A brit trónörökös imádta a kecskeméti barackpálinkát
A kecskeméti sárgabarack megfogta a futóhomokot, rengeteg embernek adott munkát, a városnak hírnevet szerzett, a belőle készült pálinka világhíressé tette a ma már hungarikumnak számító nemes italt. A gyümölcstermesztés történetét foglalta össze dióhéjban az Ifjúsági Otthonban szerda este dr. Gyenesei József, a Magyar Nemzeti Levéltár Bács-Kiskun Vármegyei Levéltárának főlevéltárosa a Kecskeméti Városvédő és Városszépítő Egyesület eseményén. Király József elnök üdvözölte a megjelenteket az Ifjúsági Otthon Tükörtermében, hangsúlyozta, hogy bár korábban a barack termesztéséről tartottak ismertetőt, a mostani előadás bővíti a már megszerzett ismereteket.
A főlevéltáros azzal kezdte, hogy az elődeink is tudták a gyümölcstermesztéshez kiváló adottságokkal bír a környék. Már az 1075-ös Garamszentbenedeki Apátság alapító oklevelében szó esik a közeli Tiszaalpárról, amely környékén szőlőt és gyümölcsöt termesztenek. A török időkben a kecskemétiek a budai pasának szállítottak gyümölcsöt azért, hogy lerójják az adót, és hogy békén hagyja a népet a pogány. A XVIII. században már gyümölcskertekről maradtak fenn leírások, Széchenyi István korában igen jól fizetett a gyümölcstermesztés, Pesten értékesítettek a kecskeméti gazdák. A jövedelmük 400- 800 forint volt akkor, amikor egy szenátor havi fizetése 25 forint volt, mondta dr. Gyenesei József. A homok megkötésében játszott óriási szerepet a rengeteg gyümölcsfa, amelyek közül a barackosok voltak a legnépszerűbbek.
A XIX. század második felében 25 kajszi sárgabarack félét jegyeztek fel a szakemberek, miközben őszibarackból 60 félét. A gyümölcstermesztés virágkorát az előadó 1853-tól datálta, amikor megérkezett a vasút Kecskemétre. Az ugyanis azt jelentette, hogy nagy tételben lehet a friss gyümölcsöt gyorsan szállítani. A felvevő piacok között tartották számon Bécset, Berlint sőt Szentpétervárt is. A gazdák jól tudták melyik sárgabarack terem a legjobban, melyik növény érzi jól magát a futóhomokon. Aki csak tehette ültette a barackfákat. Feljegyezték, 1890-ben akkora volt a termés, hogy annyi pálinkát főztek elődeink a barackból, amennyit csak tudtak. Így a kocsmárosok vendéglősök több évre bespájzoltak a kiváló nedűből. Az pedig kiváló volt a javából.
„Szódával jobb, mint a whisky, teában jobb, mint a rum.”
A barack szüretek idején a 170 ezer holdas tanyavilágból rengetegen hordták be a főtéri piacra a termést, amely egy része ment is külföldre. Maga a piac különleges látvánnyal is szolgált, sokan azért utaztak a fővárosból Kecskemétre minden évben, hogy lássák a gyümölcstengert. Feljegyezték , hogy például 1914-ben napi 400 vagonnyi barack hagyta el Kecskemétet, 1934-ben a hazai export 42 százalékát adta Kecskemét. A második nagy világégés után is termelték a gyümölcsöt a gazdák, 1961-ben egy újságcikkben másfélmillió barackfáról írt Kecskemét környékén a szerző, mondta dr. Gyenesei József főlevéltáros. Később a gyümölcs presztízse elhalványult, mára pedig visszaszorult, ennek a nemes növénynek a gondozása. Az időjárás kiszámíthatatlansága miatt ugyanis egyre kevésbé éri meg termeszteni. A gyakori fagyok miatt ugyanis bizonytalan a terméshozam a térségben. A főlevéltáros érdekes előadása este hat óra után ért véget.