December 5. péntek, Vilma

Parádés évadkezdet a kecskeméti szimfonikusokkal

2025. 10. 02., 13:40
Újdonság, virtuozitás és örök klasszikus – ezzel a mottóval harangozta be a Filharmónia Magyarország a 2025/2026-os évad Kodály-bérletének október 1-jei nyitóhangversenyét, amelyet a Hírös Agóra színháztermében tartottak meg. A szervezők elképzelése tökéletesen megvalósult: a Kecskeméthez több szálon kötődő Magda Dávid versenyművét – amelyet a hírös város szimfonikus zenekara és az együttes ütőhangszeres művésze, Palotás Gábor számára kifejezetten erre az alkalomra komponált –, illetve Lakatos György előadásában a szintén kortárs magyar zeneszerző, Kovács Zoltán fagottversenyét a két szólista bravúros tolmácsolásában hallhatták a zeneszeretők. Méltó módon társultak hozzájuk a Hollókői Huba vezette Kecskeméti Szimfonikus Zenekar tagjai – akik az est zárásaként Antonín Dvořák legnépszerűbb zenekari darabját, a IX. (e-moll) szimfóniát is megszólaltatták –, ihletett játékuk emlékezetes percekkel örvendeztette meg a jelenlévőket.
Fotó: Gyenes Kata
A galéria 31 képet tartalmaz

Ünnepi koncerttel indult a Filharmónia Magyarország 2025/2026-os évadának kecskeméti hangversenysorozata, a Kodály-bérlet első alkalmát október 1-jén, a zene világnapján rendezték meg. Az est első részében kortárs magyar zeneszerzők darabjai hangoztak el. Először egy ősbemutatónak lehettek tanúi a Hírös Agóra Kulturális és Ifjúsági Központ színháztermében szép számban megjelent zenebarátok. Magda Dávid Concerto for percussions darabját a Hollókői Huba vezette Kecskeméti Szimfonikus Zenekar és az együttes ütős szólamvezetője, Palotás Gábor szólaltatta meg – versenyművét a Kecskeméti Kodály Iskola korábbi tanulója, a hírös városban orgonaestet adni rendszeresen visszatérő orgonaművész-zeneszerző az ő számukra dedikálta.

Szerző és előadó a versenyműről

„Magda Dávid az elmúlt években számos kompozíciót írt, amelyek szóló ütőhangszerekre vagy kis apparátusú, ütőhangszereket is tartalmazó kamaraegyüttesekre készültek. Ez a mély érdeklődése volt az egyik fő mozgatórugója az új versenymű megírásának. A darab megszületése mögött egy műhelymunkával egybekötött konzultációs folyamat állt. Ennek során bemutattam Dávidnak az ütőhangszerekben rejlő lehetőségeket és sajátosságokat.” (Palotás Gábor ütőhangszeres művész-tanár) 

„Sokat gondolkoztam rajta, hogy a műben milyen hangszerek szólaljanak meg a szólista keze alatt. Ez legalább olyan fontos folyamat volt – előkészíteni a terepet az ember lelkében, szívében, elméjében, hogy mihez kezdjen hozzá, milyen színek és hangok fognak megszólalni és milyen hangszereken –, mint magát a zenét megírni. És aztán jött egy nagyon jó ötlet, úgymond brainstorming a Gáborral való együtt gondolkozás közben, hogy hangszercsoportokra lenne érdemes lebontani a művet. Az első, gyors tételben a »fák« szólalnak meg, azaz a jelen esetben a xilofoné a főszerep. A másodikban, amely egy lassú tétel, a »fémek«, a glockenspiel, tehát a harangjáték, a csőharang, a cintányér, valamint a triangulum szerepel, a harmadikban meg a dobok, az úgynevezett »bőrök« csoportja mutatkoznak be. A legnagyobb félelmet magamban az utóbbiak miatt éreztem, hiszen ezeket a ritmusközpontúság, illetve a dallamosság hiánya jellemzi. Végül ez a tétel lett a kedvencem, ebbe szerettem a legjobban bele. Ezt tartom talán a legizgalmasabbnak, ahogy a zenekar adja a különböző hangszíneket, míg az ütőhangszerek a ritmusukkal nagyon-nagyon szépen kiegészítik ezt, és a kettőből egy egység jön létre. S amivel még emeltebbé akartam tenni ezt a művet, az a Kecskemét is kiállítja kezdetű népdal volt, amit fragmentálva, elrejtve, transzformálva szőttem bele. Ezzel szerettem volna a Kecskeméti Szimfonikus Zenekar és természetesen Kecskemét városa felé egyfajta gesztust tenni, hiszen nekik szól a darab ajánlása.” (Magda Dávid).

Magda Dávid versenyműve az előadók átszellemült játékának köszönhetően a ritmusok és az ütőhangszerek sokszínű világát tárta fel – Hollőkói Huba végtelen magabiztossággal, precizitással, mindvégig érthető, világos és lényegre törő mozdulatokkal irányította a népes apparátust. Palotás Gábor a Kecskeméti Kodály Iskola tanáraként az elmúlt években már számtalanszor bizonyította, hogy az ütőhangszerek iránti határt nem ismerő, elkötelezett szeretetét át tudja ültetni tanítványaiba, még a kamasz fiatalokat is képes „megfertőzni”. Szerda este a koncert hallgatóit varázsolta el, méltán zúgott a kortárs darab elhangzása után a vastaps.

S mivel az est folytatásához a színpad átrendezésére volt szükség – az ütőhangszerek egy részét kivinni, más részüket meg áthelyezni kellett –, a kecskeméti szimfonikusok művészeti vezetője, Hollókői Huba magához ragadta a mikrofont, s miután maga mellé hívta a nézőtéren helyet foglaló fiatal zeneszerzőt, rövid beszélgetést kezdeményezett vele. Kérdéseire Magda Dávid őszinte, életvidám, humort sem nélkülöző válaszokat adott. A nagyérdemű megtudhatta, hogy közvetlenül darabjának ősbemutatója után hogyan érzi magát – „Ha egy szóval kellene összegeznem, akkor azt kell mondanom, hogy fantasztikusan, valóban emelkedetten!” –, valamint azt is, hogy a mű megszólaltatásához szükséges összes hangszert a zenekar nem tudta saját erőből biztosítani, ezek egy részét a Kodály Iskolából kapták, de Palotás Gábor és kollégái kölcsönhangszerei is szerephez jutottak, sőt, a szólista az anyósának a gongját, valamint a növendéke labdáját is használta –„Hangszercsoportokra osztottuk a tételeket, és mivel a harmadikban a bőrök szólaltak meg, innen jött az ötlet még a komponálás kezdetén, hogy a bőrökhöz valami extremitást is szeretnék beemelni, így jött a labda a timpanival”. Kiderült az is, hogy a darab megírása mennyi ideig tartott: „A komponálás ott indul, amikor az ember elkezd gondolkozni a mű formáján, lelkén, hangulatain stb., és azután elkezdi írni azt, és amikor késznek gondolja, akkor még letisztázza. Ezután még a számítógépes programmal is meg kell harcolni, ami kemény, időigényes munka. Maga az alkotás folyamata körülbelül két hónapig tartott, ezalatt kisebb kórusművekkel, kamaradarabokkal is foglalkoztam, de időm nagy részét ekkor ennek a versenyműnek a szerzése tette ki.” A spontán beszélgetés osztatlan sikert aratott a jelenlévők körében, az elhangzottak még emlékezetesebbé tették a mű egyébként is „zajos” elismerést kiváltó fogadtatását.

A szerda esti koncert első részének folytatásában a fagott került a középpontba. Kovács Zoltán II. fagottversenyében a hangszer mély, bársonyos tónusa és virtuóz adottságai bontakoztak ki egy modern, mégis dallamgazdag alkotás keretei között – a darabot Lakatos György fagottművész és a kecskeméti szimfonikusok szólaltatták meg. A korábban megkezdett „varázslat” folytatódott, szólista és zenekar ihletett összjátékát hallhatta a nagyérdemű. Produkciójuk igazolta, hogy „Kovács Zoltán azok közé a szerzők közé tartozik, aki új dolgokat csinál, de hallgatható, tökéletesen populáris tud lenni a szó legjobb értelmében” – ahogyan Lakatos György egy korábbi interjújában fogalmazott. A mű elhangzása után ismét hatalmas ovációban törtek ki a megjelentek, az ünneplésből bőven jutott a darab szerzőjének is, aki személyes jelenlétével tisztelte meg az előadást.

A koncert második fele is igazi „csemegét” tartogatott a zenebarátok számára. Az est zárásaként ugyanis Antonín Dvořák legnépszerűbb darabja, a IX. (e-moll) szimfónia csendült fel. A közismert dallamokat szépen formálták meg a Kecskeméti Szimfonikus Zenekar szólószerepeket kapó tagjai, produkciójukat a közönség hosszas tapssal jutalmazta. A zene világnapján megtartott hangverseny az 50 évvel ezelőtt, 1975-ben kitűzött célokat – felhívni a figyelmet a zene egyetemes jelentőségére, népszerűsíteni a zene élvezetét a társadalom minden rétegében, hangsúlyozni a zene összetartó erejét és kulturális örökségét, valamint elősegíteni a különböző kultúrák zenéjének megismerését és a zenei értékek tiszteletét – példásan szolgálta. A zeneszeretők parádés évadkezdést élhettek át.