Saját épületet kapott a kecskeméti gyerekpszichiátria

– Akár egy óvoda – állapítom meg, amikor a Gyermekpszichiátriai Gondozó és Szakambulancia épülete felé sétálok a Bács-Kiskun Megyei Oktatókórház kecskeméti központi telephelyén. A zöld és vörös színek miatt egyszerre barátságos és megnyugtató az összhatás. Előtte virágoskert, padokkal, mellette a kórház játszótere. Ennél jobb környezetbe nem is kerülhetett volna a 252 m2-es gyönyörű épület, amely 300 milliós pályázati forrásból valósulhatott meg.

Dr. Bódi Zsuzsanna, a gondozó vezetője büszkén mutatja be belülről is kis csapatának új munkahelyét. Egy ovális váróteremben nézünk körül először, innen nyílik az öt rendelő, mindegyik tükrözi a szakorvos vagy pszichológus személyiségét. Egyben hasonlóak: szépek, világosak, szinte csalogatóak. A gyerekek bőven találnak itt játékokat.

– Egy csoportszobánk is van, ami mobilfallal kettéválasztható – mutatja a doktornő. – Itt terápiás foglalkozásokat tarthatunk. Most azonban inkább a váróterem ad otthont a tinédzserek csoportfoglalkozásainak a rendelési idő után.

Komfortosak az adminisztrációs-betegfelvételi helyiségek is, a gyerekek kedvence azonban kétségtelenül a játszósarok. Sok-sok új játékot szerezhettek be a pályázatnak köszönhetően, de otthonról is hoztak be az itt dolgozó szakemberek. Négy hónapja fogadják itt a gyerekeket, fiatalokat, de még mindig alig merik elhinni, hogy megvalósulhatott régi álmuk.

Mertek nagyot álmodni, elkészült a pályázat is, benyújtották az EFOP-hoz és meg is nyerték.

– Hatalmas volt az öröm, de nem gondoltuk volna, hogy ilyen hosszadalmas lesz a megvalósulás. Múltak az évek, rengeteg tervvel, ábrándozással, megtorpanásokkal. Közbejött a Covid és az azzal járó nehézségek. Így 2020 szeptemberében indult el az építkezés, és 2021 őszén fejeződött be. Ezután történt meg a műszaki átadás, akkor még várni kellett a használatbavételi engedélyre, be kellett rendezni az épületet. A 300 milliós pályázati forrásból szereztük be a bútorokat, a pszichodiagnosztikai eszközöket és az új játékokat is. Végül tavaly október végén tudtunk beköltözni az épületbe – mondja a doktornő.

Nemcsak a gondozó csapatának volt hatalmas öröm, hogy birtokba vehették új székhelyüket, de a családok is sokkal szívesebben jönnek ide.

– A szakrendelő épületében nem volt elég helyünk. A másodikon volt egy szoba három asszisztensnőnek. Itt öltöztek át, itt bonyolították a telefonokat, a gyerekekre is itt vigyáztak, ha szükséges volt. A rendelőink pedig három emeleten szétszórva helyezkedtek el.

A pszichiátriára érkező gyerekek sokszor meg vannak rettenve, nehezen tűrik a várakozást, nem tudnak csendben, nyugodtan ülni. Ez nagy gondot okozott a hatalmas forgalmú rendelőintézetben. Az új épületben azonban játékkal tölthetik a várakozást a kis páciensek, de kimehetnek a kertbe vagy a játszótérre is.

Egyre több a mentális betegséggel küzdő gyerek

– Azért is fontos, hogy végre egy új épületben dolgozhatunk, mert az elmúlt öt évben egyre több gyerek jelenik meg az ellátásban – magyarázza a doktornő. Először azzal kellett szembesülnünk, hogy nőni kezdett a pszichiátrián a klímaváltozás miatt szorongó serdülők száma. Érthető is, hisz mindenhonnan azt hallják, milyen katasztrófák várhatóak, így nem túl fényes jövőképet tudnak felvázolni maguk előtt. Akik hozzánk elértek, azokban krónikussá vált ez a szorongás.

A következő hullám a Covid idején érkezett a gyerekpszichiátriára.

– Többszörösére nőtt a gyerekek száma, és sajnos nem is biztos, hogy mindenki elért hozzánk. Szerencsére a pályázati támogatásból beszerzett laptopoknak köszönhetően megoldhattuk az online munkát.

A leggyakoribb tünet a gyerekek között a szorongás, a depresszió és a kényszerbetegség volt. Különböző patológiák alakultak ki. Sokan rettegtek attól, hogy a környezetükben valaki megbetegszik. Volt, aki még az iskolaajtót is lemosta maga után – árulta el Zsuzsanna. – Bár a járvány lecsengett, a Covid miatt még most is „esnek ki csontvázak a szekrényből”. Vannak olyan gyerekek, akik az online oktatás óta nem tudtak visszamenni az iskolába – tette hozzá.

Most jelentkezik annak az eredménye is, hogy az ovisok közül sokan két évig otthon maradtak, az ő szocializációjuk már sérült. Nem szűrték ki az óvónők a problémás gyerekeket, felkészítés nélkül kerültek be az iskolába, elmaradtak a szükséges fejlesztések, így a problémák feltorlódtak.

Minden napra jut sürgős eset

A doktornő azt is elmondja, hogy egyre több az önsértő vagy önkárosító magatartást mutató gyerek. Sajnos az elmúlt években az is felerősödött, hogy bántják egymást akár a valós térben, akár az online világban. Utóbbit legalább olyan traumatikusnak élik meg a fiatalok, mint egy szemtől szembeni bántalmazást. A virtuális világ ugyanis rendkívül fontossá vált az életükben.

Jó csapattal állják a sarat

– Ketten vagyunk szakorvosok, van egy klinikai szakpszichológusunk, illetve két pszichológus, aki még végzi a klinikai képzését. Nemrég érkezett egy szakorvos kolléga, aki most szakvizsgázott Szegeden. Március elején pedig gyarapodik a csapatunk egy rezidens orvossal, akinek még három éve van hátra a szakvizsgájáig. Ez a hétfős létszám országos viszonylatban már jónak számít, akkor is, ha nagyon nagy területet kell ellátnunk. Szerencsésnek mondhatjuk magunkat, hisz vannak az országnak olyan területei, ahol sokkal nehezebb az ellátás – mondja Zsuzsanna. Megmutatja naptárját is, ami jó előre tele van, így nagyon nehéz soron kívüli pácienseket fogadnia.

– Olyan sok a pszichiátriai gondokkal küzdő gyerek, hogy sokszor úgy érzem, nem tudunk annyit dolgozni, hogy a végére érjünk. A hatalmas betegszám nagyon feszített tempót kíván, pedig ez nem az a szakma, ahol fel lehet gyorsítani a dolgokat – meséli.

A gondozó vezetője hozzátette: minden munkatársa nagyon túlterhelt, de elhivatottak abban, hogy segítsék a gyerekeket.  

– Mindannyian szeretjük a munkánkat, nagyon jó csapatban dolgozunk. Segítjük egymást, ha gond adódik, és nagyon bízunk abban, hogy előbb-utóbb javul a helyzet. Könnyebb lesz a gyerekeknek, így nekünk is…