"A pesti srácok és a forradalom mellé álló tömegek bátorságával és hazaszeretetével kell kiállnunk"

A szemerkélő eső sem riasztotta el az emlékműnél összegyűlt kecskemétieket október 23-án, csütörtökön. A himnusz eléneklése után Kovács István József kecskeméti költő, az '56-os tiszakécskei sortűz túlélőjeként szólalt fel, majd a 22 áldozat emlékére elszavalta Tiszatáj '56 című saját versét ünnepi szellemben, nagy átéléssel. Előtte és utána is felidézte az eseményhez kapcsolódó gyerekkori emlékeit, melyhez szemléltetésül egy, a helyszínen talált 1956. október 27. gravírozással ellátott töltényt is fölmutatott. Felidézte, hogy éppen a himnusz éneklésekor csapott le a sortűz, majd hangsúlyozta, hogy nekünk magyaroknak a béke mellett kell kiállnunk.

A Kecskeméti Énekeskör Erdei Péter vezényletével Kodály Békességóhajtás című nagyerejű kórusművét adta elő. Az eseményen közreműködött tovább a Kiskun Huszár és Honvéd Hagyományőr Egyesület.

A múltidézés keretében „Lélekből szólt a haza” címen a Hírös Agóra emlékműsorát láthatta a közönség, melyben elhangzott többek között Berzsenyi A magyarokhoz című verse, Beethoven Egmont nyitányából motívumok csellón és a szabadságharcot megelevenítő szövegrészletek. A műsort Harmatos Zoltán összeállításában Barta Dóra Harangozó Gyula-díjas érdemes művész rendezte. A műsorban közreműködtek Danyi Judit és Hegedűs Zoltán, a Kecskeméti Katona József Nemzeti Színház színművészei, a Kecskeméti Énekeskör, Sipos Gábor Gergő csellóművész, valamint a Kecskeméti Színjátszó Műhely tagjai, vezetőjük Orbán Edit.

Emlékező beszédét Szeberényi Gyula Tamás azzal vezette be, hogy a túlzott aktuálpolitizálás méltatlan volna az '56-os hősökhöz, ugyanakkor a méltó megemlékezéshez üzenetüket mindenképpen meg kell fogalmazni a mában is, e kettő egyensúlyára kell törekedni. Miután felidézte a magyarság magára maradásának körülményeit a szabadságharcban, kiemelte, hogy nem szabad beleragadnunk a nemzeti önsajnálatba.

Személyes emlékeit is felelevenítve szögezte le: egészen biztos, hogy a rendszerváltás másként fejeződött volna be, hogyha nincs a "dicsőséges '56 elkeseredett küzdelme". Szólt arról, hogy az akkori időkben éppen azok koszorúztak álságos módon, akik korábban megtiltották az emlékezést. Az ünnep aktuális üzenetét pedig így foglalta össze a Szabadság téren összegyűlt közönség számára:

Beszédét Kecskemét jelszavával zárta: "legyünk hűek a hitvallásunkhoz: "Sem magasság, sem mélység nem rettent!"

A megemlékezést követően koszorúzásra került sor az 1956-os emlékműnél.