A tűz vonzásában - Bula Gábor keramikus a hónap alkotója

Bula Gábor felnőtt élete első szakaszában írógépműszerészként és karosszérialakatosként dolgozott, mielőtt a pályája 180 fokos fordulatot vett. A váltáshoz véletlenek sorozatára volt szükség. Jó pár évvel ezelőtt rálépett egy spirituális útra, amelynek következtében egy idő után elkezdett poharakat gravírozni buddhista szimbólumokkal. És mert a téli időszakban nem talált szimbólumos bögréket a teájához, úgy döntött, hogy maga készíti el őket. Mesterének a szentendrei illetőségű Illés László keramikus művészt választotta. Kapcsolatuk elmélyült, és a mai napig tart. Az évek során Bula Gábor elsajátította a kerámiaművesség komplex ismeretanyagát, végigjárta a kézművessé válás nagyon is rögös, sok kudarccal és lemondással is járó, de összességében gyönyörűséges és megspórolhatatlan útjait.

Kecskeméti bemutatkozó kiállítására az alkotó csupa rakuzott tárgyat hozott, bár kötődése ehhez a Japánból származó technikához eleinte egyáltalán nem volt egyértelmű.

„Nem mondhatnám, hogy már a pályám elején megérintett volna a raku. Valójában csak nagyon keveset tudtam róla. Egy alkalommal, amikor Illés László mester meghirdetett egy kurzust, arra elmentem, és egy pillanat alatt beleszerettem. Semmi korábbi tapasztalatomhoz nem volt hasonlítható. A rakuzott kerámia teljesen más, mint egy elektromos kemencében kiégetett kerámia. Az első égetést, az úgynevezett zsengélést a raku kerámia is megkapja, utána visszük fel a mázat. Ezt követően egy szabadtéri, gázégős kemencében felfűtjük a kerámiákat 960 és 1000 Celsius fok közé. Ez mindenkinél más és más, én általában már 970 fokon kiszedem őket a kemencéből. Ezen a hőfokon úgy izzik a kerámia, mint a fém. Kovácsfogóval fogjuk meg a tárgyat, letesszük a földre és faforgácsot szórunk rá. A forgács azonnal lángolni kezd a kerámia teljes felületén. Ekkor hirtelen leöntjük a lángoló tárgyat földdel. Megkezdődik a redukció, az oxigénelvonás, és a fehér agyag befeketedik, a máz pedig a hősokk hatására megrepedezik. A mázban lévő  rézoxid és egyéb oxidok pedig kioldódnak, és ezek adják a kerámiamáz megismételhetetlen, gyönyörű színeit.”

A leírt folyamat előre tervezhetetlen és irányíthatatlan. Valószínűleg ez benne a spirituális mozzanat, hogy a végeredményt egy kontrollálhatatlan felsőbb akarat diktálja és eredményezi. De ez nem tartja vissza, inkább motiválja az alkotót. 

„Éppen ez a gyönyörűség benne. Lenyűgöz minden egyes alkalommal. Megismételhetetlen, de amikor történik, mi is pont ott vagyunk benne, a „most” pillanatában, tűpontosan. Nem kalandozhatunk el. És mindez igaz a korongozásra is. Az agyag a korongon megmutatja azt, hogy mi van bennünk. Ha én magamban rosszul vagyok, akkor nem tudom megcsinálni azt a formát, amit szeretnék. Olyan tükör az agyag, ami mindent visszaad, így nagyon figyelni kell. Teljes jelenlétet igényel, nem lehet félvállról vagy könnyedén venni. Nagyon a „most”-ban kell lenni.”

Bár a tanulás még messze nem fejeződött be, Bula Gábor mára megérkezett a hiteles kézművesek közé. A közönség elkezdett figyelni rá, a tanácsait kérik, a tárgyait keresik és vásárolják. Kerámiái között vannak funkcionális, gasztro-célú edények, és vannak esztétikai értékükkel ható, egyszerre funkcionális és autonóm darabok is. Az alkotó tisztában van vele, hogy választott mestersége és az alapjául szolgáló nyersanyag szinte kimeríthetetlen lehetőséget hordoz, ami szakadatlan tanulást feltételez. Az agyag pedig mély önismerethez segíti a vele dolgozó embert.

Bula Gábornak a mestere mellett értő társa is van a kerámiaművességben dr. Földi Lilla orvos személyében, aki a praxisa mellett az utóbbi évben szintén mesterének kérte Illés Lászlót, és intenzív tanulásba kezdett. Emellett továbbra is gyönyörűséges virágkölteményeket álmodik a Gábor által készített vázákba, és nem mellesleg inspirálja a művészt újabb és újabb művek létrehozására.

A hónap alkotójának tárlatát január 16-ig tekinthetik meg a Hírös Agóra Panoráma társalgójában az intézmény nyitvatartási idejében.