Berecz András mesélt a Szórakaténuszban
Berecz András gyökerei a Felvidéken és a Nagykunságban vannak, mégis olyan természetességgel beszél a Székelyföld és más hazai népcsoportok nyelvjárásában, mintha a dialektusokat az anyatejjel szívta volna magába. Eredendően jogásznak szánták, de hamar kiderült, hogy nem a jog a neki szánt életpálya. A Fiatalok Népművészeti Stúdiójának tagjaként került Kecskemétre a 80-as évek közepén, ahol Nagy Mari és Vidák István jóvoltából megismerkedett a nemezkészítés archaikus módszereivel.
A Fiatalok Népművészeti Stúdiójának alapító tagjai között ott találjuk Zelnik Józsefet, Bánszky Pált, Makovecz Imrét, Csete Györgyöt, Csoóri Sándort, Nagy Lászlót, Buda Ferencet, a kézművesek közül Nagy Marit és Vidák Istvánt, valamint három neves néprajzost, Borbély Jolánt, Füzes Endrét és Andrásfalvy Bertalant. A stúdió tevékenységnek a Népművelési Intézet adott otthont. A tagok országszerte gyűjtöttek parasztemberektől, megfigyelték a módszereiket, elmondtattak velük minden, a mesterségükhöz kapcsolódó ismeretet. Nem csak a díszes darabok előállítását tartották fontosnak, hanem a tárgyak funkcionális használhatóságát is. A Stúdió tagjai több elfeledett mesterséget élesztettek újjá: például a gubaszövést, a lószőrfonás, a kéregedény-készítést, a népi hangszerkészítést és a nemezelést és a növényi alapú textilfestést is. A nemezelés központja a kecskeméti Szórakaténusz Játékmúzeum és Műhely volt, Nagy Mari és Vidák István irányításával. A stúdióhoz csatlakozók szakkönyveket írtak, művelődési házakban, múzeumokban, játszóházakban, vásárokon, és kiállításokon mutatták be a tudásukat, ezáltal a közművelődésre is meghatározó erővel bírtak.
Az előadás címe, a Félbevágott pipafüst azért bizonyult szerencsés választásnak, mert kellően sok benne a homály, amelyből bármely irányba könnyűszerrel elindulhatott az előadó. Berecz András élt is a talányos cím kínálta lehetőséggel. Az est első felében felidézte az ifjú korában, a Szórakaténuszban töltött heteket, kiemelve, hogy ez volt az ország egyetlen múzeuma, ahol az egész napos kemény munka után ott lehetett aludni a múzeumi terekben. Olyan ízesen beszélt erről az életét meghatározó időszakról is, mintha csak mesét mondana. Felidézte, hogy Vidák István javaslatára hogyan derítette fel az archaikus bolgár nemezszőnyegeket, s közben milyen, csak Kelet-Európában elképzelhető kalandokat élt át.
A műsor második felében előbb két székely atyafi történetét mondta el a viharral és a vérmedvével, majd Naszredin Hodzsa demenciájáról mesélt egy tanulságos történetet. Érdekes adalékokat tudott meg a közönség a kunhegyesi templom akusztikai sajátosságairól, és arról, hogy a Nagykunságban csak akkor hallgatták meg és vették komolyan a lelkészt, ha legalább 100 kilót nyomott. Izgalmas elemzést kaptunk Szinyei Merse Pál Pacsirta című festményéről is, a kunhegyesi református nagytiszteletű úr olvasatában. Végezetül a kézdivásárhelyi csavargyár nagygyűléseiről és a felesleges beszéd ártalmairól hallgatott meg egy történetet a nagyszámú hallgatóság.
Berecz András a vastapssal fogadott műsor végén még közös éneklésre bírta a közönséget, majd ráadásként elmondta Tyutyu bácsi, a világ leghíresebb brácsásának meséjét. A Félbevágott pipafüst című műsor a hely szelleméhez illeszkedő, vidám, szellemes és magas rendű szórakozás volt, amely méltó módon zárta le a Szórakaténusz születésnapi ünnepségsorozatát.