Cziffra Györgyhöz méltó varázslatos emlékkoncert

Cziffra György életéről és munkásságáról 2024 novemberében, a Magyar Zene Házában vándorkiállítás nyílik. A tárlat felvezető eseményeként szervezett emlékkoncert-sorozat első alkalmát Kecskeméten tartották meg. A péntek esti hangverseny ünnepélyes megnyitóval kezdődött. Először Szemereyné Pataki Klaudia, Kecskemét polgármestere, majd Csák János kulturális és innovációs miniszter mondott ünnepi beszédet. Mindketten köszöntötték a megjelenteket, majd méltatták Cziffra György érdemeit, emellett hangsúlyozták a magyar kultúra értékeinek megőrzését, a zene fontosságát. Városunk neves szülöttje, Kodály Zoltán gondolatát is idézték: „A zene célja nem az, hogy ítéletet mondjunk róla, hanem, hogy táplálkozzunk vele. A zene lelki táplálék és semmi mással nem pótolható.”

Ezt követően Balázs János Kossuth- és Liszt-díjas zongoraművész, a Cziffra György Fesztivál művészeti vezetője lépett a mikrofon elé. Napjaink egyik legkeresettebb és legsikeresebb zongoristája is köszöntötte a Hírös Agóra színháztermét csaknem teljesen megtöltő zeneszeretőket. „Nagyon boldog vagyok, hogy újra itt lehetek Kecskeméten, nagyon jó itt játszani, nagyon jó Önöknek játszani! Mindig áthat engem Kodály szelleme, annak ellenére, hogy soha nem találkozhattam vele, de hát ő meghatározó, az egyik legfontosabb alakja volt a magyar zeneművészetnek” – mondta, majd a koncertről, a műsorban elhangzó zeneművekről szólt röviden. – „Tulajdonképpen egy világ körüli utazás dallamai csendülnek majd fel, hiszen olasz, francia, magyar, argentin és amerikai vizekre evezünk. Mindenféle műfajból hallhatunk majd ikonikus műveket, amelyek valóban – ahogyan az előttem szólók is szépen megfogalmazták – egy olyan művész örökségét képviselik, aki nem műfajokba kategorizálva válogatott zeneműveket, hanem érték szerint, és így a közönségnek való örökös adni akarás vágyát tudta megvalósítani.”

Az ünnepi gondolatok után a zene vette át a főszerepet. Előbb Gounod Rómeó és Júlia és Verdi Traviata operájából hangoztak el részletek Miklósa Erika Kossuth-díjas koloratúrszoprán operaénekes előadásában, majd ahogyan Balázs János fogalmazott „nagy ugrást teszünk, hogy csapongjunk, hiszen a szabadság ezt fémjelzi, ezt adja nekünk”, argentin tangó következett, Astor Piazzolla Yo soy Maria című dala.

Ezt követően ismét Balázs János szólt a közönséghez, beszélt Cziffra Györgyről, az Angyalföldről induló és a világ legrangosabb hangversenytermeibe eljutó művész sokoldalúságáról, és személyes vallomását is megosztotta a nagyérdeművel. „Hogyan is kerül ez a színes kavalkád Cziffra György klasszikus zongoraművész portfóliójába? Ez a színesség az ő kíváncsiságát, az ő hatalmas, gigantikus érdeklődési körét mutatta, és persze azt az isteni tehetséget, amivel megáldotta őt a Jóisten, és amit ő soha nem engedett befolyásolni. Ez a spiritusz, ez a tehetség, ez 100%-ig magyar. Ezt sehol a világon máshol nem tudják így, ilyen különleges módon előadni. És mi is ez a különlegesség? Egyrészt a magyar zenének az az ősi elrendeltetése, amely szívtől szívig terjed. Az adni akarás, ahogy mondtam, óriási szerepet játszott Cziffra György művészetében. Mindemellett ő technikai értelemben is egy zseniális előadó volt. Általában két csoportra lehet osztani a zongoraművészeket, vannak a lírikusok, a filozofikusok, és vannak a kevés érzelemmel, rendkívül gyorsan zongorázók. Nos, ő mind a kettőt ötvözte, és egy harmadik kategória lett belőle, ami utánozhatatlan. Számomra ő egy igazi példa. Nem lennék klasszikus zongorista, nem lennék egy ilyen nyitott művész, hogyha nem hallom az ő lemezeit otthon – bakelitlemezről beszélünk még –, és hogyha aztán az életét nem kezdem el megismerni. Szeretettel ajánlom mindenkinek a figyelmébe az Ágyúk és virágok című gyönyörű szép regényt, ami a teljes XX. századi sorstörténetet leírja, az ő hányattatott, aztán világhírű karriert elérő életét, ahol mindig is a magyar zeneművészetet, a magyar zeneművészeket támogatta, és mindig ez volt számára a legfontosabb. Én sajnos nem találkozhattam vele, de elég régóta, gyerekkorom óta próbálom az ő nevét, az ő örökségét a lehetőségeimhez mérten a legjobban ápolni, és most már lassan 10 éve a fesztiválon egy olyan szép munkát tudunk végezni, amely azt hiszem, hogy az ő elgondolását, az ő saját fesztiválját, az ő saját akadémiáját, amit létrehozott, folytatja hazánkban és nemzetközileg is. Ezért is örülök, hogy ez az emlékkoncert és majd a novemberben induló kiállítás is ilyen nagy figyelmet irányít, fókuszál egy nagy magyar hősre.”

A koncert folytatásában Balázs János és művészbarátai a zenei műfajok sokszínűségét felmutatva közismert dallamokkal örvendeztették meg a közönséget. Sárközy Lajos Liszt-díjas hegedűművész, cigányprímás és zenekara egy Piazzolla-művet, Bartók Béla Román népi táncait és Kodály Zoltán gyűjtötte népdalfeldolgozásokat játszott. Gubik Petra is színpadra lépett, a Junior Prima díjas színésznő, énekesnő Fényes Szabolcs örökzöld dalait énekelte. Balázs János a már említett Cziffra-lemezről – amely Liszt Ferenc 19 magyar rapszódiáját tartalmazza és annak idején, 1974-ben egymillió példányban fogyott el – a sorozat hatodik darabját, valamint Vecsey Ferenc Szomorkás keringőjét, a Valse tristét és Brahms egyik magyar táncát, szintén a hatodikat szólaltatta meg. Az Elindultam szép hazámból népdal és Máté Péter Elmegyek című dalát előadva Gubik Petra a hazája elhagyására kényszerült Cziffra György érzéseit idézte fel. Kálmán Imre Csárdáskirálynőjéből is elhangzott egy részlet, Szilvia Belépőjét Miklósa Erika énekelte, míg az est fináléjában az egyik legszebb dal, amelyet George Gershwin valaha is komponált, a Porgy és Bess című operájának áriája, a Summertime (Nyáridő) csendült fel.

Balázs Jánost sokan sokféleképp méltatták már. Vásáry Tamás például így vallott róla: „Úgy zongorázik, még annál is jobban, mint Cziffra György, olyan fenomén, aki egyedülálló a világon, emellett van benne lírikusság, az ember valósággal megijed tőle, hogy milyen adottságai vannak.” Tehetségét péntek este is bizonyította, művésztársaival valósággal elvarázsolta a kecskeméti zeneszeretőket. A vastaps ezúttal sem maradt el, a közönség nem engedte a koncert befejezését, így két ráadásszámmal gazdagodtak.