Prófécia - megnyílt a XII. Kortárs Keresztény Ikonográfiai Biennálé

A 12. biennálé hivatalos megnyitását megelőző  általános tájékoztatójában  a sorozat kitalálója és működtetője, a jelenlegi kiállítás kurátora, Gyergyádesz László Móra-Ferenc-díjas művészettörténész mondta el a legalapvetőbb tudnivalókat a biennáléról, és beszélt az idei tematika, a prófécia fájdalmas aktualitásairól is. Eszerint, és a biennáléról közzétett sajtóanyag megfogalmazása szerint a választott tematikát  „világunk jelenlegi helyzete teszi különösen aktuálissá, hiszen rengeteg a bizonytalansági tényező (háborúk, bolygónk erőforrásainak felélése, klímaváltozás, energiaválság, túlnépesedés, migráció), s ez a jövőnkbe vetett hitünket is erőteljes befolyásolja.” 

Gyergyádesz László elmondta továbbá, hogy a kiírásra 232 alkotó reagált, és a beadott egyedi alkotások és sorozatok közül végül 137 alkotó munkái kerültek a közönség elé, illetve kerültek be a tárlat katalógusába, amely majd egy későbbi időpontban jelenik meg.

A tárlat fődíját, amelyet a Magyar Művészeti Akadémia Képzőművészeti Tagozata ajánlott fel, Csíkszentmihályi Réka textilművész vehette át Kelecsényi Csilla professzorasszonytól,  Ferenczy Noémi-díjas textilművésztől. A Kecskemét városa által fejajánlott másik díjat  Wertz Szilvia Pécsett élő és alkotó textilművész kapta. A díjat dr. Fekete Gábor, az  önkormányzat Értékmegőrzési Bizottságának elnöke nyújtotta át a művésznek.

A korábbi biennálék gyakorlatát követve ezúttal is átadtak öt, pénzbeli juttatással nem járó, úgynevezett erkölcsi díjat. A 12. biennálé erkölcsi díjazottjai Miklós Árpád kecskeméti festőművész, Tarnóczi József debreceni festőművész, Pasqualetti Eleonóra budapesti képzőművész, Túri Endre kecskeméti festő- és zománcművész, valamint Ruczek Zsófia kaposvári textilművész .

A kiállítást Vincze Máté, a Kulturális és Innovációs Minisztérium közgyűjteményekért és kulturális fejlesztésekért felelős helyettes államtitkára nyitotta meg.

Az alábbiakban ifj. Gyergyádesz László, a biennálé kurátorának ismertetője, összefoglalója olvasható:

A Kortárs Keresztény Ikonográfiai Biennáléhoz számos terület, fogalom tartozik (pl. keresztény-, vallásos-, szakrális-, egyházi- és liturgikus művészet), azonban egyet, a keresztény tematikát, mint az európai művészet egyik legfőbb összetevőjét, kiemeltük, sőt a sorozat nevében is jeleztünk.

2002-ben, az első alkalommal a keresztre feszítés jelenetét és a legfontosabb szimbólumot, a keresztet választottuk, 2005 tavaszán a Genezis őstörténeti részét, a Teremtés könyvének első 11 fejezetét, míg 2006-ban az oltár volt a téma. A negyedik biennálén Krisztus példázatait „adtuk fel”, 2009/2010-ben a Jelenések könyvét, majd 2013 tavaszán az angyalokkal találkozhattak a kiállítás látogatói. 2015-ben, a hetediken a gyermekek, a gyermekség volt az ábrázolandó, megjelenítendő ikonográfiai program, 2016-ban pedig a magyar és a magyarországi szentek. A kilencediken, 2018-ban a hét főbűn mozgatta meg nagy sikerrel a művészek fantáziáját, melynek kapcsán felelevenítettük a fél évezrede elhunyt Hieronymus Bosch életművét is. A 2020. évi jubileumi biennálé tematikája – Szent vendégség (Eucharisztia/ Úrvacsora) – kivételesen egy aktuális eseményhez, a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszushoz (is) kapcsolódott. Végül 2022-ben állatokkal és növényekkel kapcsolatos ábrázolásokat, szimbólumokat, jeleneteket tártunk a nagyközönség elé.

A legnagyobb és legjelentősebb Kárpát-medencei (ökumenikus) keresztény kiállítási sorozat eddig megrendezett tizenegy felvonása során, 2002 és 2022 között, összesen 1451 (átlagosan 132) alkotást sikerült kiállítani a mindenkori zsűri után. A számok alapján tehát egyértelmű, hogy a biennálé jelentős űrt tölt be a magyarországi kiállítási palettán. Tovább emeli a jelentőségét a hozzá kapcsolódó módszeres gyűjtői tevékenység eredményeként létrejött – a nem egyházi fenntartású magyarországi múzeumokban ma még egyedülállónak tekinthető –

Ha utódaink következetesen folytatják a megkezdett munkát, akkor szándékaink szerint az igazán szerencsések azok a jövőbeli művészettörténészek lehetnek, akik e biennálénak köszönhetően évszázados léptékű betekintést nyerhetnek majd a magyar képző- és iparművészet egészére annak egy sajátos szegmensén keresztül, ahogy a hit és a mindenkori kortárs művészet viszonyára, illetve a keresztény ikonográfia átalakulásának egyéni és történeti folyamataira is. (Az eddigi biennálékról, továbbá a kapcsolódó gyűjteményről a Kecskeméti Katona József Múzeum honlapján, a Cifrapalota menüponton belül lehet tájékozódni: https://kkjm.hu/a-biennale-tortenete-es-a-gyujtemeny)

(A zsűri tagjai voltak: Balanyi Károly Ferenczy Noémi-díjas grafikus- és zománcművész; Gaál József Munkácsy-díjas képzőművész, MMA rendes tagja, Magyar Képzőművészeti Egyetem docense; ifj. Gyergyádesz László Móra Ferenc-díjas művészettörténész, Kecskeméti Katona József Múzeum képzőművészeti osztályvezetője, a biennále alapító kurátora; Prof. Dr. Kelecsényi Csilla Ferenczy Noémi-díjas textil- és képzőművész, egyetemi tanár, az MMA Iparművészeti és Tervezőművészeti Tagozat képviseletében; Péter Ágnes Munkácsy-díjas szobrászművész, nyug. egyetemi docens, a Symposion Alapítvány elnöke.)

Reisinger János irodalomtörténész szerint tíz hatalmas léptékű, évezredek eseményeit felölelő jövendölés található a Bibliában. Ezeket a perspektivikus vagy vázlatpróféciákat tovább részletezi az a mintegy hatszáz pillanatkép-prófécia, melynek egyharmada szól a Megváltónak első, másik kétharmada pedig a második eljöveteléről. A Biblia is „prófétai beszéd”-ként határozza meg magát, melynek „egyetlenegy jövendölése sem származik önkényes értelmezésből” (2Pét 1.20). Viszont számtalan olyan jövőkép is létezik, mely az isteni kinyilatkoztatáson (revelatio, apokalüpszisz) alapuló a próféciával, a sugalmazással (ispiratio, theopneusztosz) szemben hamis, babonás jövendölés, jóslás, divinatio. Amikor egy-egy biennálé tematikáját kiválasztjuk, egyre inkább igyekszünk tehát a világ jelenlegi problémáira is reflektálni, ezzel is elősegítve a hagyományos keresztény ikonográfiai megoldások, ábrázolások megújítását, újraértelmezését a kortárs képző- és iparművészetben.

Tehát most sem egyszerű „tankönyvi” illusztrációkat várunk, hanem az eredeti elképzeléseinket folytatva, a kiírt téma minél magasabb szintű, egyéni jegyeket is hordozó, a kortárs vizuális (és ikonográfiai) nyelvezet segítségével a ma embere számára is átélhető módon megfogalmazott művészi feldolgozását, értelmezését. II. János Pál pápát (Levél a művészeknek) idézve: „Meghívlak benneteket, hogy fedezzétek föl újra a szellemi és vallási dimenzió azon mélységeit, melyek a művészetet legnemesebb kifejezési formáiban mindig jellemezték.”