Pályája újabb fontos mérföldkövéhez érkezett Szalai Éva

Kecskemét(iek) a nagyvilágban

2024. 04. 10., 09:30
Hatalmas ünnepléssel ért véget hétfő este a Zeneakadémián megtartott DLA zárókoncertje, kedd délben pedig sikeresen teljesítette doktori védését a tanulmányainak egy részét Kecskeméten végző ifjú zongoraművész, Szalai Éva. Generációjának egyik legtehetségesebb magyar zongoristájának hangversenyére sokan voltak kíváncsiak, a zsúfolásig megtelt Solti teremben korábbi, hírös városbeli tanárai közül is többen jelen voltak.

Szalai Éva Budapesten született. Zongoratanulmányait Kiskőrösön kezdte dr. Pethő István növendékeként, majd a Kecskeméti Kodály Iskolában folytatta Radványi Mária zongoraművész-tanár irányításával. Különleges tehetsége már ezekben az években is megmutatkozott. Szólistaként a Kecskeméti Szimfonikus Zenekarral eljátszhatta Chopin és Liszt zongoraversenyét, és a szakmai megmérettetéseken is kiválóan szerepelt: 16 éves korában II. díjat és egy különdíjat nyert Békéscsabán, a X. Országos Szakközépiskolai Zongoraversenyen, egy évvel később az ugyanott megrendezett III. Országos Kamarazenei Verseny Nagydíját nyerte el, 2005-ben pedig a XI. Országos Szakközépiskolai Zongoraverseny Nagydíjasa és I. díjasa lett.

Részlet Némethy Attila kritikájából

„Békéscsaba Város Nagydíját idén Szalai Éva érdemelte ki, aki hatalmas programmal érkezett a versenyre és nagyon magas színvonalon tolmácsolta a műveket. […] Szalai Éva a gusztusos Scarlatti szonáta után Ravel Gaspard de le Nuit ciklusának gonosz kis tételét, a Scarbot szólaltatta meg, ami minden zongoristának kihívás, mert tudvalevő, hogy a zongorák általában a kis gnómmal vannak. Szalai Éva azonban legyőzte ezeket a nehézségeket. Ezután pedig a nagyon elegáns fekete ruhában muzsikáló, madonnaarcú szolid fiatal hölgy a zongorairodalom egyik csúcspontját, Robert Schumann C dúr fantáziájának első tételét szólaltatta meg. Zenélés közben arcára kiült a jóság, a szelídség, a nemesség. Úgy vélem nem voltam egyedül a teremben, akinek a megdöbbentő utolsó sorok, akkordok, harmóniák hallgatása közben egyre sűrűbben kellett pislognia. Nem volt vita, hogy ki kapja idén a Nagydíjat!!” (XI. Országos Szakközépiskolai Zongoraverseny, Békéscsaba – Parlando, 2005)

2005-ben sikerrel felvételizett a budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemre, ahol Szokolay Balázs, Nádor György, Gulyás Márta és Wagner Rita tanítványa volt. A Zeneakadémián 2011-ben kitüntetéssel diplomázott. Ezt követően a madridi Zsófia Királyné Zeneakadémián tanult tovább, a legendás orosz professzor, Dmitrij Baskirov egyengette pályáját, majd a Hágai Királyi Zeneakadémia növendéke, később óraadó tanára lett. Tanulmányai közben és azóta több nemzetközi versenyen aratott sikert: a Brémai Nemzetközi Zongoraversenyen két különdíjjal jutalmazták játékát, Franciaországban elnyerte az Adilia Alieva Nemzetközi Zongoraverseny I. díját és a legpoétikusabb előadásért járó különdíjat, valamint a III. Alain Marinaro Nemzetközi Zongoraverseny Nagydíját és a Semper Music Nemzetközi Verseny I. díját is ő kapta meg.

2017-ben hazaköltözött Magyarországra, férjével Tóth Endre zenetörténésszel Budapesten él. Elkötelezett zongoraművészi és tanári munkája mellett a nyelvek is érdeklik: öt idegen nyelven beszél folyékonyan, a számítógépes programnyelveket használva pedig szoftvermérnökként is dolgozik. 2023-ban Magyar zeneművészet kategóriában a Bács-Kiskun Vármegyei Prima díj kategóriagyőztese lett.

Az elmúlt években a Zeneakadémia Doktori Iskolájába járt, itteni tanulmányait a napokban zárta le. „Egyrészt a zenei tanulmányoknak ez a legmagasabb fóruma, ennél magasabb képzés nincs sehol sem, és szerettem volna ezt a diplomát is megszerezni – mondta a Hírös.hu kérdésére, hogy miért felvételizett anno a doktori iskolába. – Másrészt a doktori disszertációm megírása jó alkalom volt arra, hogy elmélyüljek egy olyan téma kutatásában, ami régóta foglalkoztatott. Alfred Cortot Chopin-interpretációjának stíluselemzése című munkámban a francia zongoraművész Chopin-játékát kutattam. Cortot körülbelül száz évvel ezelőtt volt pályája csúcsán, rengeteg felvétele maradt fenn, amelyek egész másak, mint ahogyan ma játszunk, viszont ezzel együtt ma is relevánsak. Én is szívesen hallgatom ezeket, és érdekel, hogy miért ennyire időtállóak, hogy száz évvel később is beszélnek, szólnak hozzánk ezek a Chopin-előadások.”

Chopin-művek Szalai Éva hétfő esti DLA zárókoncertjén is elhangoztak, az ifjú zongoraművész a lengyel zeneszerző négy balladáját szólaltatta meg. A hangversenyen Rameau és Couperin kompozíciói csendültek még fel, valamint Ravel: a-moll zongoratriója, melyben Miranda Liu (hegedű) és Karasszon Eszter (cselló) voltak a partnerei. Valamennyi darab után lelkesen ünnepelte a közönség, amelynek soraiban több korábbi kecskeméti tanára is helyet foglalt. „Gyönyörű koncert volt – mondta Radványi Mária, a Kecskeméti Kodály Iskola zongoraművész-tanára –, és teljesen telt ház előtt játszott Évi, a Solti teremben egy gombostűt sem lehetett volna elejteni. Jó volt ismét látni őt, hogy nem változott, olyan mint húszévesen, nagyon fiatalos, és persze öröm volt hallgatni a gyönyörű játékát. Különösen a zárószámot, a Ravel-triót éreztem egészen kiemelkedőnek.”

„A Kecskeméti Kodály Iskolában Évivel éppen elkerültük egymást – összegezte kettejük kapcsolatát Karasszon Eszter csellóművész –, hiszen egy évvel később mentem oda, mint ahogyan ő végzett. Viszont hosszú évekkel később a sors úgy hozta, hogy meghatározó kamarapartnerei lettünk egymásnak, 2019 óta folyamatosan együtt dolgozunk. Nem csupán munkakapcsolat a mienk, hanem bizalmi együttműködés is. Ezért is volt fontos, hogy csakúgy mint egy éve az én DLA zárókoncertemen, amelyre Évit kértem fel közreműködésre, most én is játszhattam az ő hangversenyén. Támogatjuk egymást a nehéz feladatokban és együtt örülünk a felemelő pillanatokban.”

„Igazi ünnep volt ez az este, méltó lezárása a diákéveimnek, az akadémiai zenei tanulmányaimnak, egy mérföldkő az életemben – emlékezett vissza a hétfő esti koncertre Szalai Éva. – Egy kicsit természetesen izgultam is, mégiscsak a legmagasabb szintű szakmai zsűri előtt játszottam. Ugyanakkor támogatásként éltem meg, hogy rengeteg ismerőst, barátot láttam a hallgatók között, jó volt körbenézni, hogy tele a terem, hogy milyen sokakat érdekel a műsorunk és talán a munkám is. Korábbi tanáraimat is felfedeztem a széksorokban, akik megtiszteltek azzal, hogy eljöttek, ami számomra rendkívül szívmelengető élmény volt.”

A fotókat Nagy Attila készítette.