Lélekmelengető kamarakoncert a Barátok templomában
A jótékonysági céllal szervezett hangverseny – a helyszínen adományokkal a Szent Miklós-templom tornyának felújítását lehetett támogatni – dr. Rajk Judit köszöntőszavaival kezdődött, majd az Artisjus-díjas énekművész néhány szóban összefoglalta a Kodály Intézet hangversenysorozatának legfontosabb célkitűzéseit. Beszélt többek között arról, hogy „aki már látogatta a koncertjeinket, az megfigyelhette, hallhatta, hogy régi és új zenét keverünk ezeken – ismerős dallamokat a nagyon ismeretlenekkel –, és ősbemutatóknak is lehettek már tanúi ezeken az esteken.” Azt ígérte, hogy a szerda esti hangversenyre ellátogatók is hasonló élményben részesülnek, hiszen műsorukat ezúttal is régi muzsikák nemrég elkészült átirataiból és a felkérésükre komponált, kifejezetten számukra írt művekből állították össze.
Ezt követően muzsikustársaival, Kéringer Lászlóval és Zétényi Tamással egy különleges hangulatú zenés felfedezőútra kalauzolták el a közönséget. A kamaraegyüttes előbb a korai barokk és a római iskola egyik legjelentősebb olasz zeneszerzője, énekese és zenepedagógusa, Stefano Landi Passacaglia della vita című dalgyűjteményének részletét szólaltatta meg, és mintegy keretbe foglalva az estet ugyanebből, az élet mulandóságáról és az emberi létezés törékenységéről szóló válogatásból idézve zárták műsorukat. A két Landinak tulajdonított kompozíció között Dargay Marcell átiratában ismert zeneszerzők, Heinrich Schütz és Henry Purcell népszerű művei – a Kleine geistliche Konzerte nyitódarabja és Dido búcsúja a Dido és Aeneas című operából –, valamint kortárs alkotók, így például a Kecskeméthez több szálon is kötődő Szécsi Lőrinc és Balogh Máté egy-egy szerzeménye csendült fel. Emellett részletek hangoztak el Tornyai Péter az emberi élet alapvető kérdéseit vizsgáló és azokat feldolgozó kantátájából, a Passacaglia della mortéből, valamint Jeney Zoltán Halotti szertartás című monumentális művéből. A Trio Passacaglia előadásában Horváth Márton Levente alkotását – amelyet a 29. zsoltár verseire komponált –, illetve egy szefárd dallam modern feldolgozását is meghallgathatták a jelenlévők. Ez utóbbi szintén Dargay Marcell keze nyomán készült.
Az élethez és a halálhoz való viszonyulásunk kérdéseit feszegető, az elmúlás kikerülhetetlenségét és az addig vezető út kikutathatatlan szakaszait érintő műveket mély átéléssel megszólaltatva a trió bensőséges, meghitt hangulatot teremtett, s bár a Barátok temploma ezúttal igen hideg helyszínnek bizonyult, produkciójukkal felmelegítették a padsorokban ülő zenebarátok lelkét. Méltán szólt nekik a koncert végén a vastaps.
Fotók forrása: Kodály Intézet – Dormán György