) szó előtt (pl. az olasz nyelvben) a nőnemű „la” szerepel: az egyház a kezdetektől nőnemű. (…) Szűz Mária fontosabb bármely püspöknél vagy bármely apostolnál. Ennek teológiai elmélyítése folyamatban van. (90.o.)

•••

Máriát nem érthetnénk meg anyasága nélkül, amint az egyházat sem érthetnénk meg anyaság nélkül. (91.o.)

•••

Eszembe jut egy huszonkét éves fiatal története, aki mély válságba került, depresszióba esett. Ez a búskomor fiú nem járt többé dolgozni, és az alkohol mámorában keresett menedéket. Édesanyja semmit sem tehetett: egyszerűen minden reggel, mielőtt munkába indult volna, nagy szeretettel gyengéden rátekintett. A fiú már fontos emberré vált: túljutott a válságon, mert anyjának az a gyengéd tekintete végül megindította. Ez az: szert kell tennünk a gyengédségre, az anyai gyengédségre egyaránt. (219.o.)

A víz borrá változtatásának csodája kapcsán a kereszténységről szól.

Ez így nem megy – ünnep van és a Szűzanya csodát kér. Ilyen a keresztény élet. A keresztény élet ilyen örömteli magatartás, az öröm pedig a szívből fakad. (32.o.)

A hitről és az örömről

Sokszor beszél arról, hogy az igazi keresztény örömteli. Szembeállítja a jókedvvel.

Az öröm más: az Úr ajándéka, és belülről tölt fel bennünket mint a Szentlélek balzsama. Bizonyosság abban, hogy Jézus velünk van és az Atyával. Az örömmel telt ember magabiztos. (33.)

•••

Életem összes körülményében keresem, hogyan találkozhatok vele (Istennel). Keresem…(…) Nem sikerül megtalálnom, de folyton keresem, párbeszédben maradva vele. Nekem nem sikerül ez: a szentek tudták ezt jól, én még nem…de ez az útja. (39.o.)

•••

A hit nem von ki minket a világból, hanem még mélyebben belevon.

(…)

A kereszténység nem egy filozófiai tanítás, nem egy életprogram a túléléshez, a neveléshez, a békéhez. Ezek következmények. (41.o.)

•••

Őrizni kell a szívünket, hogy ne olyan legyen, mint egy tér, ahol mindenki kedvére jön-megy, kivéve az Urat. (55.o.)

•••

Ha van hitünk, az nem azt jelenti, hogy nincsenek nehézségeink, hanem azt, hogy van erőnk szembenézni velük (…) (50.o.)

•••

Vajon a szívünk feszül-e, tart-e mindig valami felé? Olyan-e a szívünk, amely nem kényelmesedik el, nem zárkózik önmagába, hanem az Isten hűséges népével együtt járandó út ritmusa szerint dobog? (54.o.)

A közösségről, az Egyházról

Ferenc pápa a közösségben látja a keresztény élet egyetlen helyes kiteljesedési lehetőségét.

„Nem akarok rosszat mondani, de…” – így kezdődik a megosztás. (80.)

•••

Az olyan Egyház, amely nem tud kilépni önmagából, előbb-utóbb megbetegszik (85.o.)

•••

És milyen rosszat tesznek az Egyháznak a kenetteljes papok! Azok, akik erejüket a mesterséges dolgokra fordítják, a hiúságra, a mézesmázos magatartásra, nyelvezetre.

Amellett, hogy súlyosan elítéli az elkövetett bűnöket, helyreteszi az Egyházat ért „divatos” támadások kapcsán a visszaélések kérdését. Ahol emberek vannak, ott bűnök is vannak.

A katolikus egyház talán az egyetlen közintézmény, amely átláthatóan és felelősséggel lépett előre ezen a téren. Senki más nem tett többet. Mégis az egyház az egyedüli, akit támadnak. (126.o.)

•••

„De atyám, én olvastam az újságban, hogy egy püspök vagy egy pap ezt és ezt csinálta!” – mondhatná valaki. „Igen, én is olvastam, de mondd csak, az újságok írnak arról a számtalan karitatív cselekedetről, amelyeket a városi és vidéki papok hajtanak végre, arról a sok munkáról, amelyet végeznek népük érdekében? „Nem, ez nem hír.” Mindig érvényes: nagyobb zajt csap egy fa, amelyik kidől, mint egy erdő, amely növekszik. (108.o.)

A bűnbocsánatról, szeretetről

A bűnbánat és bűnbocsánat központi fontosságú a hívő ember életében. Ferenc pápa hangsúlyozza, hogy Isten előtt mindig elölről kezdhetjük.

Isten nem fárad bele a megbocsátásba. (…) Mi vagyunk azok, akik belefáradunk, hogy bocsánatot kérjünk, de ő mindig megbocsát, amikor bocsánatot kérünk tőle. (192.o.)

•••

A pápa is elvégzi gyónását kéthetenként, mert a pápa is bűnös. (202.o.)

•••

Meggyónni azt jelenti, hogy dicsőítjük Istent, mert engem bűnöst ő üdvözített. (195.o.)

•••

Ahogyan a beteg ágyánál eltöltött időt szentnek nevezi, a szeretetet is konkretizálja.

A szeretet nem romantika: a szeretet önfeláldozó, figyelmes, fáradságba kerül. A keresztény szeretetnek mindig van egy minőségi jellemvonása, az, hogy konkrét. Jézus, amikor szeretetről beszél, konkrét dolgot mond: azt, hogy adjunk enni az éhezőknek, látogassuk meg a betegeket… (65.o.)

Ferenc pápa egyik legfontosabb üzenete, melyben arra biztat minket, hogy nyitott szívvel fogadjuk az élet meglepetéseit, hogy ne a kényelmes életet válasszuk, melyben nincs reménység.

/Ferenc pápa, Kegyelem és bűn szőttese, Az élet kérdéseiről, Helikon Kiadó, Budapest, 2015/