Kóruskoncert hirdette a szeretet és az irgalom fontosságát
Az est első perceiben Erdei Péter Liszt-, Kodály- és Bartók–Pásztory-díjas karnagy előbb köszöntötte az Kecskeméti Kodály Iskola dísztermében megjelenteket, majd megosztotta velük a hangverseny előkészítésének, szervezésének kulisszatitkait: „A ma esti adventi koncert egyik rendező elve voltaképpen az, hogy a Kecskeméti Énekes Kör mellett fellépő két kiváló énekkar karnagya valamikor a tanítványom volt és mind pedagógiai, mind művészi szemléletük, hitvallásuk, igényességük igen közel áll az enyémhez.” Erdei Péter egy másik fontos tényezőről is beszélt, a fellépő kórusok célja ugyanis az volt, hogy „karácsony ünnepére készülve az éneklésen keresztül is erősödjön mindnyájunk életében az adakozás, az egymás iránti türelem és elfogadás érzése”. Ezért választotta mottóul az Ubi caritas et amor... (Hol szeretet s irgalom van, ott az Isten) kezdetű középkori himnusz szövegét. Mint mondta: „Minden generációt folyamatosan emlékeztetni kell erre, mert a mindennapi élet darálásában hajlamosak vagyunk elfeledni az együttélés egyik alapvető szabályát, az ÖNFEGYELMET! Ugyanakkor nem vonhatjuk ki magunkat a jelenkor drámai eseményeinek hatása alól sem. Ezért a KÉK műsorában helyt kapott a zsidó nép egyiptomi fogságból történő szabadulásának bibliai története, a Mirjam's Siegesgesang (Mirjam győzelmi éneke).”
Az ünnepi gondolatok után a Kecskeméti Énekes Kör énekében gyönyörködhettek a Kodály Iskola dísztermében megjelentek. Erdei Péter irányításával a kórus először a neves norvég zeneszerző, Ola Gjeilo művét szólaltatta meg. Az egyik legnépszerűbb kortárs komponista talán legtöbbet énekelt alkotása méltó módon indította a koncertet, hiszen a mű a már említett gregorián dallam szövegére készült. Ezt követően a KÉK Franz Schubert 1828-ban, életének utolsó évében komponált darabját szólaltatta meg – közreműködött Mudrák Mariann (szoprán) és Xinyu Wa (zongora). A Mirjam's Siegesgesang (Mirjam győzelmi éneke) szövegét Franz Grillparzer a Bibliából, Mózes 2. könyvének 15. fejezetéből merítette: a Vörös-tengeren való átkelés után Izrael népe hálaéneket zeng Mirjam prófétanő, Áron főpap nővére vezetésével. Schubert követte a bibliai leírást, ahol Mirjam egyfajta előénekesként jelenik meg, s az ő dalára felel rá a nép. A mű elbeszéli az Istenbe, mint a nyáj pásztorába vetett bizalmat, az ellenségtől való félelmét, a megmenekülést, plasztikusan mutatja be azt a vihart, ami ellensége vesztét okozza, majd egy döbbent gyászinduló hangzik el a csata nélküli győzelemről, végül pedig a hálaének a csodálatos megmenekülésért.
A koncert folytatásában a Kodály Iskola Aurin Leánykara lépett színpadra. A Kodály-, Csokonai- és Prima-díjas karnagy, Durányik László vezette együttes (zongorán közreműködött Révész László) az alkalomhoz választotta műsorát, előadásukban többek között Jacobus Gallus, Orbán György, Kodály Zoltán és Kocsár Miklós egy-egy kórusműve hangzott el. Éneklésüket szép színű, arányos szólamhangzás jellemezte, méltán arattak nagy sikert.
A hangverseny utolsó zenei blokkjában a Kodály Intézet Vegyeskara énekelt. A kórus dr. Fűri Anna irányításával Kodály Zoltán Óda a muzsikához című művével kezdték műsorukat, majd két, a közönség körében igen nagy derültséget és elismerést kiváltó Ligeti György-kánont szólaltattak meg. A Ha folyóvíz volnék és a Pletykázó asszonyok magyar nyelven történő előadása nem kis feladatot jelentett a Kecskeméten tanuló külföldi diákoknak, ám ők rendkívül ügyesen megoldották ezt a kihívást, szépen és érthetően adták elő a műveket. Műsoruk további darabjai is kiváltották a jelenlévők elismerését, leghangosabban az észt Arvo Pärt alkotása után csattant fel a vastaps. Korunk egyik legnagyobb élő zeneszerzője kórusművének szövege Írország apostola, védőszentje, Szent Patrik imádságának a következő részét idézi: „Krisztus legyen velem, Krisztus legyen mellettem, Krisztus legyen bennem, Krisztus legyen mellvértem, Krisztus legyen pajzsom, Krisztus legyen sisakom.”
Az est zárásaként a három kórus a koncert elején elhangzott Schubert-műre mintegy reflektálva Kodály Zoltán Isten hatalmasságát dicsérő kompozícióját adta elő. Az összkar elsöprő erejű sikert aratott, a 114. genfi zsoltár így azután kétszer is elhangzott.
A három kórus hangversenye ünnepléssel ért véget, az adventi időszak azonban még épp csak elkezdődött. Erdei Péter gondolatait, melyeket az elhangzó zeneművek is megerősítettek, vélhetően sokan viszik majd tovább a Kodály Iskolában megjelent zeneszeretők közül. Érdemes azonban odafigyelnünk az est másik két karnagyának mondataira is, akik az előttünk álló napokról kérdésünkre így vallottak: „Zenészként az adventi időszak meglehetősen mozgalmas, ilyenkor mindig több a fellépés, és ez egybeesik az iskolai hajrával. Ezért tudatosan keresem az olyan napokat, amikor vissza lehet húzódni. Emlékeztet a belső adventemre, ami nem feltétlenül egy évente ismétlődő néhány hetet jelent, hanem hónapokat, éveket is akár, mire látom a fényt az alagút végén.” (dr. Fűri Anna); Advent számomra azt a reményt jelenti, hogy az emberek átgondolják életüket, hogy ne a pénzszerzés iránti mérhetetlen vágy vagy a hatalomtól megrészegült viselkedés irányítsa az életüket, hanem – mivel a Megváltó születését várjuk – az Ő általa vezetett úton: a megbocsátás, a béke, a szeretet útján járjunk.” (Durányik László)
Fotó: Bencsik László