Nem semmi, ami a Múzeumok Éjszakáján Kecskeméten történt!

32 statikus és 1 mozgó helyszíne volt a kecskeméti Múzeumok Éjszakájának. Mindet bejárni nem tudtuk, de igyekeztünk minél több helyszínre eljutni, a teljesség igénye nélkül.

Az idei országos Múzeumok Éjszakájának mottója a „Gólpassz” volt. Ehhez kapcsolódóan a Cifrapalotában 18 órakor nyitották meg a „Küzdeni mindig, de feladni soha…” című kiállítást, mely mozaikokat adott a 125 éves Ferencvárosi Torna Club és a kecskeméti sportélet jeles pillanataiból. Az eseményt Hajagos Csaba történeti-néprajzi osztályvezető nyitotta meg. Elhangzott, hogy a műtárgyak a Fradi Múzeumból, illetve a Kecskeméti Katona József Múzeum gyűjteményéből származnak. A tárlat a klub története mellett kiemelte a vármegyei vonatkozásokat. A tárlat nagy szerepet szánt a 76-szoros válogatott, jánoshalmi születésű dr. Fenyvesi Máté pályafutásának, az FTC és Kecskemét közös kapcsolódási pontjainak, az 1960-90-es évek labdarúgó sikereinek.

És, ha már a Cifrapalotában jártunk, megnéztük a XII. Kortárs Keresztény Ikonográfiai Biennálé fininsszászát is, valamint az „Ezek a képek mind beszélnek” című, új képzőművészeti kiállítást is, melyen a gyermekek digitális kifestőkön mutathatták meg festészeti technikájukat.

A legizgatottabban a Kada-Villába érkeztünk. Kívülről egy egyszerű, szecessziós stílusú épületnek tűnt. Azonban, amint beléptünk az ajtón elfogott bennünket az az érzés, hogy egy olyan helyszínen vagyunk, amit emlékezetünkbe fogunk vésni egy életre. Ez így is történt. Nem a kinézete, hanem a történelmi háttere volt megrendítő, meghökkentő. Azt tudtuk, hogy Kada Elek egykori nyaralójába érkezünk, de azt nem sejtettük, mi is zajlott ott napra pontosan 111 évvel ezelőtt. Szabó Csaba birtokában 2006 óta van az épület. A helyszínen megtudtuk, hogy a házban kapott szélütést Kada Elek 1913. június 22-én és ebben az ingatlanban is hunyt el. Az épületben lehetett megtekinteni Szabó Csaba több mint 400 darabból álló, orrszarvú gyűjteményét is, aminek értékét egy több mint 100 éves ólom rinocérosz játék emeli.

Régi-új helyszín volt a Gépész Múzeum. A szánkat csak tátani tudtuk a relikviákon, amelyek nem csupán a gépészettel voltak kapcsolatosak. Ábrahám István, a múzeum munkatársa megmutatta stábunknak például azt a levegő szivattyút, vagyis egy szellőztető ventillátort, amit a háború alatt a LÉGÓ pincékben használtak a levegőcseréhez, és amit kézzel kellett hajtani. A szivattyút a vendégek is kipróbálhatták. De láttunk, egy olyan öntött vas radiátort is, ami a Magyar Királyi Pénzügyminisztériumban volt használatban, és amin a Magyar Korona is megtalálható.

A Bozsó Gyűjteménybe alig fértünk be este fél 8 körül. Több százan voltak kíváncsiak az ottani programokra. Az egyik leglátogatottabb kiállítás a Menzán innen – Menzán túl című tárlat volt. Ide érkezett Halász Erika családjával, akik izgatottan nézték a nosztalgiát ébresztő tárgyakat.

Egy másik helyiségben a zenegépek világába csöppenhettek bele az érdeklődők. Egyik-másik még működött is, láthattuk, ahogyan cserélődik a bakelit lemez a gépekben és indulnak el sorra a régi dalok. Az amerikai, a német és a lengyel zenegépek az 1950-1980-as évek világát idézték fel.

Természetesen egy Bozsó János tárlatot is megtekinthettek az idelátogatók. Egy magángyűjtemény anyagából tértek vissza a Bózsó Gyűjtemény falaira az alapító festőművész alkotásai a Méltó Életért Alapítvány ajándékozása jóvoltából.

A gyűjtemény kertjében pedig egy gyufaszálat sem lehetett elejteni, tele volt az egész udvar, még a kapun kívül is álltak, akik a Kecskeméti Városi Fúvószenekar vidám műsorát hallhatták Kuna Lajos vezényletével.

A Bozsó Gyűjtemény mellől indult el az a 11 retró busz, melynek tulajdonosai az ország több pontjáról jöttek el csak azért Kecsemétre, hogy bemutassák fantasztikus járműveiket. Mind közül egy valóban kivételes volt: a leg-, leg-, legértékesebb, legkülönlegesebb, egyetlen példányban készült, emeletes veterán busz is a flotta közé tartozott a Múzeumok Éjszakáján. A MÁVAUT-Ikarus 556 szenzáció volt, amikor elkészült, és szenzáció volt, amikor rendbe hozták. Úgy néz ki, mintha két Ikarust építettek volna össze és valóban így is történt; két kiszuperált 556-os került egymás tetejére. A beceneve „BIKARUSZ” volt. A veterán jármű a kiskörúton teljesített szolgálatot szombat este.

A Hírös Veterán Sportegyesület idén sem aprózta el. 79 csodajárgányt hoztak el az autótulajdonosok, akik egy felvonulással nyitották meg a kiállításukat. Lóerőben nem volt hiány, amikor bepöffentették a motorokat, elszabadultak az érzelmek, fantasztikus látvány volt az egymás után érkező, csodálatos éveket megélt járművek. Csernák Sándor elnök a helyszínen arról számolt be, hogy olyan különlegességeket lehetett látni, mint például Alfa Romeók, Fiatok, a Magyarországi Jaguár Klub jóvoltából autók, oldalkocsis motorok, Simsonok, Babetták. A korelnök egy Ford-T modell volt, amit 1914-ben gyártottak, és aminek minden alkatrésze, kivéve tető, eredeti alkatrészekkel rendelkezik.

És, ha már kerekek: a GAMF büféje melletti térben Orlov Sándor magángyűjtő hozta el különleges kerékpárjait. Egészen pontosan 31 darab Csepel kemping bringát sorakoztatott fel 1963-tól 1993-ig. Az egyik legértékesebb az arany Royal volt, amelyből összesen 10 darab készült, mára azonban már csak 5 darab maradt meg, de egy ritka tandemet is szemügyre lehetett venni.

A Leskowsky Hangszergyűjteményhez érve már kihallatszódott a borzongató és sejtelmes hangok egyvelege. Szilágyi Áron – a vendégeket is bevonva – megszólaltatta a gyűjtemény legbizarrabb hangszereit, olyat, mint például a maya halálsípot, a mélytengeri bálnák hangját utánozó aquafont, a monochordot és a mennydörgést imitáló nyomdai nyomólemezt.

A Magyar Naiv Művészek Gyűjteményében az indonéz világába csöppenhettünk bele. A gasztronómiai különlegességek mellett, gyermekjátékok, kézműves termékek várták a vendégeket. De a legérdekesebb számunkra az Indonéz szigetvilág táncai nyújtottak, melyeket nem mindennapi zene kísért.

Szintén Indonézia került a középpontba a Szórakaténusz Játékmúzeum és Műhely épületében is, ahol többek között a gyermekek papír árnybábokat készíthettek, Tassy Lilla pedig indonéz népmeséket adott elő, mindamellett, hogy természetesen az állandó kiállítás is látogatható volt, mely önmagában is egy felejthetetlen élményt nyújt nem csak a gyermekek, hanem a nosztalgiázó felnőttek számára is.

A Nemzetközi Kerámia Stúdióban a hőmérséklet a tetőfokára hágott. Itt aztán tüzes programokban bővelkedtünk. Domonkos László keramikusművész kiállítása mellett bemutatta a korongozás csínját-bínját. Ezt követően begyújtottak a kemencék alá a szervezők és sorkerült a hagyományos rakuégetésre.

Sajnos a vihar miatt a tűzugrás elmaradt a Deák téren, de az Agórában megtartott táncház elvette a figyelmünket a várva várt, hagyományos zárásról.

Ezt követően még el szerettünk volna menni további helyszínekre is, azonban leszakadt az ég. De így is egy igen színvonalas Múzeumok Éjszakáján vehettünk részt, lelkileg feltöltekeztünk, sok mindent tanultunk. Szerintünk a mostani programsorozat elég magasra helyezte a lécet, az elmúlt évek egyik legszínvonalasabb eseménye volt Kecskeméten!

Köszönjük MúzÉj!

Bozsó János főszervező értékelését az idei Múzéjről itt láthatják: