"A vezetőnek nem a reflektorfényben, hanem a háttérben kell dolgoznia"

„Sosem láttam szükségét annak, hogy szerepeljek a médiában” – indokolta a háttérbe húzódást a KTE tulajdonosa. „Mindig is úgy gondoltam, hogy a munkánk és az eredményeink beszélnek helyettünk. A neveltetésem és az életfelfogásom szerint a vezetőnek nem a reflektorfényben, hanem a háttérben kell dolgoznia.”

Ezt a filozófiát követi klubtulajdonosként is, ahol a gazdasági, operatív és szakmai döntéseket egyaránt a legilletékesebb szakemberekkel közösen hozza meg. „Nem értek jobban a futballhoz, mint a szurkolók. Az én szerepem az, hogy a megfelelő embereket a megfelelő helyekre tegyem megfelelő támogatás nyújtásával, és velük együtt dolgozzak a közös célokért.”

Bár ma itt a labdarúgás áll a középpontban, a sport iránti szeretet már fiatal korában megmutatkozott. „Egyetem előtt kézilabdáztam, kapusként. De hamar rájöttem, hogy törpe vagyok a többiekhez képest, és egy kicsit őrült típus, aki a kapuban áll. Ezután fordultam a futball felé. A KTE-ben kezdtem játszani – mivel már nagyapámmal is nagy szurkolói voltunk a klubnak – először az ifjúsági csapatban, majd néhány edzés után a felnőttek közé kerültem. Ez az időszak, mely az egyik legnehezebb volt a klub életében, mély nyomot hagyott bennem.”

Egyetemi tanulmányai és tehetsége behatárolták későbbi labdarúgó pályafutását, azonban Helvécián és Hetényegyházán is focizott kedvtelésből. A sport iránti rajongása nem szűnt meg, sőt, a mai napig aktívan követi az NB I mérkőzéseit. „Az egyetlen feltétel az, hogy valamilyen személyes kötődésem legyen az adott meccshez. Gyerek- és fiatalkoromban minden közvetítést megnéztem, amit lehetett. Ezek az élmények is alakították ki azt a mély kapcsolatomat a sporttal, ami a mai napig meghatározó számomra.”

Az üzleti életben elért sikerei, a 2001-ben alapított és máig prosperáló vállalkozásai, amelyek néhány éve már nagyságrendileg 20 milliárd forintos árbevételt könyvelhettek el, lehetőséget adott a közösségi szerepvállalásra. „A kultúra és a sport között vacilláltam, végül úgy alakult, hogy a labdarúgás lett ez. A futball olyan csapatjáték, amely nemcsak fizikailag, hanem mentálisan is fejleszt. Egy ember jelleme gyönyörűen kirajzolódik a pályán.”

Hozzáteszi, hogy a csapatjátékokban szerzett tapasztalatok az élet minden területén hasznosíthatók. „Az egyéni és közösségi érdekek összehangolása, a csapattársakkal való együttműködés mind olyan készségek, amelyek a sporton kívül is rendkívül fontosak.”

A KTE tulajdonosa elkötelezett a klub fejlődése és sikere mellett. Bár a döntések során mindig a szakemberek véleményére támaszkodik, valójában a csapat legnagyobb szurkolója.

„A sport, különösen a futball, egy közösséget formál. A KTE nemcsak egy csapat, hanem Kecskemét és a régió büszkesége is. Az én célom az, hogy ezt az értéket tovább építsük, és hosszú távon fenntartható sikereket érjünk el.”

„2017 tavaszán kezdett érlelődni bennem a gondolat, hogy valamit kezdeni kellene a KTE-vel” – emlékszik vissza. „Akkor a megyei első osztályban kínlódott a csapat, komoly adósságokkal és bizonytalan jövővel. Egy barátom viccesen megkérdezte, miért nem veszem meg. Akkor azt gondoltam, miért ne próbálhatnánk meg? Álmomban sem gondoltam az NB I-re. Csupán egy stabil NB II-es csapatot akartam építeni, amely a bajnokság első harmadában tud idővel helytállni.”

A tulajdonos azonban tisztában van azzal, hogy a mai futballstruktúrában egy klub működtetése korántsem egyszerű. „A szervezetépítés a kulcs. Bármelyik vállalkozásomban ez volt a siker alapja, és a KTE-nél is erre alapozunk: megfelelő emberek a megfelelő helyen. Ez az, amivel hosszú távon fejlődhetünk.”

Az utánpótlás-nevelés a klub egyik legfontosabb alappillére, bár a hazai futballstruktúra jelentős nehézségeket állít a kisebb egyesületek elé. „Tehetségeink nagy részét 12–14 éves korukban elviszik a kiemelt akadémiák. Ez a rendszer rendkívül megnehezíti, hogy saját nevelésű játékosokra építsünk az NB I-ben vagy akár az NB II-ben.”

Ennek ellenére a KTE utánpótlása szép eredményeket ért el. „Büszkék vagyunk arra, hogy gyakorlatilag minden korosztályos válogatottban szép számmal szerepelnek olyan játékosok, akik korábban Kecskeméten nevelkedtek. Bár őket már más akadémiák profi szerződései kötik, a teljesítményük mégis a mi munkánkat is dicséri.”

A KTE filozófiájának fontos része, hogy lehetőséget adjon a fiataloknak. „A második csapatunkban olyan 17-18 éves tehetségek kapnak szerepet, akik már most helyt tudnak állni a felnőtt futballban. A tavalyi U17-es játékosaink közül néhányan már az NB III-ban bizonyítanak, és reményeink szerint hamarosan a nagycsapat keretében is helyet kaphatnak.”

A klubvezető elismeri, hogy ez a szemlélet kockázatos, de hosszú távon nincs más lehetőség. „Most úgy néz ki, hogy a második csapatunk az NB III-ban nem kieső helyen fog telelni, ami hatalmas előrelépés. Ez a fiatalok szorgalmának és gyorsabb fejlődésének az eredménye.”

A KTE története nemcsak a futballról, hanem a közös célokért való küzdelemről is szól. Az interjúalany zárásként hozzátette: „A legnagyobb álmom, hogy a klub hosszú távon is a város büszkesége maradjon, és hogy minél több kecskeméti fiatal kapjon lehetőséget a labdarúgásban.”

A dr. Kovács Andással folytatott beszélgetés második részét – melyben a KTE közelmúltbeli vezetőedző-váltásának hátterét világítja meg a futballklub tulajdonosa – november 21-én, csütörtökön tesszük közzé.