Kocsár Miklósra emlékeztek városunk muzsikusai és zeneszeretői

A 20. század egyik legkiválóbb magyar kórusszerzője, Kocsár Miklós 90. születésnapja apropóján szervezett emlékhangverseny első perceiben Erdei Péter Bartók–Pásztory-díjas karnagy szólt a megjelentekhez. A Kodály Zoltán Zenepedagógiai Intézet korábbi igazgatója előbb a Kecskeméti Kodály Iskola Nemesszeghy Márta termében rendezett koncertre szép számban ellátogató zeneszeretőket üdvözölte. Külön köszönetet mondott a széksorokban helyet foglaló két fővárosból érkezett vendégnek, az ünnepelt zeneszerző özvegyének és fiának: Kocsárné Herboly Ildikónak, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola Budapesti Tanárképző Intézetének nyugalmazott tanszékvezető tanárának és Kocsár Balázs Liszt Ferenc-díjas karmesternek, akik a hangversenyt személyes jelenlétükkel is megtisztelték.

Ünnepi gondolatainak folytatásában Erdei Péter az est előkészítésének hátterét is megosztotta az érdeklődőkkel. „Nagy öröm számunkra, hogy egy ilyen különleges, jeles eseményt tudtunk megvalósítani – mondta. – Ezen a koncerten, amelyet Kocsár Miklós 90. születésnapjának évfordulója tiszteletére szerveztünk, a zeneszerző művei csendülnek majd fel. December 21. az ő születésének pontos napja. S bár akkor volt Kecskeméten egy hangverseny, ahol elsősorban Kocsár Miklós pedagógiai művei kerültek színre, úgy gondoltuk, hogy több okból is indokolt lenne még egy eseményt, egy más típusú bemutatót szervezni, és erre a tavaszi fesztivál nyújtotta a legjobb lehetőséget.”    

Erdei Péter néhány szóban Kocsár Miklós művészi és emberi nagyságát is méltatta, egyúttal a kiváló zeneszerző alkotói munkájába is betekintést nyújtott. „Kocsár Miklós a Bartók és Kodály utáni nemzedék egyik legjelentősebb zeneszerzője, aki Kossuth-díjas, a Magyar Művészeti Akadémia egykori rendes tagja, a nemzet művésze volt. Életműve rendkívül gazdag, művei folyamatosan jelen vannak a hangversenytermekben itthon és külföldön is. Egyik nyilatkozatában azt mondta, hogy a zeneszerzésnek tulajdonképpen három fontos csomópontja van: az első az a varázslatos pillanat, amikor a szerzőnek eszébe jut valami. A második, amikor előveszi a papírt és elkezd írni, és a gondolat szinte vezeti a tollat, a kezet. A harmadik fontos pont pedig az, amikor ott ül a nézőtéren, és kénytelen befogadni a zenét, amit leírt (általános derültség a közönség soraiban – a szerk.). Gyakran jártam az otthonukban, és valamiképp megéreztem azt, hogy Ő nagyon jól tudta, mit és kinek a számára komponál. És az, hogy ismerte az együttest, akik számára a zenét írta, az egyrészt felszabadultságot, másrészt egyfajta kötöttséget is jelentett a számára.”

Ezt követően a Durányik László vezette Miraculum Gyermekkar Kocsár Miklós legkisebbeknek szánt kórusműveiből, a Csanádi Imre verseire írt gyermekkaraiból énekelt néhányat, majd Madarász Éva zongoraművész-tanár az ünnepelt Három noktürn című darabját játszotta rendkívüli érzékenységgel, mély átéléssel. Az est műsorának középső részében a Kecskeméti Szimfonikus Zenekar tagjaiból alakult alkalmi fúvós kvintett – Dratsay Ákos (fuvola), Földes Mónika (oboa), Mészáros Orsolya (klarinét), Somogyi Zoltán (fagott) és Palatinus Ferenc (kürt) – Kocsár Miklós I. fúvósötösét szólaltatta meg. A technikailag nehéz szólamokat, különösen a harmadik tétel egymással feleselő, vitatkozó dallamrészleteit az előadók kiválóan oldották meg. Az emlékhangverseny záróblokkjában Erdei Péter irányításával a Kecskeméti Énekes Kör énekelt, előadásukban előbb a Kányádi Sándor versére komponált Májusi kétségbeesés, majd a James Joyce ihlette Suhanj szerelem című kórusművek hangzottak el, míg a koncert zárószáma Kocsár Miklós Magnificatja volt (zongorán Lestákné Valasek Szilvia, orgonán Révész László működött közre).