Ütőhangszeres koncertsorozat nyitóhangversenye ősbemutatókkal

A 25 koncertet „megélt” Magyar Marimba Metszetek után új szólókoncert-sorozatot indított Palotás Gábor. A Kecskeméti Kodály Iskola ütőhangszeres művésztanára – amint azt a hangverseny első perceiben elmondott beszédében hangsúlyozta is – nagy várakozással tekintett a különleges est elé. „Egyfajta kísérletnek lehetnek most mindannyian szem- és fültanúi – mondta, miután köszöntötte a megjelenteket. – Arra gondolok, hogy a négy évvel ezelőtt indult Magyar Marimba Metszetek című, hazai szerzők műveit összefoglaló sorozatom esetében – amely összesen 25 alkalommal, 24 zeneiskolában és egy könyvtárban hangzott el – az ötödik-hatodik koncert után már jó eséllyel tudtam, hogy hogyan tudom a közönség számára befogadhatóvá tenni. Most viszont az új sorozatomnak ez a legelső koncertje, csak remélem, hogy minden az elképzeléseim szerint alakul majd.”

Bevezető gondolatainak folytatásában Palotás Gábor magyarázatot adott a hangverseny címválasztására. „A koncertsorozat középpontjában két hangszer lesz. Egyrészt a vibrafon, ez a dallamjátszó ütőhangszer, amelyet Vibes-ként is emlegetnek – ez az angol név a szlengben egyfajta rezgést is jelent. A másik hangszer a kisdob, amelyet elsősorban zenekari instrumentumként ismerünk, de egyre bővül azoknak a daraboknak a száma, amelyek szólókisdobra íródnak. Nos, a kisdob jellegzetes eleme a kisdobhúr, ami alul fut a hangszeren, ennek az angol megfelelője a Snare Wire, amely nemcsak húrt jelent, hanem drótot is. A megfelelő cím keresésekor arra gondoltam, hogy ezzel a két szóval játszanék, a »rezgés« és a »drót« valamiképpen összeköti a szerzőket és a műsorban elhangzó műveket.”

A koncert során Palotás Gábor saját, hattételes, szólókisdobra írt művét, a Snare Drum Adventures-t játszotta, amely teljes terjedelmében most hangzott el először koncerten. A hazai és a nemzetközi életben is egyre ismertebb kecskeméti pedagógus a darab valamennyi tételét kortárs ütőhangszeres művészek tiszteletére komponálta, művét olyanoknak ajánlotta, akik nagy hatással voltak pályájára. „Az amerikai barátom, Matthew Andreini már tudott a tervemről, a többiek – Maurer Ágnes, Weisz Nándor, dr. Szabó István, Joó Szabolcs és Köte Zoltán – azonban csak most, a koncert reggelén értesültek arról, hogy tiszteletükre született meg a művem.”

A kisdob-tételek között felcsendülő vibrafonművek is ősbemutatók voltak, szerzőik a darabokat a Kecskeméti Kodály Iskola tanára felkérésére írták. Az alkotók többsége személyes jelenlétével is megtisztelte a hangversenyt, műveik keletkezésének történetét, szándékaikat néhány szóban valamennyien megosztották a Kodály Iskola dísztermében helyet foglalókkal. A zeneszeretők megtudhatták például, hogy művének címét – PigmeLus – Baráth Bálint alig egy nappal korábban találta ki, szerzeményében részben a Közép-Afrikában élő pigmeus törzs zenei világát, ritmusaikat akarta megjeleníteni, az „L” betűvel pedig a Lindenmayer-rendszerekre utalt: a magyar származású botanikus és matematikus, Arisztid Lindenmayer olyan rendszereket hozott létre, amelyekkel a növények fejlődését modellezte. A fiatal zeneszerző szerint az L-rendszerek épp úgy az időben zajlanak, mint a zene, ezért használta fel azokat komponálás közben.

Zweistimmig dreiteilig című művéről Horváth Balázs elárulta, hogy két apró korálrészlete miatt valójában öt részből áll, s hogy a kétszólamúság is picit hamis állítás. „Kétféle dolog zajlik hol párhuzamosan, hol egymás után” – mondta a szerző, majd elárulta azt is, hogy a ritmuselemeket és harmóniafűzéseket, amiket kompozíciójában használt, nagyon nagy részben Ligeti György inspirálta.

A zenei tanulmányainak egy részét a Kecskeméti Kodály Iskolában végzett Magda Dávid alkotásának témáját a görög mitológiából merítette, Iván Sára, a Kecskeméti Katona József Nemzeti Színház karmestere pedig elmondta, hogy vibrafonra és emberi hangra komponált, Szunnyadó című darabját Maszauka Siki egy általa nagyon szeretett haikuja ihlette: „Kövön szunnyadó pillangó, rövid életemet tovább álmodod?”

A koncerten elhangzó vibrafonművek alkotói közül – érthetően – egyedül a Svédországban, Göteborgban élő Solti Árpád nem volt jelen. A darabjához írt gondolatait Palotás Gábor tolmácsolta: „Az Elromlott óra (A Broken Watch) című darabom az életút középkori válságának terméke. Az életünk egyszer felhúzhatós óraként jár: a megszokott ütemben ketyeg, amit az élet nehézségei időnként kibillentenek és a kiszámíthatóságot átveszi egyre inkább a (szív) ritmuszavar. Majd egyszer leáll... de egy másik órában egy másik óra elkezdi járni... és így megy örökkön-örökké.”

A hangverseny szólistája ezúttal is bizonyította, hogy az ütőhangszeres művek avatott előadója, sugárzó örömmel, hangszerei iránti határtalan lelkesedéssel szólaltatta meg zenész barátai és saját műveit. Rövid és érdekes zeneismertető gondolatai révén érthetőbbé váltak a darabok – a hallgatók közül többen élénk örömmel fedezték fel az egyik tételben az általa említett Kodály Zoltán Háry Jánosának ritmusát. „Amikor felkértem a zeneszerzőket, hogy írjanak darabot ehhez a sorozatindító koncerthez  – mondta a hangverseny után Palotás Gábor –, nem tudtam, hogy mit kapok majd tőlük. A korábbi munkáikat természetesen ismertem, és azok alapján voltak előzetes várakozásaim, hogy lesznek majd elmélyültebb és könnyebben befogadható művek egyaránt. Számításaim valóra váltak, úgy érzem, hogy szép este volt, s remélem, hogy a sorozat további alkalmainak közönsége – májusban négy helyen: Makón, Kisújszálláson, Cegléden és Kunszentmártonban és a sorozat további alkalmain – is valami hasonlót él majd át.”