Liszt Ferencre emlékező koncertet adott a Kodály Iskola növendéke

2026-ban Liszt Ferenc kettős jubileumát ünnepli a zenei világ: ebben az évben emlékezünk meg a világhírű zeneszerző és zongoraművész születésének 215., illetve halálának 140. évfordulójáról. A két évforduló alkalmából Magyarország-szerte nagyszabású kulturális eseményekkel és koncertekkel tisztelegnek a zseniális muzsikus előtt, így például ezekben a napokban Budapesten Liszt Ünnep-et rendeznek, a MÜPA összművészeti fesztiválján záróakkordként – Liszt születésnapján, október 22-én – a Müpa színpadán a Krisztus-oratórium csendül majd fel.

Önálló estjét a Kecskeméti Kodály Iskola 11. szakgimnazista tanulója, Bálint Immánuel is a 19. század egyik legjelentősebb magyar zeneszerzője, zongoraművésze és karmestere ez évi kettős évfordulójához igazítva szervezte meg. „Liszt zenéje nekem egy életút – vallja az ifjú tehetség. – Elindul a virtuozitásban, amivel világhírű zongorista lesz, azután kezd belefáradni a sok-sok turnéba, így új dolgot keres. Az egyház felé fordul az élete, és egy szép átmenet után elérkezik a minimalizmus világába, a korai virtuóz hangfürtökből csendes, lágy, elmélkedő hangzások lettek. Az estemben is végigkövethető ez a folyamat: a Beethoven-szimfónia zongoraátirata még a virtuozitásról szól, a két legenda az átmenet, főleg az első, ahol a sok virtuóz elem között megbújik a csendesség is, ami az egész darabban végig követhető. Amikor Liszt az orgonához, mint hangszerhez fordul, akkor azzal együtt a vallásban is jobban elmélyül. A B-A-C-H-ban és a Weinen, Klagenben is szórja a hangokat, de mindegyiknek jelentése, súlya van. A két Consolation pedig már a letisztult, csendes Liszt tökéletes miniatűrjei, amelyekben a szerző kevés hanggal sokat fejez ki.”

A hétfő esti hangversenyen a kodályos diák olyan darabokat játszott, amelyeket vagy Liszt Ferenc komponált vagy a hozzá valamiképp közel került zeneszerzők írtak. Előadásában először Ludwig van Beethoven V. szimfóniájának első tétele hangzott el Liszt átiratában.

Az est folytatásában újabb Liszt-darabokat hallhatott a közönség. Előbb zongorán a Két legenda (Assisi Szent Ferenc prédikál a madaraknak, Paolai Szent Ferenc a hullámokon jár), azután orgonán a Desz-dúr consolation, a Változatok Johann Sebastian Bach Weinen, Klagen, Sorgen, Zagen című kantátája témájára és a B-A-C-H prelúdium és fúga csendült fel. Ez utóbbiak között Bálint Immánuel a jeles weimari udvari orgonista és Liszt-barát, Alexander Wilhelm Gottschalg Liszt közreműködésével és jóváhagyásával készített orgona- és harmónium-átiratai közül az E-dúr (Madrigál) consolation átdolgozását játszotta el, míg zárásként Frédéric Chopin Kívánság című zongorára és énekhangra komponált dala hangzott el – először az eredeti mű, azután annak Liszt átirata.

A Kodály Iskola fiatal tanulója sokféle terület iránt érdeklődik – ebben a tanévben az orgona, a zongora, a zeneszerzés és az ének szakot is felvette –, mindez a koncerten, annak összeállításában és megvalósításában is jól érzékelhető volt. Felkérésére diáktársai – Szécsényi Doroti (népi ének), Sipos Vivien (ének), Benkő Anikó és Mészáros Botond (tánc), illetve a regisztrációban Bartko Botond és Bartko Bence segített neki – is felléptek vele, az elhangzó zeneművek közötti szünetekben érdekes zenetörténeti információkat osztott meg a jelenlévőkkel, és még a színpadi fényekre is odafigyelt, a zeneművek a hozzájuk illő – hol élénkebb, hol sejtelmesebb vagy épp komorabb – megvilágításban hangoztak el.

Bálint Immánuel hétfő esti koncertjére tanárai is kíváncsiak voltak, műsorát elégedetten hallgatták. Radványi Mária zongoraművész-tanár például elmondta, hogy „óriási előadó-képessége van, és nagyon különleges, amit csinált, hogy két hangszeren is játszott, hogy emellett ismertette a műveket és hogy másokat is bevont a produkcióba”, míg Révész László orgonaművész-tanár így fogalmazott tanítványáról: „Immánuel 11. szakgimnáziumi tanuló, és korát meghazudtolóan, szépen előrehaladt a tanulmányaiban.”