Egy álom megvalósulása: Horváth Attila Barcelonában folytatja vízilabda-karrierjét

– Hogyan kezdődött a pályafutása Kecskeméten, és miért a vízilabda mellett döntött, amikor sportágat választott?

– Hét évig úsztam, az elején babaúszással, majd egyre haladva előre, versenyszerűen is elkezdtem úszni. Egy idő után viszont meguntam. A vizet mindig is szerettem és amikor anyukám felajánlotta, hogy próbáljuk ki a vízilabdát, elmentem egy edzésre, és azonnal megtetszett. Azóta a szenvedélyem lett. Olyannyira, hogy ma már el sem tudom képzelni, hogy egy napot edzés nélkül töltsek el. Az edzések, a vízben való mozgás és az egész sportág varázsa azonnal magával ragadott.

– Mivel 18 éves, érettségizni 2025-ben fog. Melyik gimnáziumban tanul?

– A budapesti Csik Ferenc Gimnáziumban tanulok, egyéni tanrendes tanulóként. Magántanárokkal készülök, és amikor hazajövök, akkor kell megcsinálnom a félévi vizsgákat is. Ez persze néha kihívás, de megoldható, főleg, hogy támogatnak az iskolában. Az év végi osztályozó vizsgák után már az érettségire készülhetek.

– Az érettségi sikerül, utána tervezi-e, hogy továbbtanul, vagy valamennyi szünetet tart?

– Egyetemen szeretnék tovább tanulni. Az érettségi után, szeptemberben Barcelonában tervezem az egyetemet, ahol business és marketing szakon szeretnék tanulni.

– Kik voltak az edzői Kecskeméten, akikre örömmel gondol vissza?

– Leginkább Gyenes Istvánra. Tulajdonképpen neki köszönhetem a legtöbbet. Nyilván minden edzőm sokat hozzátett a fejlődésemhez, de Gyenes István segített eljutni Spanyolországig. A Kecskeméti Sportiskolában elismert edzők segítették fejlődésemet. Gyenes István mellett a legtöbbet Molnár Péter és Heródek Bence edzőknek köszönhetem. Az ő szakmai iránymutatásuk és támogatásuk jelentős szerepet játszott abban, hogy korosztályos válogatott szintjére jutottam és már fiatalon a tehetséggondozó program résztvevője lehettem.

– Amikor az utánpótlás ifjúsági csapatokban játszott, milyen sikereket ért el a KESI színeiben?

– Több siker is volt. Például még fiatalabb koromban, amikor följátszottam idősebb korosztályokban, voltak olyan tornák, amelyeket megnyertünk vagy dobogós helyezést értünk el. Ezek többnyire Budapesten vagy más városokban rendezett több csapatos tornák voltak. Az A2 bajnokságot megnyertük Molnár Péter vezetésével, ami lehetővé tette, hogy feljussunk az A1-be. Ez már Heródek Bencével sikerült, akivel a kvalifikációs tornát nyertük meg Miskolcon.

– Hogyan került Barcelonába, amely a spanyol vízilabda fellegvára?

– Már több éve álmodtam arról, hogy Spanyolországban vízilabdázzak, különösen Barcelonában. A város, a kultúra és a sportág dinamikája mindig is vonzott. Gyenes Istvánnak van egy barátja, Egedi Gábor, aki 14 éve edzőként dolgozik Spanyolországban. Ő segített abban, hogy próbaedzéseken vehessek részt több spanyol csapatnál is. Több csapat is szívesen látott volna, végül a CN Montjuïc mellett döntöttem, mert szimpatikusnak találtam az edzőt és a csapatot. A Montjuïc mellett az szólt, hogy az edző szigorú, de barátságos ember benyomását keltette. Éreztem, hogy érti a taktikai elemeket, amikről beszélt. A csapattársak is kedvesek voltak, és a csapat játékszintje megfelelt annak, ahol fejlődni tudok. Emellett tavaly is jó helyezést ért el a csapat a tabellán.

– Melyik poszton játszik és mi a csapat elé kitűzött cél az idei bajnokságban?

– Négyes-ötös poszton játszom, ha kell a "rossz kéz" oldalon is. Az idei célunk a bajnokság megnyerése és az első osztályba való feljutás kiharcolása, amelyhez szeretnék én is jó játékkal hozzájárulni.

– Ha nem sikerül megnyerni a bajnokságot, akkor van arra remény, hogy egy első osztályú csapat leigazolja?

– Jelenlegi csapatomnál az edzőm hozzájárult, hogy heti négy alkalommal egy elsőosztályú csapattal is edzek.  Ezért októbertől elkezdtem edzeni a Mediterrani csapatánál reggelente. A Mediterrani jelen pillanatban a hatodik helyen áll a 12 csapatos első osztályban, amely egy kifejezetten jó helyezés. Hétfőtől csütörtökig ott edzek náluk minden reggel, és azt érzem, hogy az edző is támogatólag áll hozzám, tetszik neki, amit csinálok. Úgy érzem a csapattársak is befogadtak, annak ellenére, hogy nem vagyok a csapat tagja. Az egy olyan szintű csapat, ahol érzem, hogy tudnék fejlődni, viszont az is érdekesség, hogy ott több a fiatal, mint a jelenlegi csapatomnál.

– Mit szeretne hosszabb távon elérni?

– Szeretnék idővel a magyar válogatottba bekerülni. Az a célom, hogy megnyerjek mindent, amit egy vízilabdázó meg tud nyerni. Nyilván ezt kisebb lépésekben felépítve elsősorban az első osztály, aztán az első osztályból föntebb lépegetni, és remélem, hogy a válogatott behívó is egyszer csak megérkezik, onnantól pedig már rajtam múlik. A spanyol bajnokság viszonylag egy erősebb bajnokságnak mondható. Szerintem nincsenek akkora különbségek a csapatok között, mint a hazai bajnokságban. Itt is van két kiemelkedő csapat, akik nem nagyon fognak kikapni a spanyol bajnokság más csapataitól, viszont a többi csapat között nincs akkora különbség.

– Mit szeretne üzenni azoknak a kecskeméti fiataloknak, akik most kezdenek vízilabdázni?

– Azt üzenem, hogy semmiképpen ne adják fel az álmaikat. Küzdjenek értük, mert a kitartás mindig meghozza a gyümölcsét.