A tárcanovella műfaja az újságírás egyik alapvető cikkelye volt hosszú időn keresztül. Napjainkra kissé háttérbe szorult, pedig egyszerre személyes és hétköznapi minőségében is fontos látképet ad a korabeli társadalomról, egyénről egyaránt. Nem mellesleg a tárcából bomlik ki, rétegződik és fejlődik tovább maga a novella mint szépirodalmi műfaj, melynek mára óriási stílusbeli, terjedelmi és témabeli sokszínűsége figyelhető meg.
A Kecskeméten élő Dallos Emma, aki a hatvanas években született Nagykőrösön, juttatta el legutóbb hozzánk meglepően érzékletes, eleven és tapintható írói vénáról tanúskodó tárcanovelláját. Kiváló stílusérzékkel, lényeglátással enged bepillantást egy-egy emberi sorsba, jellembe egy átlagos nap forgalmi dugójának káoszából emelve ki a legkülönbözőbb társadalmi réteg zsánereit. Mondhatjuk azt is, hogy a klasszikus tárca-zsánerkép egy mintapéldája ez az írás. A zsánerkép egyik lényegi eleme a túlzás, a nagyítás – ez által a fókusz által egy pillanatra betekinthetünk másokba, avagy ráismerhetünk önmagunkra…
