Különleges kiállításmegnyitó a KIO Diákgalériájában

- A művészet az élet része kell, hogy legyen, igazából annak minden formájában. És mivel ma elég erősen a haszonszerzést jelöli ki elsődleges célként sok minden, többek közt a média is, ami nem túlságosan kompatibilis egyébként a művészeti célokkal, így tulajdonképpen valódi forradalom, amit csináltok. Azt állítjátok ugyanis ezzel a kiállítással, hogy van értelme. Van értelme verseket írni, olvasni, énekelni, zenélni, táncolni, rajzolni, látni, láttatni – mondta Virág Ágnes művészettörténész a Széchenyi kollégium Szilo csoportjának kiállításmegnyitóján, melyet tegnap (szerdán) a Diákgalériában.

A Deli Gábor festő és pedagógus által felkarolt fiatal művészpalánták, ahogy a nevükből is kiderül, a kollégiumban alkotnak, a szilencium ideje alatt. A csoport tagjai évről-évre változnak és különböző kecskeméti középiskolákból érkeznek. Van, aki még csak két hónapja csatlakozott, és olyanok is vannak, akik már öt éve járnak a közösségbe beszélgetni, filmet nézni, lelkizni, gondolkodni és alkotni. Ismerkedni a művészetekkel, egymással, önmagukkal, és kitárulkozni. Felszínre hozni és megmutatni a bennük rejlő érzéseket, érzelmeket, örömöt, bánatot. Mindennek pedig tanúi lehettek azok, akik részt vettek a megnyitón.

Leviczky Cirill, a Kecskeméti Szakképzési Centrum kancellárja köszöntőjében kiemelte, nagyon fontos dolog, hogy az intézmények minél sokszínűbb, minél tartalmasabb programot tudjanak a diákjaiknak biztosítani.

Ez pedig akár oda is vezethet, hogy a hobbi később akár megélhetéssé, életcéllá, életformává válik.

- Az alkotók most nagyjából abban a helyzetben vannak, hogy előbb-utóbb eldől, hogy művészekké válnak, vagy olyan műértő emberekké, akik, ha meglátnak egy alkotást, tudják értelmezni – mondta a kancellár.

Feczák László, a Széchenyi kollégium igazgatóhelyettese elmondta, ő szerencsés, mert magát az alkotási folyamatot is láthatja az intézményben, majd dr. Somodi Ildikó textilművész szavait idézve építette fel köszöntőjét.

„Miért fontos a művészeti nevelés? Azért, mert az alkotás örömforrás.”

- De nem csak az. Aki a vonalak, a színek segítségével, a különféle anyagok megformálásával lényegében feltárja az anyagi és élő világ harmóniáját, és megtapasztalja annak egész szépségét. Feltárja mindazt, ami saját lelkivilágában is van. Ez az alkotóképesség erőt ad ahhoz, hogy elmondhatjuk kifejezhetetlen örömünket, elsírhatjuk leírhatatlan bánatainkat, ugyanakkor feltárjuk lelki bánatunkat és boldogságunk forrását. Nem csak magunknak alkotunk, hanem azoknak, akik ezt megnézik, vagy éppen tudnak belőle tanulni. Így lesz a művészet az emberi kifejezés szabadságának és kreativitásának hírnöke, amely képes összekötni az embereket, függetlenül attól, hogy kik ők, vagy honnan származnak. Így a mai szétszórt, és oly ellenségeskedő világunkban erre az összeköttetésre tett most kísérletet a kollégium alkotóköre, és vezetőjük, Deli Gábor művésztanár – mondta Feczák László.

Az esemény fénypontja, Virág Ágnes művészettörténész nevéhez kötődik, (akinek egyik kulcs gondolatát cselesen becsempésztük a cikk elejére). A tárlat felépítése kiváló volt arra, hogy a fiatal művészek és alkotásaik együtt legyenek láthatók, ugyanis mindenki a saját művei előtt ült egy-egy széken. A művészettörténész szakértő, de nagyon kedves szavai olyannyira hatottak rájuk, hogy a megilletődöttség egy idő után mosolyra váltott. De ne rohanjunk ennyire előre. Ági szavai az alkotókhoz szóltak, de simán betaláltak a vendégeknél is, nagyban segítve az alkotások befogadását:

- Őszintén szólva, nagyon ritka az ilyen közösség, ahol akkor is szívesen fogadnak, ha az identitásod, mondhatni, nem normális, eltér társadalmilag, a társak vagy a szülők által elvárt normáktól vagy attól, amit magadtól elvárnál. Vagy legalábbis te ezt érzed. Hogy eltér. Holott lehet, hogy akit te normakövetőnek tartasz, mindeközben valami nagyon hasonló dolgot él meg, mint te. Mindenesetre a befogadóközösség, ahol a többség nagyon is tisztában van a többség ügyes-bajos dolgaival, elég jó iránytű lehet önmagadhoz – mondta Virág Ágnes.  

A művészettörténész ezt követően minden alkotóhoz odalépett, és - alaposan kielemezve - bemutatta alkotásaikat. Igazi, mélyreható elemzéseknek lehettek tanúi a résztvevők, a szavakból sütött a hozzáértés, mely még inkább megadta a gondolatok súlyát. A gondolatok és hangsúlyok mögött megbúvó kedvesség mindenkit elvarázsolt.

- Amikor vége van, nekem az nagyon tetszik, és utána nagyon sokat beszélgetünk, sok minden csapódik le akkor bennünk. Egyébként sokat dumálunk, hülyéskedünk, beszélünk, filmeket nézünk, zenéket hallgatunk, próbálom színesíteni a látómezőt. Azt nem tudom, hogy kiből lesz művész. Bár, sejteni sejtem. Itt el lehet tölteni 4-5 évet, ennek pedig az lenne a lényege, hogy jól az illető érezze magát. Tanuljon valamit. Ha rajzot, a művészetet, akkor azt. Ha szakmát, akkor meg szakmát. Jó velük dolgozni, fárasztó velük dolgozni. Hisztik vannak, őrjöngések vannak, én hisztizek, ők hisztiznek, és a végén tök jó, hogy vagyunk egymásnak – zárta a kiállításmegnyitót Deli Gábor, az alkotókör vezetője, akitől megtudtuk, bár ez volt az első kiállításuk, hagyományteremtő szándékkal rendezték azt meg. Így jövőre új alkotókkal és új alkotásokkal találkozhatunk a Diákgalériában.

A kiállítás június 25-éig látogatható, 24-én, a Múzeumok éjszakáján pedig meglepetéssel készül Deli Gábor és kis csapata a Diákgalériában.