Bemutatkoznak a Kecskeméti Sportiskola szakosztályai

Sportolói múlt: egy világbajnokság, ami mindent eldöntött

– Pontosan emlékszem a pillanatra. 1982-ben volt, amikor a női kézilabda-világbajnokságot néztem a televízióban, ahol a magyar válogatott ezüstérmet szerzett. Akkor még a Szovjetunió ellen játszottunk a döntőben. Az a torna, az a hangulat alapvetően határozta meg az életemet – emlékezik vissza a meghatározó élményre Vazul Zsolt.

Gyerekkorában több sportág is jelen volt az életében: vívott, focizott, de végül a kézilabda lett az igazi szerelem. Ebben kulcsszerepe volt a legendás Novareczky Pista bácsinak, aki a Petőfiben mutatta be, hogy mi a kézilabda, valamint egy baráti impulzusnak is.

– Egy osztálytársam, a Bácsvíznél sportoló Koncz Péter – később válogatott vízilabdakapus – mondta, hogy próbáljuk ki együtt a kézilabdát. Kimentünk a régi KTE-pályára, ahol akkor a DUTÉP SC csapata működött. Ott találkoztam Zag Lászlóval, aki ma már kollégám. Ő volt az ifjúsági edző, és ott, 13 évesen indult el igazán a pályafutásom – teszi hozzá.

A középiskolás évek alatt a DUTÉP SC-nál sportolt, majd a szegedi Juhász Gyula Tanárképző Főiskola testnevelés szakára járt.

„Nem is készültem klasszikus értelemben tanárnak. Az érdekelt, hogyan lehet jobban, magasabb szinten csinálni ezt a sportágat” – emlékezett vissza ifjúkori elhatározására.

Játékosként és edzőként

– Közben visszacsábítottak Kecskemétre, amikor a férfi csapat feljutott az NB II-be, majd bajnokként jutottunk fel az NB I/B-be. Egy évet játszottam, de sajnos egy súlyos térdsérülés derékba törte a felnőtt karrieremet. Harminc éves korom körül még visszatértem Tiszakécskén egy rövid időre, de a játékos-pályafutás visszaszorulásával egyre inkább az edzői munka került előtérbe – sorolja a sportpályafutás állomásait.

A folytatás nagyon gyors volt, mert miután 23 évesen végzett a főiskolán, utána azonnal elkezdett tanítani és edzősködni Kecskeméten a Piaristáknál. 1995-ben már a Delfin felnőtt női csapatnál dolgozott másodedzőként, majd ifjúsági edzőként is.

A következő években NB II-es bajnoki cím, NB I/B-s szereplés, majd vezetőedzői megbízatás következett. Az egyik legemlékezetesebb eredmény a Magyar Kupában elért legjobb nyolc közé jutás volt, ahol NB I-es ellenfél, a Zalaegerszeg tudta megállítani együttesét.

– Az NB I/B akkoriban nagyon erős bajnokság volt, különösen női vonalon. Ezek szakmailag meghatározó évek voltak számomra – teszi hozzá.

Az utánpótlás felé fordulva

Ezután az utánpótlás felé fordult, ahol – mint mondja – igazán otthon érzi magát.

„Amikor lezárult egy korszak, tudatosan álltam rá az utánpótlásra. Három-négy csapatot vittünk párhuzamosan, akkor még sportiskola nélkül” - idézte fel.

A fordulópont 2008 a Kecskeméti Sportiskola megalakulása volt, amely később bizonyította Kecskemét Önkormányzatának előremutató döntését.

„A sportiskolában igazgatóhelyettesként dolgoztam és lettem a kézilabda szakosztály vezetője. Akkor körülbelül 40–60 gyerekkel dolgoztunk.”

A kiválasztás és a bázisiskolák

A Kecskeméti Sportiskolában felépült egy teljes korosztályi vertikum, mára közel 200 gyermeket (mintegy 95 fiút és 80 lányt) fog össze. A rendszer sikere a tudatos kiválasztási mechanizmusban rejlik, amely már az óvodás és kisiskolás korban elkezdődik. A leányoknál és a fiúknál is hatéves korban kezdik a kiválasztást. A leányok korábban érnek, szinte mindig egy korosztállyal fentebb játszanak, ők 16 éves korig vannak a sportiskola keretében, a fiúk 18 éves korukig. Ez azt jelentette, hogy a NB II-es női felnőtt csapat mellett az U16-os utánpótláscsapat az lényegében a sportiskola U15-ös csapata.

„A fő indok az szakmai volt, mert a leányok a korosztályos első osztályban játszanak, ahol magas a színvonal és öröm, hogy kitűnően helyt állnak a bajnokságban” – indokolja a döntést.

A szakosztály stratégiai együttműködést alakított ki a város több intézményével, amelyek úgynevezett „bázisiskolaként” funkcionálnak. Az alapképzésben a lányok és a fiúk 5-9 éves korukig együtt edzenek. Az U12-es korosztálytól válik szét a rendszer a fiú és a leány vonalra.

A Lánchíd Utcai Sportiskolai Általános Iskolában és a Szent Imre Katolikus Általános Iskolában folyik az alapképzés, valamint Fülöpjakabon is folyik kiválasztás és alapozó képzés a legfiatalabbak részére.

A leányoknál és a fiúknál az előkészítő csoportban 12 éves korig vannak együtt az edzések, majd a leányoknál van két U12-es csapat, két U14-es, a fiúknál U12, U14, U15, U16 és U18-as csapat indul a bajnokságokban.

A cél a „mennyiség felől a minőség felé” való elmozdulás. „Mondjuk most a szövetség ki is mondta már lassan két éve, hogy most már megvan a mennyiség, most már minőség felé kell haladnunk, és ez ránk is bizonyos értelemben vonatkozik” – fűzi hozzá.

Szakmai háttér és infrastruktúra

A modern kézilabda ma már elképzelhetetlen komplex stáb nélkül. A KESI szakosztálya mögött egy közel húsz fős apparátus áll, amely biztosítja a fejlődés feltételeit. A 13 szakedző mellett technikai vezetők, kapusedzők, gyógytornászok és sportmasszőrök dolgoznak a gyerekekkel.

Az infrastruktúra tekintetében Kecskemét jól áll, hiszen a Rákóczi, a Lánchíd és a Törös Olga csarnokai mellett kisebb termek is rendelkezésre állnak a speciális, gyógytornász jellegű foglalkozásokhoz.

Válogatott tehetségek és országos sikerek

A lányoknál az elmúlt évben az egyik legnagyobb büszkeség az U15-os csapat tavalyi országos 7. helyezése, amelyet egy olyan mezőnyben értek el, ahol szinte csak kiemelt akadémiák szerepeltek. Ez igazolja, hogy a kecskeméti műhely képes felvenni a versenyt a legnagyobbakkal is. Olyan tehetségek indultak innen, mint: Szeverényi Gréti, aki jelenleg a NEKA növendéke és a serdülő válogatott meghatározó játékosa, Tóth Boglárka, a Ferencvároshoz igazolt tehetség, aki szintén válogatott kerettag.

Bár a fiúk szakága jelenleg építkezési fázisban van, a múltbeli sikerek és a kikerült játékosok rangja önmagáért beszél: Járó Kristóf: A kecskeméti nevelésű játékos ma már a Pick Szeged felnőtt keretének tagja, és a Bajnokok Ligájában is bemutatkozott, ami a legmagasabb szint a kézilabdázásban, Lukács Kornél szintén a szegedi akadémián keresztül jutott el az élvonalbeli lehetőségekig.

Amire a legbüszkébbek vagyunk:

Komoly sikerként értékelt a szakosztályvezető a 2022/2023-as idényen a leány U14 csapat országos 3. helyezését, valamint a szintén leány U15-ös csapat országos 6. helyét.

Sikeres volt a 2019/2020-as idényben a fiú U14-es gárda országos 2. helye, amely azonban a pandémia miatt félbeszakadt bajnokságban érték el. Az akkor csapatban játszott Járó Kristóf és Lukács Kornél is.

A Sportiskola megalakulása után 10 játékos (8 fiú, 2 leány) került a felnőtt NB I-be, akik közül többen az utánpótlás válogatottban is játszottak.

Két felnőtt válogatott játékost is kinevelt a kecskeméti sportiskola: Korsós Dorina kétszeres BL győztest, valamint Szrnka Leventét.

A „motivációs űr” és a kitörés lehetősége

A szakosztály előtt álló legnagyobb kihívás jelenleg a felnőtt kézilabda helyzete Kecskeméten. Mind a férfi, mind a női csapat az NB II-ben (a harmadosztályban) szerepel, ami komoly akadályt gördít a legtehetségesebb fiatalok elé.

"A fiúknál most megérezzük, hogy az első osztály hiányzik, mert most elkezdtük elölről, a harmadosztályban kellett újrakezdeni... A motiváció is egy picit gyengébb, nem teljesen érezhető, de azért érezhető" – fogalmazott a szakosztályvezető.

Annak ellenére, hogy csak NB II-es felnőtt csapatok vannak jelenleg Kecskeméten, motivációt jelent a fiataloknak, hogy 16-17 évesen kitartó munkával akár felnőtt csapatban is játszhatnak és később velük kerülhetnek magasabb osztályba a felnőtt csapatok.

Nevelés, nem csak sportolóképzés

A szakosztályvezető az U14-es leány csapatnál Spolmin Roberta mellett másodedzőként is tevékenykedik, valamint az NB II-es női csapat mellett az U16-os csapat – akik a sportiskolából kerültek át – edzéseit is irányítja.

Szerinte a sportiskola egyik legfontosabb küldetése túlmutat a kézilabdán.

„Nálunk a tanulás és a sport párhuzamosan megy. Nem mindenkiből lesz élsportoló, és ez így van rendjén.”

A cél az, hogy a gyerekek megtalálják a helyüket – akár játékosként, akár a sport más területein.

„Korábbi játékosaink közül lehet valaki edző, játékvezető, gyúró, sportvezető – ezek is fontosak a sportág szempontjából. Már most vannak 14–15 évesek, akik játékvezetőként dolgoznak” – hangsúlyozta.

A kecskeméti kézilabda utánpótlása nem látványos sikertörténet, hanem egy lassú, következetes építkezés, megfűszerezve látványos részsikerekkel. És éppen ettől van benne valódi jövő.