Nem engedjük elnémítani! – emlékezés a kommunizmus diktatúra áldozatára, Horák Jenőre

2026. 08. 28., 23:11
Horák Jenőt 1950 karácsonyán fogták el, 1951. augusztus 28-án koholt vádakkal kivégezték. A kommunista diktatúra számára csak egy ügyirat volt, nekünk feladatunk, hogy újraélesszük az iratok mögött a nagyszerű embert, háromgyermekes családapát, értelmiségit, aki Kecskemét háború utáni újjászervezésében is részt vállalt. 75 évvel később, tragikus halálának évfordulóján, 91 éves fia, Horák Béla jelenlétében tartottak megemlékezést az egykori ÁHV épülete előtt az önkormányzat szervezésében, ahol Hajagos Csaba történész, muzeológus mondott megemlékező beszédet.
Fotó: Banczik Róbert
A galéria 18 képet tartalmaz

Szabó Sándor tárogatóművész megrendítő himnuszszólójával kezdődött a megemlékezés, melyet az egykori ÁVH épülete előtt tartottak ma este Kecskeméten az önkormányzat szervezésében.

"Aki hallgat, az a tetteseknek adja a hangját" – a himnusz közös eléneklése után ezzel az Elie Wiesel-idézettel indította beszédét Hajagos Csaba történész, a Katona József Múzeum múzeum történeti-néprajzi osztályvezetője, aki szerint az utókor legfontosabb feladata, hogy a totalitárius diktatúra ügyiratai mögül fölfedje, visszaadja magát az embert. "Nem engedjük elnémítani!" – szólalt fel, hiszen éppen ez volt a kivégzők célja, akik 1951. augusztus 28-án egy kiváló embert, tanárt, nyelvoktatót, kulturális ismeretterjesztőt, filozófust, háromgyermekes családapát, férjet próbáltak örökre elnémítani. "Horák Jenő hitt abban, hogy egy új világot lehet teremteni" – hangzott el a beszédben. Hajagos Csaba többször is megszólította az első sorban helyet foglaló 91 éves Horák Bélát, Horák Jenő fiát, "Béla Bácsit" – hiszen mindaz, ami történt, egy család története is. "A történész dokumentumokból dolgozik. A családi emlékezet azonban arcokat, hangokat, gesztusokat, várakozást és hiányt őriz. Ezért különösen fontos, hogy ma itt vagy közöttünk."

Horák Jenőt 1950. december 23-án, karácsony éjszakáján fogták el a nagybugaci Igmándi tanyán. Januárban az Andrássy út 60-ban vallatták és kínozták, majd a Kozma utcában ítélték halálra – 47 éves volt. Családját is meghurcolták, feleségét, nagykorú lányát és két kiskorú gyermekét is letartóztatták, majd a családot néhány napig házi őrizetben tartották.


"Horák Jenő 1904. február 28-án született Szankon, gazdálkodó és iparos családban. Édesapja gépész-kovács volt, édesanyja gazdálkodással és a családdal foglalkozott. Tanulmányai Kecskeméthez is szorosan kötötték: a piaristáknál tanult, majd Nagykőrösön, az Arany János Gimnáziumban folytatta, végül ismét Kecskeméten érettségizett. Később az egri minorita főiskolára került, majd Olaszországban, Assisiben folytatta tanulmányait. Jó nyelvérzéke már fiatalon megmutatkozott: olaszul gyorsan megtanult, később pedig németül, angolul és franciául is beszélt. 1932-ben feleségül vette Leitner Valéria okleveles tanítónőt. Három gyermekük született: Valéria, Jenő és Béla. A harmincas évek Kecskemétjén Horák Jenő tanárként, nyelvoktatóként és kulturális ismeretterjesztőként dolgozott. Olasz nyelvkurzusokat vezetett, filozófiai és művészettörténeti előadásokat tartott, és Kecskemét, valamint Bugac idegenforgalmának szervezésében is részt vállalt" – idézte föl a történész.

"Egy 91 éves ember jelenléte ma azt is megmutatja, hogy a történelem nem ér véget akkor, amikor egy esemény megtörténik" – emelte ki Hajagos Csaba. A történelem tovább él azok emlékezetében, akik átélték, és azok felelősségében, akik később megismerik."

Családja a rendszerváltásig hivatalosan nem értesült sorsáról. Sírja az Új Köztemető 298-as parcellájában, a 17. sor 10-es osztásában található, 2009 májusa óta a Nemzeti Sírkert védett sírhelye. Emléktáblája megtalálható Kecskeméten, az Ókollégium épületében.

A megemlékezésen elhangzott még BaloghJózsef kortárs zeneszerző tárogató-zsoltára, az eseményt koszorúzás zárta, melyen az önkormányzat képviseletében dr. Fekete Gábor alpolgármester, Lévai Jánosné tanácsnok, Laczkó-Zsámboki Angéla és Szamler László ökormányzati képviselők is részt vettek.