Adamik Csilla kapta a Kosárlabda Akadémia Minőségi Díját

Hogyan indult a sportpályafutása?

Sportcsaládba születtem, a szüleim testnevelőtanárok voltak. Az egész család sportolt, természetesen a bátyámmal ezt az utat választottam. Én úszni kezdtem. Apunak az volt a fixa ideálja, hogy legalább egy évig kell úszni tanulni ahhoz, hogy valaki magabiztosan mozogjon a vízben. Ott is ragadtam 3 évig Magó Gabinál. Ezután ötödikes vagy hatodikos koromban atletizáltam. A Béke téri általános iskolába jártam, ott a Madár Imre bácsi volt a testnevelőtanár, akinél az atlétika mellett kézilabdáztam is. Apu nagyon szerette volna, hogy kosárlabdázzak. Hetedikes, nyolcadikos lehettem, amikor elkezdtem kosárlabdázni. Ez már egy kicsit késői kezdésnek számított ebben a szakágban, de a több sportágban tett kirándulás segített az első időszakban. Az apunál kezdtem el kosárlabdázni. Ekkor már KSC-nek nevezték az egyesületet. Akkor még nem kosarazott rengeteg gyerek, mint most, akkor kisebb volt a merítés. Én nem voltam a legügyesebb a többiek között, viszont jó fizikai adottságokkal rendelkeztem és ezért be tudtam kerülni az NB I-es csapatba. Az idősebb játékosok, Király Jutkáék felkaroltak. Érettségi után a Testnevelési Főiskolára jelentkeztem.

A Testnevelési Főiskolán előnyt jelentett, hogy több sportág alapjait megismerte?

Természetesen a Testnevelési Főiskolán előnyt jelentett, hogy már több sportágat is kipróbáltam. A TF-en is NB I-ben játszottam. Akkor még négyéves képzés volt, testnevelő tanári diplomát szereztem, amellyel középiskolában is lehetett tanítani. Közben elvégeztem az edzői szakot is. 1981-ben jöttem vissza Kecskemétre és elkezdtem tanítani a Petőfi Sándor Általános Iskolában, ahol végül 39 évig dolgoztam. Hazajövetelem után hamar terhes lettem és abbahagytam a játékot. Ezután el is kezdtem az edzői pályát az egyesületben. Akkor a 15-16 éveseket kezdtem edzeni, végül a kicsik mellett kötöttem ki, mert a velük történő foglalkozást, az ő tanításukat szeretem a legjobban. Hosszú idő óta a negyedik, ötödikes gyerekeket edzem. Az Akadémia megalakulása óta is csak a kicsikkel foglalkozok, ők állnak a legközelebb az én habitusomhoz.

Mit jelentett a Kosárlabda Akadémia megalakulása Kecskemét kosárlabda sportjának?

A sportiskola megalakulása előtt voltak olyan időszakok amikor aszülő fizette a mezt, a szülők vittek minket autóval a mérkőzésekre. A sportiskolában megkezdődött egy stabil rendszer kialakítása. Az Akadémia hatalmas változást hozott. Nagy pozitívuma, hogy egy nagyon korszerű rendszert vezetett be Ivkovicné Béres Tímea. Olyan hátteret kap minden edző, hogy aki itt dolgozni akar normálisan, az megteheti. Régen is dolgozhattunk normálisan, de nem voltak ilyen feltételek. Régen ki voltunk szolgáltatva a szülőknek, most ilyen nincs. Az akadémián mindent megkapnak a gyerekek és mi edzők is.

Tímea nagyon lojális vezető, mert amellett, hogy rendet tart az intézményben, nagyon empatikus, akinek gondja, baja van, annak segít. Az egész felépítmény nagyon jó.

Az edzőknek is ideális, mert csak a felkészítéssel kell foglalkozniuk, aki még plusz energiát is beletesz, az tud eredményt is elérni. Az, hogy saját sportcsarnokunk van, tovább erősítette a közösséget, magukénak érzik edzők, játékosok. A covid időszakában óriási előnyt jelentett, hogy volt saját csarnokunk, mert az iskolák tornacsarnokait bezárták, mi azonban egy rövid kihagyás után elkezdhettük az edzéseket.

A fiúk előtt van egy helyi NB I/A osztályú csapat, a lányoknak csak egy másodosztályú együttes van az Akadémia utáni továbblépésre. Ez jelent-e problémát?

Ha a lányok 18 éves korukig lennének az Akadémián, akkor is el kellene utána menni azoknak, akik NB I/A csoportban szeretnénk később játszani. Természetesen jobb lenne, ha azok a gyerekek, akik az Akadémián olyan szintre jutnak, hogy NB IA osztályban is játszhatnak pár éven belül, Kecskeméten folytathatnák sportpályafutásukat. Tehát a tehetségesebbek elmennek. Azok, akik nem akarják abbahagyni a kosárlabdázást, a Kecskeméti KC csaptához kerülnek. Természetesen sokat jelentene, ha lenne NB I/A csoportos női csapata a városnak.

Ebből a szempontból szerencsés, hogy az Akadémia együttműködési megállapodást kötött a Soproni Darazsak Sportakadémiával és a lányok ott egy többszörös bajnokcsapat közelébe kerülnek. Már több kecskeméti akadémista került Sopronba, sőt Sinka-Pálinkás Szofi már az első csapatban is bemutatkozhatott.

Szinte minden labdajáték a magas, fizikailag kiváló adottságokkal rendelkező fiatalokat keresi.

A fizikum nagyon sokat számít, mert lehetsz nagyon ügyes vagy jó fizikumú, de ha nincs labdaérzéked, nem tudsz érvényesülni. Ebbe az irányba halad a sport. Csak a legügyesebb kicsik élnek meg ebben a rendszerben. Egy csapat csak egy alacsony játékost bír el. Igazából nincs is több. Mivel a csapat háromnegyede magas, erőteljes kiállású, ezért fokuszál mindenki rájuk. Mi is minden évben mérjük a gyerekeket. Az antropometriai mérés segít abban, hogy látjuk, hogy ki, hova futhat ki.

Most váltásra készül.

Igen, mert szeretnék egy kicsit pihenni, a családommal foglalkozni és az edzősködét abba szeretném hagyni. Továbbá azért döntöttem az edzősködés befejezése mellett, mert eddig úgy tudtam csinálni, ahogy abban nem lehetett kifogást találni. A további munkát is addig szeretném csinálni, ameddig azt érzem, hogy hozzá tudok tenni az Akadémia jobb működéséhez.

Tímea azt kérte, hogy szakágvezetőként dolgozzak tovább az Akadémián. Azt válaszoltam, ha úgy érzi, hogy továbbra is van rám szükség, akkor szívesen maradok. Le fogunk ülni és el fogja mondani, hogy mi az, amit vár tőlem. Segíteni szeretnék neki, mert az a csoda, hogy ennyit bír tenni az Akadémiáért, az edzőkért a gyerekekért.

Minden rendszer úgy működik, hogy van, aki tudja, hogy mit kell csinálni és csak minimális segítséget kér, van, akinek segíteni kell.

Én segíteni szeretnék, nem fentről irányítani.