Negyven éve „ablak a városra” a Kecskeméti Televízió

2025. 02. 27., 15:07
„A Városi Tanács elhatározza a Városi Televízió intézményének létesítését. Az intézmény elnevezése: Városi Televízió, Kecskemét. (…) Tevékenységi köre: lakosságtájékoztatás, műsorok sugárzása, reklámsugárzás, külső megrendelésre komplett videós munkák vagy részmunkák végzése.” – áll az 1985. február 27-én, épp 40 éve kelt kecskeméti városi tanácsülési határozatban, mely kétéves előkészítés után megalapította a Kecskeméti Televíziót. Írásunkban javarészt korabeli tudósítások nyomán – tisztelegve a résztvevők előtt – rávilágítunk az alapítás és a hőskor körülményeinek néhány szegmensére.

Kábelbumm, igény a demokratikus helyi nyilvánosságra

A nyolcvanas évek első felében a nagy várositévé-alapítási hullámhoz Kecskemét is hozzátette a részét. Hogyan is kezdődött? A helyi tévézés igénye azokban az években már nagyon benne volt a levegőben, hiszen ekkor már 30 éves a hazai országos televíziózás monolitikus rendszere. Emellett a pártállami struktúra hanyatlásával egyre nagyobb lett az igény a helyi nyilvánosság fórumainak megteremtésére.

A Magyar Televízió országosan is regionális stúdiókat alapított, a nyolcvanas évek közepétől a 2-es csatornán mutációban – ugyanabban az időben térségenként párhuzamosan – nézhették a körzetben élők a saját híreiket feldolgozó regionális adást. Főként a kulturális és nemzetiségi terület állt a középpontban, s a vidéki stúdiók néha bedolgoztak a központi tévé műsoraiba, például az Ablak című közszolgálati magazinba is. Elsőként a Pécsi és a Szegedi Stúdió kezdte meg működését, a kecskemétieknek 1985-től az abban az évben alakult budapesti körzeti stúdió adása jutott.

Ezzel párhuzamosan azonban robbanásszerűen terjedt a városi kábeltelevíziózás is. A nagy adóállomásoktól távoleső, vételi szempontból a térképen fehér foltként díszelgő városunkba is eljutott az új technológia, melyet Kecskeméten az akkori Ingatlankezelő és Távfűtő Vállalat telepített a háztartásokba. A társaság 1983-ban 5000 kecskeméti panellakásba vezette be a kábelrendszert, többes céllal: az új infrastruktúra egyebek mellett alkalmas volt a távfűtés vezérlésére, de a televíziós jel továbbítására is, így ez a rendszer továbbította most már az eddigiekhez képest jobb minőségben a megyei tanács tetejére felépített, nagy vevő egység által fogott központi tévéműsort is a háztartásokba.

A „demokratikus távfűtés” kommunikációs ideája

Érdekesség, hogy a kábelrendszer kiépítéséhez a Széchenyiváros távfűtésének optimalizációja szolgáltatta az alapot. A panellakásokba beépített érzékelők ugyanis a kábelrendszeren keresztül jeleztek vissza, s ez alapján korrigálták folyamatosan a hőközpont működését. Így gyakorlatilag a kábeltévében is egy kétirányú kapcsolatot képzeltek el a hőskorban. Úgy gondolták, hogy mivel ezeken a kábeleken a jeláramlás nem csak egyirányú lehet, később valamilyen módon a lakosság is visszajelezhet majd ezen a csatornán, s így valamiféle demokratikus párbeszéd alakulhat ki a város és polgárai között. (Ki hallott még ezekben az időkben az internetről, a közösségi médiáról?…)

Lelkes csapat nélkül tévét se lehet építeni

A fejlődés lelkesítő légkörében a helyi tévé megalapításának érdekében akcióba lépett egy maroknyi innovatív társaság. Rögzítsük már itt az elején dr. Szombathy Zoltán nevét, aki kettős szerepben – a helyi tanács jogi osztályának vezetőjeként és a város akkor frissen alapított lapjának, a Kecskeméti Szemlének a főszerkesztőjeként – vált motorjává a KTV hőskorának. Egy jótollú, aktív, idealista s egyben gyakorlatias ember képe rajzolódik ki az olvasóban, aki az alapítás körülményeinek korabeli cikkeit, tudósításait szemlézi a lapokban. Ő hivatlanokként és újságíróként lett igazán alkalmas indikátora a kecskeméti városi televízió megszületésének.

Dr. Szombathy Zoltán KTV-alapító (jobbról)
és Nyers Rezső államminiszter a stúdióban

Lapjuk 1983-as alapítását követően társaival – főként Ballai József újságíróval – folyamatosan tolják az ügy szekerét a városnál és a párt kádereinél. Alapvetően pozitív hozzáállás kíséri kezdeményezésüket. Programtervet fogalmaznak meg, s mozgósítják a város témához legközelebb álló szürkeállományát, a közreműködők köre hólabdaként növekszik: a megyei filmstúdió munkatársai a forgatási, technikai ismereteket, a videótechnológia tudnivalóit hozzák, a TIT szakemberei javaslatot dolgoznak ki, főként az ismeretterjesztésre koncentrálva, a SZÜV a képújság-programozásban segít, de a zártláncú videórendszereket üzemeltető szervezetek – például az oktatási intézmények és a pedagógiai központ munkatársai – is megosztják tapasztalataikat. A csapat ezzel párhuzamosan felveszi a kapcsolatot az MTV szakértőivel is.

Így nagyjából kétéves tervezgetést, lobbizást, kísérletezgetést – infrastruktúra-beszerzést, -kiépítést, székhelykeresést, próbafelvételeket és -adásokat, képújságkészítést – követően 1985. február 27-én – aktuális lapszámunk megjelenése előtt épp negyven esztendővel – a kecskeméti városi tanács megalapította a városi televíziót működtető vállalatot.

Harminc lakás árára lett volna szükség

A források örökös szűkössége persze ezt a projektet sem kerülte el: Szombathy a Jel-Kép című folyóiratban megjelent naplójában arról ír, hogy egy MTV-s szakemberrel folytatott megbeszélése nyomán a helyi tévé technikai szükséglete meghaladja a 15 millió forintot, ami nagyjából 30 másfélszobás panellakás ára akkoriban! Ez persze kezdésre nem jön össze nekik, ezért a kísérleti adáshoz elengedhetetlen technikai eszközöket írja össze – egy kamerát hordozható képmagnóval a megyétől kapnak, így a kurtított költségvetésben egy szerkesztő-vágó eszköz, a stúdiótervezés költségei és egy floppymeghajtóval kiegészített Commodore 64-es számítógép szerepel –, ami „mindössze” 2,8 millióba(!) kerül. Ennek felét a tanács biztosítja, másik felét vállalati támogatóktól szedik össze. „Azt hiszed, meg kell nekem magyarázni, miért fontos a helyi televízió?" – mondta az egyik céges partner, az AGROKER vezetője, és támogatásáról biztosította a KTV alapítóját.
Az intézmény megalapítása előtt nem sokkal éves költségvetést is megszavaztak a televízió számára, 3,5 millió forintot, melynek nagyságrendileg a fele lett a személyi költség.
Érdekességként jegyezzük meg, hogy ha a mai Kecskeméti Televíziót kellene a semmiből felszerelni, az olyan 600 millió forintba kerülne, amiből nagyságrendileg 15-20 lakást lehetne vásárolni. Az 1985-ös és a mai költségek közötti különbség főként abból adódik, hogy akkoriban annyira új volt a videózás és a számítógépek világa, hogy a technológia fajlagosan klasszisokkal többe került. Csak érzékeltetésképpen: egy 1982-es Comodore 64 mai értékre átszámított árának feléért napjainkban több mint ezerszer erősebb laptopot lehet vásárolni.
Karáth Imre az első csapatban érkezett a KTV-hez, számos elismerése között MTV-elnökségi nívódíjat is őriz, és mai is aktív tagja a műsorkézítésnek

A kecskeméti helyi tévé végül gyakorlatilag az MTV rendszeres, mutált regionális adásrendszerével egyidőben, 1985 tavaszán kezdte meg kísérleti adását. Az MTV április 2-án, a KTV április 8-án. Városunkban azonban a kísérletezgetés már 1984-ben megkezdődött, közvetlenül az országos elsőnek számító budapesti, gazdagréti kábeltelevíziós szolgáltatás bevezetését követően – ahol mellesleg a műfajt tanulták is a későbbi kecskeméti szakemberek.

A legeslegelső helyi tévés próbálkozás egyébként 1982-ben Pécsett történt, de az akkor még nem tudott gyökeret verni. 1985-re azonban olyan forradalom következett be ezen a téren, hogy a kecskeméti alapítás körülményeit dokumentáló cikkek már mintegy 20 városi televízióról írnak országszerte.

A KTV sikerei díjakban mérve

Hírös Hírek – Helyi Érték Díj – Fődíj - 2023 
Hírös Hírek - Helyi Érték Díj FŐDÍJ 2016. 
Hírös Hírek - Helyi Érték Díj FŐDÍJ 2010. 
Hírös Hírek - Helyi Érték Díj FŐDÍJ 2007. 
Hagyományőrzés a lajosmizsei tanyavilágban ahogy a film- és médiatáborban láttuk - Helyi Érték Díj – dokumentumfilm kategória 2. hely 2010. 
Modern Exodus – dokumentumfilm – Helyi Érték Díj 1. hely 2005. 
Boldog szomorú dal – dokumentumfilm – Helyi Érték Díj 1. hely 2003. Lakiteleki Filmszemle Különdíja 2004. 
A Kecskeméti Hanga Óragyűjtemény - dokumentumfilm – Helyi Érték Díj 1. hely 2002.

Műsorszerkezet, kezdőstáb, hatósugár és nézőszám

A műsorról kiforrott véleményt fogalmazott meg a Kecskeméti Szemle stábjának programnyilatkozata. „Induljunk tehát abból ki, ami a »nagy« programból kimarad, s ami ezáltal a »nagy« műsor igazi konkurenciájává tenné a »kis« kecskemétit: helyi programot kell készíteni, arról, ami érinti és érdekli a hírös város lakóit.” – fogalmaztak. A konkrétabb műsortervet pedig így skiccelték le: „— rajzfilm (a Pannónia Filmstúdió Kecskeméti Műterme alkotásaiból) — Kecskeméti Hét (mi történt az elmúlt héten, mi lesz a jövő héten), — sportösszefoglaló, — várostörténeti műsor, — vetélkedő (ez sokat foglalkoztatja gondolataimat), — reklám (helyi reklám!).”

Az új intézmény első körben négy embert tudott alkalmazni, egy szerkesztőt, egy operatőrt, egy technikust és egy adminisztrátort. Egyikük, Karáth Imre szerkesztő-operatőr-rendező lett az, aki ma is aktív részese a műsorkészítésnek. Róla és technikus kollégájáról így ír Szombathy Zoltán a kezdeti tervezgetéskor: „A megyei filmstúdió munkatársai rendszeresen dolgoznak a Magyar Televízió híradójának: megyei híreket rögzítenek — egyelőre filmre. Munkatársai: Karáth Imre operatőr és Antalfalvi János technikus gyakorlott, tehetséges fiatalemberek. (…) Imre és Jancsi megszállott tévések. Kulcsszereplők a városi televízió létrehozásánál!”

Tasi Attila műszakvezető kollégánk - két évvel az alapítás után csatlakozott a stábhoz

Ekkor még csak alkalmanként jelentkezett a városi tévéadás, havonta állítottak össze bő egyórás műsort. A fennmaradó időben a képújság szolgáltatta az információkat, híreket, reklámokat. Az új televízió az Erdei Ferenc Művelődési Központban töltött ideiglenes vendégeskedés után másfél év múlva kapott állandó stúdiót a Luther-palotában, így hamarosan hetente, a hétfői központi adásszünetben jelentkezett a műsor – pótolva a „nagytévé” hiányát.

A KTV vezetői

1985–1993 Dr. Szombathy Zoltán
1993–2002 Szabó Sándor
2002–2007 Bukovinszky Zsolt
2007–2015 Eckhardt Balázs
2015–2020 Bán János
2020– Kozák Polett

1990-ben arról írnak a lapok, hogy a „Kecskeméti Városi Televízió csaknem negyedmillió ember számára készíti műsorait. Ladánybenétől Nyárlőrincig, Nagykőröstől Ballószögön át még számos más településen ez az — egyelőre hivatalos engedély nélkül működő – adó sugároz hétfőnként egy – másfél órás helyi műsort; szerdánként – cégek szponzorálásával – mozifilmeket vetít, míg vasárnap délutánonként ismeretterjesztő rövidfilmeket sugároz. A fönnmaradó heti csaknem 160 órában a Music Television véget nem érő videoklipjei peregnek a KTV hullámhosszán.”

A siker, a fejlődés megállíthatatlan, 1993-tól a Kecskeméti Televízió már sugárzott formában megkapta a 24 órás adásengedélyt.

A sztori az utcán hever, de néha a stúdióban

A fentebb említett Karáth Imre így kommentálta kérdésünkre akkori működésüket: „A városi televízió a lakossággal közvetlen kapcsolatot tartott, mert az átadható információt leginkább a televízió nyújtotta a lakóknak. Rendszeresen készítettünk olyan beszélgetős műsorokat, melyekben adásba is kapcsoltuk a telefonon jelentkezőt, így a nézők rajtunk keresztül tudtak közvetlen kapcsolatba kerülni a különböző vendégekkel, szakemberekkel. Olyan is volt, hogy élő adásban a betelefonáló információját azonnal feldolgoztuk, így mi reagáltunk leggyorsabban a város történéseire. Az eseményekről, ünnepségekről nagyon sok élő közvetítést szerveztünk. Rendszeresen látogattuk Kecskemét testvérvárosait is, s az ott készült felvételeket a lakosság nagy izgalommal követte.” Imre hangsúlyozta, az élő adások néha ugyan technikailag botladozó, de mindenképpen színes, sokrétű tájékoztatást kínáltak.

S ha hőskor, akkor a dráma sem hiányozhat. Az új helyi médium annyira benne volt a köztudatban, hogy az 1990-es taxistüntetés idején valakik, vélhetően a résztvevők képviselői be akartak törni a stúdióba, hogy petíciót olvassanak be követeléseikről. Mivel azonban ezt már előrevetítették a nap folyamán, az akciót végül a szerkesztőségben alvó Karáth Imre, ugyan némi dulakodás árán, de megakadályozta.

Petőfi-vita, Kecskemét Los Angelesben és országelső dokumentumfilmek

Mindeközben a Kecskeméti Televízió a nagyobb lélegzetvételű dokumentarista munkáktól sem riadt vissza. Számos hazai, sőt nemzetközi visszhangú munka született munkatársainak gondozásában. Csak példaként említjük meg a Morvai Ferenc feltaláló és kazángyáros finanszírozásában keletkezett, Petőfi Sándor állítólagos barguzini (Burjátföld, Oroszország) sírjának feltárásáról szóló dokumentumfilmet, mely Kriskó János szerkesztő-riporter és Karáth Imre operatőr-rendező nevéhez fűződik. Az alkotás máig lezáratlan vitát gerjesztett a magyar tudományos életben, az alkotók érveit az akkori akadémiai potentátok cáfolták, gúnyolódtak rajta, a hozott minta azonban szőrén szálán eltűnt, így lehetetlenné vált a genetikai vizsgálat. 

A helyi televíziósok országos köreiben nagy visszhangott keltettek az akkor még felelős szerkesztő Kozák Polett Helyi érték díjas alkotásai. A „Modern exodus” az egykori, Korhánközi úti cigány barakklakások lerombolását és az érintett családok sorsát mutatja be, a „Boldog szomorú dal” Csík János zenész súlyos autóbalesete utáni felépülését követi nyomon több mint egy éven át a kórházi ágytól a színpadi visszatérésig, a „Kecskeméti Hanga Óragyűjtemény” pedig a neves órásmester munkásságáról és a helyi toronyórák történetéről szól. 

 Ide sorolható Molnár H. Boglárka két filmje is, a B. Tóth Ferenc építészről, lokálpatriótáról készült „Egy felépített élet”, valamint a kecskeméti nagy vívóhagyományokat bemutató „Kecskeméti kardok”, melyek a 11. Bujtor István Filmfesztivál döntőjének elismerő oklevelében részesültek. Utóbbi ráadásul Erdélyben, Kanadában, sőt az USA-ban, Los Angelesben is mozivászonra került.

S ez csak egy a rengeteg kaland, siker, s olykor kudarc közül, melyek a Kecskeméti Televízió eddigi, négyévtizedes pályáját övezik. A mérleg persze mindenképp pozitív, hiszen máig működik az akkori inspiráló, „valami készül” kor lelkes kreátorainak alkotása, a kecskeméti városi televízió. Sőt, azóta médiacentrummá fejlődött, mely egyebek mellett a még patinásabb Kecskeméti Lapokat – idén 157 éves már periodikánk – és a 2015-ben alapított Hírös.hu városi hírportált is magába foglalja. Utóbbi talán a tévé honlapjával karöltve a mozgóképes helyi tájékoztatás jövőjét hordozza magában, reményünk szerint örökre megtartva a létének okot adó célt: a gyors, pontos, helyi hírszolgáltatást. 

Boldog születésnapot kívánunk, KTV!

Isten éltessen, KTV!

Hétéves voltam, amikor elindult a Kecskeméti Televízió adása. Hunyadivárosi otthonunkban édesanyám is gyakran kapcsolta be a helyi csatornát, ami hétfőnként a Magyar Televízió adásszünetében sugározta műsorát. Emlékszem, kisiskolásként érdeklődve figyeltem a Torpedót és az Almáriumot, és együtt örültem vagy éppen szomorkodtam a betelefonáló játékosokkal. 

Aztán huszonkét évesen magam is átléptem a televízió épületének küszöbét, kezemben a VHS kazettámmal, amin egyetemi éveim alatt készített műsoraim voltak. Ezeket akkor Szabó Sándor főszerkesztőnek adtam át, aki megnézve mindezt annyit mondott: „Kicsi lány, itt a helyed!” 

Azóta sokat változott a világ. Az egyetlen országos és egy helyi csatorna helyett televíziós csatornák százai, streaming szolgáltatók tucatja, hírportálok özöne és közösségi platformok rengetege segíti vagy éppen nehezíti a tájékozódást. Eláraszt minket a digitális világ minden jóval és rosszal, kéretlenül is öntik ránk az információkat a különböző online felületek. 

Hogyan is igazodhatunk el ebben a kommunikációs labirintusban, ahol mindenfelől érkeznek hozzánk az olykor halkabban, olykor hangosabban kiabáló, sokszor önjelölt véleményvezérek gondolatai? 

Mint minden labirintusban, itt is keresnünk kell a tájékozódási pontokat. Amik biztosan ott vannak, ahol lenniük kell, és erre számíthatunk. A hangzavarban arra a hangra kell figyelnünk, ami a miénk. Ami a város hangja. Ami nem idegen, amit nem mások vezérelnek, hanem rólunk szól, minket mutat meg. Amit ismerünk, ami a sajátunk, amit nem kívülről manipulálnak. A Kecskeméti Televízió egy ilyen biztos tájékozódási pont a városban élőknek negyven éve. 

Lehet, hogy a legtöbben már nem a televízióképernyők előtt ülve néznek bennünket. De médiacentrummá alakulásunk óta hírportálunkon, a Hírös.hu-n - amelyen egyre nagyobb szerepet kapnak a KTV-s videók - internetes felületeinken, Youtube-csatornáinkon, közösségi platformjainkon ugyanazok a céljaink, mint az alapításkor. Megmutatni mindazt, ami érinti és érdekli a kecskemétieket, és tovább írni a város digitális történelmét. 

Isten éltesse a Kecskeméti Televízió alapítóit, munkatársait, mindazokat, akik segítik a televíziónk munkáját és nem utolsó sorban Önöket, kedves nézőink, számítsanak ránk a következő negyven évben is!

Kozák Polett, a KTV ügyvezető-főszerkesztője