Ütősök ünnepe jótékonysági céllal
A Játszd újra címmel meghirdetett jótékonysági hangverseny első perceiben Palotás Gábor ütőhangszeres művész-tanár előbb köszöntötte a megjelenteket, majd köszönetet mondott a közreműködőknek, akik sikerrel óvták meg a közelmúltban egészségüket, így az influenzajárvány ellenére színpadra tudtak lépni. Az est fő szervezője elárulta, hogy a tervezett műsoron azért több helyen is változtatni kellett, de a módosított program ellenére is felhőtlen kikapcsolódást, jó szórakozást ígért.
A folytatásban a közönség nem csalódott. Zenetörténeti korokon átívelő, változatos, színes produkciókat hallhattak a széksorokban helyet foglalók. Az előadók – Palotás Gábor és Majsai Bálint, a Kodály Iskola művész-tanárai, növendékeik, a közreműködők: Rózsa Fanni (fuvola) és Bálint Immánuel (orgona), valamint a koncert meghívott vendégei: a Durányik László vezette Aurin Leánykar, illetve Takó Lajos, Tamás Szabolcs és Kiss Imre ütőhangszeres művészek – több mint 30 hangszert szólaltattak meg. Előadásukban a barokktól a kortárs muzsikáig számos különböző stílusban jegyzett zenemű hangzott el. Csak néhány ezek közül: Johann Sebastian Bach egyik háromszólamú invenciójának átirata, Johan Olof Wallin Fényes napod újra felkel című 1814-ben keletkezett himnuszának Solti Árpád által átdolgozott változata, Leroy Napier 1903-ban komponált ragtime-ja, a pedagógusi és zeneszerzői munkája révén jelentősnek tartott, idén 70 éves Eckhard Kopetzki gnómok menetelését utánzó darabja, az elsősorban fiataloknak, gyerekeknek és amatőr zenészeknek írt alkotásairól ismert és Carl Orffal több évtizeden át szoros kapcsolatban álló Hermann Regner triója, az 1993-ban bemutatott Gyilkos nap című amerikai krimi „betétdala”, amely az ősi japán dobkultúrát idézi meg stb. A zeneszeretők figyelmét fokozta, hogy hol csak a tanszak diákjai mutatták meg tudásukat, hol a növendékek együtt játszottak a felkészítő tanáraikkal. Idővel a vendégművészek is betársultak hozzájuk, míg az alma materébe visszatérő Solti Árpád egyik saját szerzeményében Palotás Gábor partnereként orgonistaként is bemutatkozott. Hatalmas ünneplést kapott egy szülő-gyermek páros is: a másodikos kisfiú édesapjával adta elő az egyik legjátszottabb magyar zeneszerző, Marján Csaba Zoltánegyik ritmustanulmányát. Újszerű darabnak is tanúi lehettek a jelenlévők, melyben a test hangszerré vált: a diákok tapsoltak, csettintettek, dobbantottak, mellkasukat és combjukat ütögették. És mint ahogy az lenni szokott, ősbemutató és magyarországi premier is akadt a műsorban.
„Nem lehet egészen boldog ember, akinek nem öröm a zene. Erre az örömre azonban tanítani kell az emberiséget, mert magától nem jut el odáig” – vallotta Kodály Zoltán, s a csütörtök esti koncerten fellépőket látva teljes bizonyossággal állítható, hogy a Kecskemét szülöttjének nevét viselő iskola ütőhangszerese tanszaka a neves zenepedagógus által kijelölt úton jár. A hangverseny első percétől kezdve az utolsóig folyamatosan érezhető volt, hogy a színpadra lépő diákok és tanáraik nagy-nagy odafigyeléssel, látható elhivatottsággal és persze végtelen örömmel szólaltatják meg a darabokat – és ugyanazzal a példás fegyelmezettséggel oldják meg az átállásokat, hozzák-viszik a hangszereket, azaz pakolnak a művek közötti szünetekben. S bár az általában szokásos bő óra helyett majd kétszer annyi ideig, szűk két és fél órán át tartott a jótékonysági est, a színpadról sugárzó öröm miatt a szép számú közönség számára észrevétlenné vált az idő múlása; lelkes, időnként igen zajos, hangos ovációktól sem mentes ünneplésük mindvégig kitartott.
A koncert végén a jelenlévők adományaikat – amely révén az ütős tanszék számára kézzel megszólaltatható hangszereket szeretnének beszerezni – egy kis dobozba helyezhették el. A nemes célt A Kecskeméti Kodály Iskoláért Alapítvány 11732002-20310332 számú bankszámlájára való utalással (a közlemény mezőben jelezve, hogy „Az ütőtanszak részére”) a későbbiekben is lehet támogatni.