Addig nem halok meg, amíg még egyszer jó színház nem lesz Kecskeméten

Radó Vilmosra, a Kecskeméti Katona József Nemzeti Színház egykori igazgatójára emlékeztek ma délután a teátrum társulati tagjai.  A hideg idő ellenére vidám hangulatban telt a főhajtás, mindez főleg Sirkó László színművésznek köszönhető, aki személyes élményeivel és „Vili bácsiról” szóló anekdotákkal emlékezett a színház örökös igazgatójára.

- Ő engedett engem a pályára. Tehát ez a legnagyobb érdeme az öregúrnak, hogy én pályára kerültem, hiszen 1972-ben jöttem ide hozzá remegő lábakkal és bemutatkoztam. Szerencsére kilépett az igazgatói irodából egy bácsi és én felszabadultam, és beszélgettünk, és kiderült, hogy ő a Radó Vilmos. És az ő utolsó aktív évének utolsó szerződtetettje vagyok - emlékezett vissza Sirkó László színművész, a Kecskeméti Katona József Nemzeti Színház örökös tagja.

Radó Vilmos, a teátrum történetében a második leghosszabb ideig regnáló igazgató 110 évvel ezelőtt, november 30-án született. A visszaemlékezések alapján elmondható, hogy nagyon szerette a színházát, és azon kívül nem sok dolog érdekelte. Kiváló együtteseket szervezett és nagyszerű színház volt az övé.

- Aki valami komoly hibát vétett, az megnézhette magát, évad végén búcsúzhatott, de nem ez volt a jellemző. Őnála rend volt, és nem azért mert ő keménykezű volt, hanem azért mert a Radó Vilmost mindenki szerette - emelte ki Sirkó László.

Radó Vilmos 1958-tól 1974 januárjáig, nyugdíjba meneteléig volt a színház direktora. Az örökös igazgató 2001-ben, 87 évesen hunyt el. A megemlékezés után a színház vezetősége és a társulat tagjai koszorút helyeztek el sírjánál.