2024 is szívet melengető orgonaesttel indult
„A lelki gazdagodás hatalmas forrásai erednek a zenéből. Azon kell lennünk, hogy minél többek számára megnyíljanak.” A zenei tanulmányait Kecskeméten kezdő orgonaművész, Túri-Nagy János Kodály Zoltán intelmeit követve évek óta szervez az új év első péntek estéjén orgonaestet a kecskeméti Nagytemplomban. Január 5-én, az immár nyolcadik „újévi” hangversenyen többek között Bach, Vivaldi, Händel, Puccini és Widor népszerű műveiben gyönyörködhettek a zeneszeretők. A műsorválasztást az est szervezője így indokolta: „Mindig arra törekszünk – mert az elhangzó műveket a vendégművészekkel közösen találjuk ki –, hogy mivel ez egy »újévi« koncert, elsősorban ne elgondolkodtató vagy nehezebben érthető, modern, 21. századi darabokat válasszunk, hanem inkább könnyedebbeket, mutatósabbakat. Arra is figyelünk, hogy lehetőleg minél több zenetörténeti korszakból merítsünk, és persze az is szempont, hogy mindenki a szívéhez közel álló kompozíciót adjon elő.”
Az est mindjárt az orgonairodalom egyik legkedveltebb remekművével indult, Túri-Nagy János Bach d-moll toccata és fúgáját szólaltatta meg. A fiatal orgonista – nyilvános rendezvényen életében először – már a tavalyi „újévi” koncerten is eljátszotta ezt a művet, ezért most nem tervezte, hogy műsorra tűzi, ám mivel többektől kapott kifejezett kérést erre, eredeti műsorválasztásán módosított. Jól döntött, Bach talán legismertebb darabjával nagyszerű indította a hangversenyt. „A szakember csodálatát, a zenekedvelő rajongását váltja ki a mű drámai ereje, szenvedélyes érzelmessége, tökéletes formája. A dinamikai szélsőségek, az echo-hatásokkal, az elemi erejű unisonók a feszültséget fokozó szünetekkel, a tartalommal telített virtuozitás mind tényezője a hatásának” – írta a d-moll toccata és fúgáról bő 50 évvel ezelőtt Pécsi Sebestyén. A 20. század neves zenepedagógusa gondolatainak igazságát kiválóan prezentálta Túri-Nagy János.
A koncert folytatása is szép sikert hozott, a darabok közötti szünetekben Tóth Endre zenetörténész osztott meg háttér-információkat, érdekességeket a felhangzó darabokról. A népszerű művek megszólaltatásában Túri-Nagy Jánosnak több fiatal muzsikus – Lévai Enikő, a Budapesti Operettszínház primadonnája, Földi Jácint trombitaművész, a Filharmónia Magyarország Kft. dél-alföldi régióvezetője és Samodai Bence János trombitaművész, a Szegedi Tudományegyetem Bartók Béla Művészeti Karának oktatója – segített. S hogy miért épp ők működtek közre? „Földi Jácintot, aki a Kecskeméti Szimfonikus Zenekar tagja, régóta ismerem, örömmel kértem fel, hogy játsszon a koncerten – mondta Túri-Nagy János. – Ő javasolta azután, mivel egy kettősversenyt is szerettünk volna műsorra tűzni, hogy szegedi ismerősét, Samodai Bence Jánost is hívjuk meg. Nagy örömömre augusztus óta a Budapesti Operettszínházban is dolgozom, ezért harmadik vendégművésznek kolléganőmet, Kiss Diánát kértem föl. Sajnos, ő a napokban megbetegedett, ezért az Operettszínház másik primadonnáját, azaz első számú énekesét, Lévai Enikőt kerestem meg, ő vállalta azután, hogy fellép velünk közösen.” Előadásukban felemelő pillanatokat élhettek át a jelen lévők, így például Giacomo Puccini Gianni Schicchi operájának gyönyörű áriája, az O mio babbino caro (Én édes jó apácskám), Händel D-dúr szvitjének méltóságteljes zárótétele és Charles-Marie Widor 5. orgonaszimfóniájának elegáns magabiztossággal megszólaltatott nyitótétele egyaránt emlékezetes élményt nyújtottak.