Az ínyenc színházfogyasztók igényeit is kielégítette a színjátszósok bemutatója
Sárosi Gábor, a Kecskeméti Színjátszó Műhely vezetője már nyolc éve készül rá, hogy megrendezze a 24 éves korában elhunyt zseniális szerző, Georg Büchner darabját. Sok változatot látott a Leonce és Lénából, de a maga hangját nem sikerült kihallania ezekből. Most hosszabb idő elteltével, a Covid és az energiaválság traumái után állt elő újra olyan helyzet, hogy előadást tudott készíteni végzős növendékeivel.
A végzős előadásoknak komoly hagyománya van a műhely történetében. Az egyik ilyen utolsó előadás a Jeruzsálem pusztulása volt. Az akkori színjátszósok közül is számosan jelentkeztek és be is kerültek valamelyik színészképző egyetem hallgatói közé. Most is hasonló a helyzet: a hét végzős színjátszós növendék közül hárman már biztosan ezt az életpályát tűzték ki célul.
A végzős előadás valójában színészmesterség-vizsga, még ha nem is kőszínházi körülmények között, de arra felkészítve, diákszínjátszó miliőben. Ezekben az esetekben a próbafolyamat célja, hogy a fiatalok megismerjék és megtanulják azt a színészi játékot és azokat a kőszínházi formákat és eszközöket, amelyeket a mesterség gyakorlásakor majd működtetniük kell.
A vizsgaelőadások különös fókuszt helyeznek a beszédkészségre, a tiszta artikulációra, a térérzékelésre, a mozgás- és hangeffektusokra, a gesztusok szerepére, az érzelmek kifejezésére és még számos más területre. A Leonce és Léna pedig különösen alkalmas alapanyag erre. Noha létezik a darabnak egy kortárs nyelvre átírt változata Závada Péter igényes átdolgozásában, de Sárosi különösen fontosnak tartotta, hogy az eredeti, izgalmas lírai szöveggel dolgozzanak, amit akár félmondatonként is értelmezni kellett a próbafolyamat során, annyira eltér a köznapi, erősen szlengesedett nyelvtől. A rendező fontosnak tartotta, hogy tanítványai éles helyzetben találkozzanak egy veretes, emelkedett szöveggel.
Amit a darabról röviden mondani lehet: az ifjú Leonce egy melankóliára hajlamos herceg, és mint ilyen, a birodalom legnagyobb semmittevője. Apja, Popo királya szerint ideje volna megházasodnia, és levennie a válláról az uralkodással járó terheket. Leonce azonban újdonsült jó barátjával, Valerióval elszökik a neki szánt sors elől. Pont ugyanígy szökik el menyasszonyi ruhájában Léna is, a kiszemelt ara, Pipi király leánya is. Félúton találkoznak, és ismeretlenül egymásba szeretnek. A szabad akaratról fantáziálnak, ám akaratlanul is visszatérnek a saját sorsukba. Kénytelenek beletörődni, hogy minden úgy van, ahogy lennie kell.
Büchner 23 évesen írt vígjátéka a maga idejében messze meghaladta a korát. Egyrészt egy fordított Rómeó és Júlia történetet mesél el a szerelemről, másrészt az idealizmus és a realizmus, a romantika és a racionalizmus vitájának tandrámája, a hatalmi machinációk terepe is. A szerző mások mellett Shakespeare-től is inspirálva játszik a színházzal, karaktereit az individualizmus nagy kérdései és a színpadi és hétköznapi szerepjátszás problémái foglalkoztatják.
A színjátszó műhely vizsgaelőadásában hét, érettségi előtt álló fiatalt láttunk. Közülük hárman, a címszerepet játszó Petrov Panna és Jászberényi Balázs, valamint a Valeriót alakító Tok Imre színművészeti egyetemekre készülnek. Nekik a felvételire való felkészüléshez is bőséges muníciót adott a próbafolyamat, de a más pályákra készülő társak is méltó partnereik voltak a játékban.
Egyenletesen magas színvonalú alakítást nyújtott Úri-Kovács Richárd a főispán, Szkárosi Jázmin a dajka szerepében. Nehéz feladatot oldott meg a két ellentétes karaktert párhuzamosan megformáló Bugyi Zsanett. Nem volt egyszerű dolga a Popo királyt alakító Rozner Endrének sem, aki több év kihagyás után, csak az utolsó évben csatlakozott újra a műhelyhez. Sokat hozzátett az előadáshoz Lantos Luca körültekintő és professzionális asszisztensi működése is. Emlékezetesek maradnak a jól válogatott zenei betétek, köztük Lovasi András és Tereskova felvételei.
A Kecskeméti Színjátszó Műhely újabb vizsgaelőadása ismét megerősítette, hogy magas színvonalú és szisztematikus munka zajlik az együttesben. A végzősök előadása az idén is bármely ínyenc színházfogyasztó igényeit magabiztosan kielégítette.